Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-06-06 / 23. szám
Egy pillanat és milliók sorsa századokra lehet eldöntve. Anatolia síkjain a zsibongó seregek már mozgásba tétettek; a látogatók harsogni kezdék az egy nemzet vesztére irányzott indulót, midőn Murat előtt egy idegen jelent meg, testének alkotására deli és izmos vala, arczán férfias bátorság, s erély mutatkozék, barna hajfürtöt gyűrűzve omlanak le vállaira. Ha azt vélve a nyájas olvasó, hogy e regényesen föllépett ismeretlen az erény ösvényén halad, hazát, nyomatott emberiséget akar tán cédrusilag szabadságba helyezni, s lelkének irányzata az igazság? fölötte csalatkoznék, ő mint népáruló, önnemzetének lakója, az emberi méltóság bitorló zsarnoka jelent meg . ..Zoltán í igy szólt ő , eljövök mint barátod, hogy Szerbiát átadjam neked.“ E férfiú : Brankovich Vuk, Mária férje volt. Fényes vérbeli sarjadék, ősei nevét büszkén hirdették hona évkönyvei, mi nem kevésbbé járult tekintélyéhez , mint roppant gazdagsága. — Mint hadvezér is már több harczokban kitüntette volt magát. Egyike vola Brankovich azon férfiaknak, kik a gyászos terari csata után leginkább működének az országos közrend és jólét helyreállításában; nagyrészt Brankovich hatáskörének köszönhető Lázár is trónra emeltetését. Brankovich a természettől is szép tulajdonokkal volt felruházva, de azok inkább elméje, mint erkölcsi szilárdságára vonatkoztak ; szónoki tehetsége , leereszkedő nyájas magaviselete és adakozása által a kedélyeket részére hódítván , népszerűséget vívott ki magának; szóval Yuk mindennel meg volt áldva, mi egy akkori uralkodóhoz kivántaték, csak szívvel nem. Könnyű tehát átlátni, miért emelteték ez országos hivatalok legfényesb polczaira; ő egy személyben Trica és Kastória kormányzója, a királyi seregek fővezére és Szerbia despotája volt. A mennyire használt Szerbiának eddigien, annyira ártott most e férfiú nagyravágyó önzése; ö előbb a nemzeti függetlenség fentartása, most romlására tört. Legfőbb pólczokrai léptével elszakadt a kötelék, mint a fejedelem és honához kapcsoló, elérte a nemzeti tisztelet és a szerb polgári állás másod fénypotját, szerzendő ér-demei jutalmára többé reá nézve nem volt kilátás, miután polgári fényköre vágyaitköre reménytelenségbe sülyeszté. Lázár figyermekei az utat a trónhoz elzárák, de Brankovich király akart lenni, nagyravágyásának jogát és milliók jólétét feláldozandó. Hol a remény megszűnik, ott az élet nemesebb czélai felé többé nincs ösztön és ott nem is virulhat dicsőség! Most érthetjük tehát,miért jőve ellenség létére Brankovich Murathoz, és viszont miért fogadtatott a nagy úrtól olly kegygyel, Hüllőben kevesen részesülhettek. Szerbia hős volt, Murat aggodalmas. — Brankovich fővezér! Az áruló Murattal a cselszövényt csakhamar elkészité. Lázár gyermekei Szerbia önállása vesszenek, és jutalma (vagy inkább gyalázatául) Brankovich, mint Murat hűbérnöke, fejedelmi czimet viseljen megigáztatandó honában. És az áruló veje volt a hon nemeslelkü atyjának! — Vajha inkább fiává teendő őt a szeszélyes sors ! (Folytattatok.) Báró Nyári Albert, BOLDOGTALAN HÁZASSÁG. Kaczér legényke volt az én szivem, A bút e szomorú lányt kedvesé ; Szivem még akkor csak gyermek vala, S hű kedvesét a bút nőül vévé.