Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-02-21 / 8. szám
226 képes kivenni a mű tartalmát, történetét, egyes részeit úgy, mintha a betűket látva, csendben és háborítatlan figyelemmel, s egy kis utángondolkozással önmaga olvasgatná a kéziratot, és e miatt aztán könnyen megtörténik , hogy, ha csak egy nagyfontosságú szó vagy mondat is elkerüli figyelmét, az egész művet nem érti, vagy hibás szempontból fogja fel s ítéli meg; — a harmadiknak nincs elég türelme; a negyediknek nincs kedve, szenvedélye illyesmivel bíbelődni; az ötödik legnagyobb buzgósága mellett sem igen ért a dologhoz stb. — Végre pedig, ha egyes ember olvassa és bírálja a drámákat, az elfogadásra nézve sokkal óvatosabb, szigorúbb, mint a választmány, mellynek egyes tagjai a közös firma bő köpenyével takarózhatnak, de az egyes bíráló, ítélő, maga felelős a dologért, s nevét, hitelét nem egy könnyen fogja koczkáztatni. — Nekem, önérdekemet tekintve, semmi panaszom nem lehet a mostani drámabíráló választmány ellen, mert hiszen „Régiségbúvár“ czímű egyfelvonásos vígjátékomat kivéve, eddigelé még valamennyi beadott színművemet elfogadd; de ha az ügyet tartjuk szem előtt, mindazon ok, mit e dologban felhoztam, bizony elégséges arra, hogy a mostani drámabírálóválasztmány, mint céljának meg nem felelő és meg sem felelhető, megszüntettessék, és helyébe egyes fizetéses bíráló tétessék. Már csak ezen életbevágó, fontos ügy is megérdemlené, hogy színházunknál a drámabírálást kizárólag kezelendő aligazgatói hivatal haladék nélkül felállítassék. Azonban ha ezen ajánlatom nem fogadtatnék el, e tekintetben legalább azt szeretném az ügy érdekében elérni, ha a mostani választmány kisebb számra szoríttatnék; jelesen ezentúl csak három tagból kellene állnia, kik azonban terhes tisztekért évi fizetést, — például fejenként 2 — 300 pántot, vagy külön napidíjakat húznának, s évről évre választás alá esnének. És hogy ezen 3 fizetéses drámabíráló hitele, állása minél inkább megerősítessék, az igazgatóság által egybehivatandó tehetségesebb drámaírók és színészek (de nem színésznők) választanák őket titkos szavazással. Mennyi baj, mennyi veszteség, mennyi panasz volna ez által megszüntetve, smilly jótékony befolyással bírna ez drámairodalmunk- és színészetünkre egyaránt ! — Azért hát nem hiszem, nem hihetem, hogy egy pár száz forint megkímélése miatt, (mi ugyan valódilag háromannyi veszteséget foglal magában) haladást, tökélyesülést feltétező intézetünk, drámabíráló választmányára nézve, tovább is az eddiginél maradjon. — Megjegyzendőnek vélem még e tárgyban azt is, miszerint a darabok elfogadására nézve a színi hatást tűzni ki föfeltételül, a valódi művészet érdekében nem illő, nem tanácsos; sőt, amint már igen sok példa bizonyítá, a színi hatást előre megjósolni alig lehet. A színművek föltétel nélküli elfogadása sem czélszerű dolog, mert föltétlenül tökéletes, s mindenkire nézve kielégítő, mi sem létezik e világon; s könnyen kijavítható apró hibák miatt visszautasítani az átalánosan jó művet, nem egyezik meg a méltányossággal. V. Színházi lap. Tudva levő dolog, hogy a nemzeti színház igazgatósága, az intézet ellen netalán alaptalanul szórandó hírek, vádak