Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-02-14 / 7. szám
LEGSÜRGŐSEBB JAVÍTANDÓK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Színházunk életének időszakában húsvétkor ismét egy év végződik, melly időpont, már csak azért is, mert a feltámadás, újjászületés emlékét ünnepli, legalkalmasabb a színház körüli szükséges javítások eszközlésére. Ezt megelőzőleg, tapasztalás által őrlődött meggyőződéseim, s a körülményeknél fogva, felhíva érzem magam az ügy érdekében ez alkalommal is néhány igénytelen indítvány, s jószándékú ajánlattal ismét résre állani. És ezt annyival is inkább hő buzgalommal teszem, mert a színház ügyében tett eddigi felszólalásaimnak már nem egyszer tapasztalom hatását, sikerét, s ha az igazgatóság mindjárt eleinte nem fogadá is el tiszta igazságokon alapult ajánlatomat, később azonban, s lassankint mégis csak életbe léptető azoknak egy jó nagy részét. Most pedig, midőn olly férfiú áll az igazgatás élén, mint Ráday gróf, kippen nem olly hiú, hogy azt képzelné, mintha csak az volna jó és üdvös, mit ő maga és a rendezőség kigondol, tervez és létrehoz; sőt ki már gyakran tettleg bebizonyítá, miként a becsületes szándékkal párosított jótanácsot akárkitől is kész elfogadni, s czéljaihoz képest felhasználni; — most tehát, midőn a nemzeti színháznál illy legális jellemű, az igaz szót készséggel meghallgató, s az ügy érdekében minden jó és czélszerű eszközt felhasználó férfiú tartja kezében a kormányt, még inkább lelkesít a hit és remény, miszerint ügyszeretetből származó szerény ajánlataim — ha ugyan életre valók, igazságosak, s a körülményekkel megegyeztethetők — , nem fognak siker és eredmény nélkül a pusztában elhangzani.13 7-dik sz. — Febr. 14-kén.