Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-02-21 / 8. szám

LEGSÜRGŐSEBB JAVÍTANDÓK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Vége. IV. Drámabíráló választmány. Én mindig azt állítom, s most is azt mondom, hogy a színháznak előadás végett beadott színművekre nézve, legczélszerűbb eljárás az, ha egyes dologhoz értő ember olvassa és bírálja meg azokat. Nálunk különösen e kötelesség terhét, a már említett, s intézetünknél annyira hiányzó, fizetéses aligazgató tartoznék viselni. Okát adom, miért volna legczélszerűbb ezen eljárás? — Leginkább és minde­nek fölött azért, mert a mostani, sok tagból álló drámabíráló­ választmány tagjai, igen terhes és bajos tisztákért semmi fizetést nem kapnak, sőt olly­­kor a közönség és journalistika ugyancsak furcsa pénzzel fizeti ki őket— , e mellett más egyéb bokros foglalkozásaikkal annyira elhalmozvák, hogy már csak ezen két körülménynél fogva is teljes lehetlen azt kívánni tőlük, hogy mint drámabírálók ezen, fölötte terhes ingyenhivatalt lelkiismerete­sen, erélyesen s czélnak megfelelően viseljék. Továbbá, az egyes drámabí­ráló, a beadott színműveket sokkal több figyelemmel, gond- és stúdiummal olvashatja el magában, és így alaposabb, indokoltabb, igazságosabb ítéletet hozhat, mint a több tagból álló választmány, kik közül egyik fenhangon olvassa a darabot, s minthogy idegen, gyakran hibás, alig olvasható írásból teszi ezt, főfigyelmét a mű külsejére, mechanikai oldalára, nem pedig bel­sejének kellő felfogására fordítja, és valóban sokszor azt sem tudja, mit olvasott ; — a másik kiváló tag — pedig a legtöbb ember i­lyen —■ a felolvasás egymást gyorsan felváltó hangjainak hallásából sehogy nem 15

Next