Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-02-21 / 8. szám

226 képes kivenni a mű tartalmát, történetét, egyes részeit úgy, mintha a be­tűket látva, csendben és háborítatlan figyelemmel, s egy kis utángondol­­kozással önmaga olvasgatná a kéziratot, é­s e miatt aztán könnyen meg­történik , hogy, ha csak egy nagyfontosságú szó vagy mondat is elkerüli fi­­gyelmét, az egész művet nem érti, vagy hibás szempontból fogja fel s ítéli meg; — a harmadiknak nincs elég türelme; a negyediknek nincs kedve, szenvedélye illyesmivel bíbelődni; az ötödik legnagyobb buzgósága mellett sem igen ért a dologhoz stb. — Végre pedig, ha egyes ember olvassa és bírálja a drámákat, az elfogadásra nézve sokkal óvatosabb, szigorúbb, mint a választmány, mellynek egyes tagjai a közös firma bő köpenyével takaróz­hatnak, de az egyes bíráló, ítélő, maga felelős a dologért, s nevét, hitelét nem egy könnyen fogja koczkáztatni. — Nekem, önérdekemet tekintve, semmi panaszom nem lehet a mostani drámabíráló választmány ellen, mert hiszen „Régiségbúvár“ czímű egyfelvonásos vígjátékomat kivéve, eddigelé még valamennyi beadott színművemet elfogadd; de ha az ügyet tartjuk szem előtt, mindazon ok, mit e dologban felhoztam, bizony elégséges arra, hogy a mostani drámabírálóválasztmány, mint c­éljának meg nem felelő és meg sem felelhető, megszü­ntettessék, és helyébe egyes fizetéses bíráló tétessék. Már csak ezen életbevágó, fontos ügy is megérdemlené, hogy színházunk­nál a drámabírálást kizárólag kezelendő aligazgatói­ hivatal haladék nélkül felállítassék.­­ Azonban ha ezen ajánlatom nem fogadtatnék el, e tekintetben legalább azt­ szeretném az ügy érdekében elérni, ha a mostani választmány kisebb számra szoríttatnék; jelesen ezentúl csak három tagból kellene állnia, kik azonban terhes tisztekért évi fizetést, — például fejenként 2 — 300 pá­ntot, vagy külön napidíjakat húznának, s évről évre választás alá esnének. És hogy ezen 3 fizetéses drámabíráló hitele, állása minél inkább megerő­­sítessék, az igazgatóság által egybehivatandó tehetségesebb drámaírók és színészek (de nem színésznők) választanák őket titkos szavazással. Mennyi baj, mennyi veszteség, mennyi panasz volna ez által megszüntetve, smilly jótékony befolyással bírna ez drámairodalmunk- és színészetünkre egy­aránt ! — Azért hát nem hiszem, nem hihetem, hogy egy pár száz forint megkímélése miatt, (mi ugyan valódilag háromannyi veszteséget foglal magában) haladást, tökélyesülést feltétező intézetünk, drámabíráló választ­mányára nézve, tovább is az eddiginél maradjon. — Megjegyzendőnek vé­lem még e tárgyban azt is, miszerint a darabok elfogadására nézve a színi hatást tűzni ki föfeltételül, a valódi művészet érdekében nem illő, nem ta­nácsos; sőt, a­mint már igen sok példa bizonyítá, a színi hatást előre meg­jósolni alig lehet. A színművek föltétel nélküli elfogadása sem czélszerű dolog, mert föltétlenül tökéletes, s mindenkire nézve kielégítő, mi sem létezik e világon; s könnyen kijavítható apró hibák miatt visszautasítani az átalánosan jó művet, nem egyezik meg a méltányossággal. V. Színházi lap. Tudva levő dolog, hogy a nemzeti színház igazgatósága, az intézet ellen netalán alaptalanul szórandó hírek, vádak

Next