Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-03-19 / 12. szám

hátulsó bakon s a mind­két oldali hágcsón foglaltak helyet. Az esteli 8 óra tájban történt menetet zászlókkal vezeték, a kocsi körül egy két hirtelen elő­kapott fáklyát lobogtattak , azon utczákon, hol a menet elvonult, a há­zak ablakai hirtelen kivilágítottak , mindenfelől lelkes üdvözletek hangzot­tak, s a kísérő roppant tömeg, mellyhez a munkások­ tisztes osztályából is nagy számmal csatlakoztak, folytonosan riadozó: Éljen Stancsics Mihály, a nép embere! Éljen a sajtószabadság! Éljen a szabadság, egyenlőség! — A szünetlenül szakadt esőt és a nagy sarat a képzelhetlen magasztaltságú nép föl sem vette. Lábukat ugyan besározák, — de sziveiket a szolgaság szennyétől megtisztiták. A­mint a díszmenet Pestre érkezett, tüstént azon hir szárnyalt el, hogy a megszabadított polgártárs a nemzeti színházban is be fog mulat­tatni a népnek. Ennek hallattára természetesen roppant sokaság nyomult a nézőhelyein teljesen kivilágított színházba, hol, midőn a sokaság tömeges­tül berohant a szabadság ünnepére, előadott „Bánk bán“ második felvoná­sát javában játszották, de a benyomulás által okozott nagy zaj félbesza­­kasztá azt. A nemzeti kokárdákat viselő nemzeti színészek és színésznők majd mind megjelentek a színpadon, — a szerepek megváltoztak, — a nézőhelyből egy időre színpad, s ebből nézőhely lett. A félkörbe állt szí­nészek egy ideig némán s meglepetve nézték a nézőhelyet minden zugában betömött roppant közönségre, melly maga a legcselekvénydúsabb, legdi­­esebb kifejlődésü és irányú nemzeti drámának egy igen érdekes felvonását adá­­tt elő. Nemz.­színházunk krónikájában sem tűnt föl még ennél neve­zetesebb nap, midőn t. i. a hajdankorunk egyik legszebb szabadságképét feltüntetett színészek együtt szerepeltek az újabb történetünk legdicsőbb szakát kivívott közönséggel. Ki volt hát e nagyszerű dráma valódi nézőkö­zönsége ? — A szabadlelkű Katona Bánk bánja által fölidézett ősök jó szel­lemei , a szabadság és művészet egyesült istenei, kik bizonyára helyeslő tetszéssel fogadák becsületesen és jól vitt működésünket.­­ A nézőhelyek elfoglalása sajátos képet mutatott. A földszinti ülőhelyeket padról padra át­­ugrásva , a páholyokat seregestül s némellyek a földszintről fölmászva, föl­tolatva foglalák el. A rendkívüli zajt és tombolást végre a zenészkarhoz közel esők által sürgetett Rákóczy induló megriadása még inkább emelé. — Egressy Gábor a szabadságért küzdött Peturbán öltönyében s bizonyára belsőleg is áthatva, rokonulva e hős szellemétől, a zaj csillapultával előre lépett, s kérdé polgártársait: kívánják e, hogy Bánk bán előadása folytat­­tassék, vagy azt, hogy a Hunyady László opera kedveltebb szakai adas­sanak elő? — Erre ismét nagy zaj támadt, s a repertóriumot a közönség kezdé készíteni, s hirtelenében olly derék kis egyveleget jelöltünk ki, hogy bizony mindenki, még a belépti adó fizetésétől magát fölmentett rész is meg lehetett azzal elégedve. Magam is ingerült lelkesedéssel, s mondha­tom, minden művészeti önmérséklet nélkül játszván játékrendkészílét, s polgári szerepkémet, nem emlékszem tisztán, milly sorozattal tűzettek ki az előadandó egyes darabok.

Next