Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-03-28 / 13. szám
forgalmában hasznosan működni képes legyen. Mi természetesebb, minthogy e parlagiságban a lelki tehetség is korlátolva jön? s csak itt-ott találunk egy hölgyet az ő történetekben, ki neme nyűgeiből kibontakozván, feltűnő tetteket vitt véghez, mellyek emlékei három világrészben mai napig állanak.— Ha visszapillantunk ama múlt századok homályába, csak egyes fényképeket találunk, hol a nőnem saját méltóságában tündöklik; ellenben méltatlan leigáztatásának szomorú jelein igen gyakran ütközünk meg; kellő helyzetbe pedig csak az átalános világműveltség derültebb korában jutottak. A rege hősnőkről is beszél, az Amazonokról, a kiket a monda erős szittya asszonyok képében állít elénk,a kik különválva és saját nőtársaságot képezve, elszigetelők magukat a többi embercsoporttól, sőt fegyverrel védék nemük tisztaságát amazok érintkezésétől. Az újabb időben felfedezett szigetek lakói közt szinte hasonló nőhadak vétettek észre, némi jeléül annak, hogy ők tevékeny életre termettek, habár itt elhibázák az irányt, mellyen indulniok kellett volna. Zsidóország, Babylon, Egyptom virágzási korából a nőkről kevés hagyományt nyertünk; hogy inkább elnyomatva voltak, onnét gyanítjuk, mivel csak magánszerepekben említettek, midőn uralkodókon uralkodva kényjátékot űztek az emberi boldogság felett. Semiramis, Cleopatra példái az elvétett kezekbe adatott hatalomnak, kik bitoroltak a helyett, hogy dicső helyzetüket magasztos művek véghez vitelére használták volna. A világ leghatalmasabb nemzeteinél Görögországban és Rómában a férfiak nagyon is használt jogaikból nőiknek is juttattak egy keveset: a dús görögné úrnő volt rabszolgálókkal környezetten; a romai polgárnő mint egy kis királyné parancsolt a hódoló nőseregnek; mindenütt a vagyonnak volt hatálya szellemi becs nélkül;— mégis nem tagadhatjuk, hogy e szerencsebábok közt lelkes anyák tűntek fel a világ szinjátékában, s náluk már a hon szeretét is, melly hajdan csak férfitulajdon volt, s nőknél ritka erényként jegyeztetett fel, lángolni kezdett; miről Roma eseményeiben mindenki meggyőződhetik. Ha innét Carthago dicső leányihoz térünk, álmélkodva látjuk a női szív és elme rendkívüli magasságát, melly a haza eszményi képének olly elszántsággal hódolt, miszerint ennek végveszedelmében utósó sokra becsült női ékességét, hosszú hajzatát áldozá fel, hogy belőle köteleket fonjanak a rabszolgaság elhárítására; mi nem használván, a gyászromok fölött lángok közé temetkezett. E dicsőülést nevelés feltételező. Európa műveltebb részeiben, s nemsokára az újvilágban a nőknek megadattak természeti jogaik. Angol-és Francziaország ez igazság kiszolgáltatásban elölmentek, hol mai nap a kor szelleme némi túlzásokra is rést nyitott; s ha innét fokonkint leszállunk, legalantabb helyen találjuk a török nők állapotát, kik mai nap is befátyolozottan, kalitkában tartatnak, s a hárem gyöngyes és pörnök között csak azon különbséget találjuk, hogy amott fényes nyomorúság, itt meretlen sanyaruságban élnek. Hogy végre sajátunkhoz térjünk: szittya őseink már hun vándorlásuk idején gyöngéd figyelemmel viseltettek a szende nőnem iránt, mert mind