Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-02-14 / 7. szám

I. Igazgatás. Főigazgató. Aligazgató. — A mostani igazgatási rendszer nemzeti színházunknál országgyűlésig nem szenvedhet már változást. Miután azonban a főigazgató, Ráday gróf, magas hivatásá­nál fogva, az ez évben megnyitandó országgyűlésen, Pozsonyban okvetle­nül megjelenend : a színház igazgatását egész kiterjedésében nem ruházhatja át egyedül a színészekre, mert ebből a dolog természeténél fogva valódi anar­chia , rendbomlás, s mindenféle zavar és baj következnék. És én meg va­gyok győződve, hogy ezt maguk a színészek sem kívánnák, miután ez által a sok terhet, különösen a felelőség terhét kellene magukra vállalniok, s a fej nélküli intézet meg volna fosztva tekintélye­ és méltóságától. — Ezen, s több más okoknál fogva is czélszerű volna, ha az országos főigaz­gató már most jóeleve gondoskodnék népszerűséggel bíró, alkalmas egyén­ről, ki azalatt, míg ő távol lesz, az ő főfelügyelése alatt, s vele a mennyire csak lehet a távolban is egyetértőleg vezetné a színház kormányzatát. Ez volna pedig az aligazgató, ki, ha az országgyűlés alatt — mintegy pró­baidőben— ügyesen, erélyesen vinné hivatalát, s a közönség tiszteletét, bizal­mát megnyerné , továbbra is megmaradhatna aligazgatói méllységében. — És ezen közbeneső hivatal fölállítása színházunkra nézve a legüdvösebb befo­lyással volna. — Mert jelenleg iszonyú nagy úr, nagy hézag tátong a fő­igazgató és a rendező, tulajdonkép igazgatószinészek közt. Mert bár Ráday gróf mód nélkül jó hazafi, s mint illyen a nemzeti színház ügyét igazán szivén viseli; s bár Ráday gróf e mellett a szinházigazgatás tömkelegébe sokkal élesebben tud bepillantani, mint némellyek gondolnák , és művelt­sége , aesthetikai ízlése is valóban becsülést érdemel: mindazáltal ő, mint mágnás, gazda, és politikus szónok,­ igazgató, főfelügyelő lehet ugyan, de nevezett körülményeinél fogva mindent nem tehet, nem teljesíthet, mit egy alárendelt hivatalú, fizetéses színházigazgatónak tennie és tel­jesítenie kellene. Ráday a legjobb főigazgató, a legderekabb főfelügyelő, a­mit csak képzelni lehet. De ugyancsak felérvitett állása­, s foglalkozásai­nál fogva, mikép kívánhatnék azt tőle, hogy a színházigazgató minden na­gyobb és apróságosabb lisztét teljesítse ; hogy például az előadás végett be­nyújtott színműveket egy maga — minden választmány segélye nélkül — elolvassa, megbírálja; hogy például az előadandó darabokat ő válassza meg, a szerepeket ő ossza ki, próbákon mindig jelen legyen, s az előadásokat ne csak gépileg, mechanice rendezze, hanem azokra irányadó, taní­tó befo­lyással is legyen, a hibákat művészeti szabályok szerint kijelölje, útbaiga­zítsa. Már­pedig én azt tartom, hogy mindez az aligazgató hivatalkörébe tartoznék, és hogy ez a jól rendezett európai színházaknál úgy is van, a műveit külföld színművészetének jelen állása is bizonyítólag szól mellettem. _Hogy ezen aligazgatói hivatalt színészre bízni nem lehet, nagyon ter­mészetes. Azt maguk a színészek is — kivált mint nem mindennapi em­berismerők, és psychologok — könnyen átláthatják. — Mert először is szí­nésznek színész előtt, nem lehet olly tekintélye, mint egy idegen előtt.

Next