Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-02-14 / 7. szám
I. Igazgatás. Főigazgató. Aligazgató. — A mostani igazgatási rendszer nemzeti színházunknál országgyűlésig nem szenvedhet már változást. Miután azonban a főigazgató, Ráday gróf, magas hivatásánál fogva, az ez évben megnyitandó országgyűlésen, Pozsonyban okvetlenül megjelenend : a színház igazgatását egész kiterjedésében nem ruházhatja át egyedül a színészekre, mert ebből a dolog természeténél fogva valódi anarchia , rendbomlás, s mindenféle zavar és baj következnék. És én meg vagyok győződve, hogy ezt maguk a színészek sem kívánnák, miután ez által a sok terhet, különösen a felelőség terhét kellene magukra vállalniok, s a fej nélküli intézet meg volna fosztva tekintélye és méltóságától. — Ezen, s több más okoknál fogva is czélszerű volna, ha az országos főigazgató már most jóeleve gondoskodnék népszerűséggel bíró, alkalmas egyénről, ki azalatt, míg ő távol lesz, az ő főfelügyelése alatt, s vele a mennyire csak lehet a távolban is egyetértőleg vezetné a színház kormányzatát. Ez volna pedig az aligazgató, ki, ha az országgyűlés alatt — mintegy próbaidőben— ügyesen, erélyesen vinné hivatalát, s a közönség tiszteletét, bizalmát megnyerné , továbbra is megmaradhatna aligazgatói méllységében. — És ezen közbeneső hivatal fölállítása színházunkra nézve a legüdvösebb befolyással volna. — Mert jelenleg iszonyú nagy úr, nagy hézag tátong a főigazgató és a rendező, tulajdonkép igazgatószinészek közt. Mert bár Ráday gróf mód nélkül jó hazafi, s mint illyen a nemzeti színház ügyét igazán szivén viseli; s bár Ráday gróf e mellett a szinházigazgatás tömkelegébe sokkal élesebben tud bepillantani, mint némellyek gondolnák , és műveltsége , aesthetikai ízlése is valóban becsülést érdemel: mindazáltal ő, mint mágnás, gazda, és politikus szónok, igazgató, főfelügyelő lehet ugyan, de nevezett körülményeinél fogva mindent nem tehet, nem teljesíthet, mit egy alárendelt hivatalú, fizetéses színházigazgatónak tennie és teljesítenie kellene. Ráday a legjobb főigazgató, a legderekabb főfelügyelő, amit csak képzelni lehet. De ugyancsak felérvitett állása, s foglalkozásainál fogva, mikép kívánhatnék azt tőle, hogy a színházigazgató minden nagyobb és apróságosabb lisztét teljesítse ; hogy például az előadás végett benyújtott színműveket egy maga — minden választmány segélye nélkül — elolvassa, megbírálja; hogy például az előadandó darabokat ő válassza meg, a szerepeket ő ossza ki, próbákon mindig jelen legyen, s az előadásokat ne csak gépileg, mechanice rendezze, hanem azokra irányadó, tanító befolyással is legyen, a hibákat művészeti szabályok szerint kijelölje, útbaigazítsa. Márpedig én azt tartom, hogy mindez az aligazgató hivatalkörébe tartoznék, és hogy ez a jól rendezett európai színházaknál úgy is van, a műveit külföld színművészetének jelen állása is bizonyítólag szól mellettem. _Hogy ezen aligazgatói hivatalt színészre bízni nem lehet, nagyon természetes. Azt maguk a színészek is — kivált mint nem mindennapi emberismerők, és psychologok — könnyen átláthatják. — Mert először is színésznek színész előtt, nem lehet olly tekintélye, mint egy idegen előtt.