Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-06-06 / 23. szám

Egy pillanat és milliók sorsa századokra lehet eldöntve. Anatolia síkjain a zsibongó seregek már mozgásba tétettek; a látogatók har­sogni kezdék az egy nemzet vesztére irányzott indulót, midőn Murat előtt egy ide­gen jelent meg­, testének alkotására deli és izmos vala, arczán férfias bátorság, s erély mutatkozék,­­ barna hajfürtöt gyűrűzve omlanak le vállaira. Ha azt vélve a nyájas olvasó, hogy e regényesen föllépett ismeretlen az erény ösvényén halad, hazát, nyomatott emberiséget akar tán cédrusilag szabadságba helyezni, s lelkének irányzata az igazság? fölötte csalatkoznék­, ő mint népáruló, önnemzetének lakója, az emberi méltóság bitorló zsarnoka jelent meg . ..Z­o­lt­á­n í igy szólt ő , e­l­j­ö­v­ö­k mint barátod, hogy Szerbiát átadjam n­e­k­e­d.“ E férfiú : Brankovich Vuk, Mária férje volt. Fényes vérbeli sarjadék, ősei nevét büszkén hirdették hona év­könyvei, mi nem kevésbbé járult tekintélyéhez , mint roppant gazdagsága. — Mint hadvezér is már több harczokban kitüntette volt magát. Egyike vola Brankovich azon férfiaknak, kik a gyászos terari csata után leg­inkább működének az országos közrend és jólét helyreállításában; nagy­részt Brankovich hatáskörének köszönhető Lázár is trónra emeltetését. Brankovich a ter­mészettől is szép tulajdonokkal volt felruházva, de azok inkább elméje, mint erköl­csi szilárdságára vonatkoztak ; szónoki tehetsége , leereszkedő nyájas magaviselete és adakozása által a kedélyeket részére hódítván , népszerűséget vívott ki magának; szóval Yuk mindennel meg volt áldva, mi egy akkori uralkodóhoz kivántaték­, csak szívvel nem. Könnyű tehát átlátni, miért emelteték ez országos hivatalok legfényesb polczaira; ő egy személyben Trica és Kastória kormányzója, a királyi seregek fővezére és Szerbia despotája volt. A mennyire használt Szerbiának eddigien, annyira ártott most e férfiú nagyra­vágyó önzése; ö előbb a nemzeti függetlenség fentartása, most romlására tört. Leg­főbb pólczokrai léptével elszakadt a kötelék, mi­nt a fejedelem­ és honához kapcsoló, elérte a nemzeti tisztelet és a szerb polgári állás másod fénypotját, szerzendő ér-­­demei jutalmára többé reá nézve nem volt kilátás, miután polgári fényköre vágyait­­köre reménytelenségbe sülyeszté. Lázár figyermekei az utat a trónhoz elzárák, de Brankovich király akart lenni, nagyravágyásának jogát és milliók jólétét feláldozandó. Hol a remény megszűnik, ott az élet nemesebb czélai felé többé nincs ösz­tön és ott nem is virulhat dicsőség! Most érthetjük tehát,miért jőve ellenség létére Brankovich Murathoz, és viszont miért fogadtatott a nagy úrtól olly kegygyel, Hü­llőben kevesen részesülhettek. Szerbia hős volt, Murat aggodalmas. — Brankovich fővezér! Az áruló Murattal a cselszövényt csakhamar elkészité. Lázár gyermekei Szerbia önállása vesszenek, és jutalma­ (vagy inkább gyalázatául) Brankovich, mint Murat hű­bérnöke, fejedelmi czimet viseljen megigáztatandó honában. És az áruló veje volt a hon nemeslelkü atyjának! — Vajha inkább fiává te­­endő őt a szeszélyes sors ! (Folytattatok.) Báró Nyári Albert, BOLDOGTALAN HÁZASSÁG. Kaczér legényke volt az én szivem, A bút e szomorú lányt kedvesé ; Szivem még akkor csak gyermek vala, S hű kedvesét a bút nőül vévé.

Next