Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
hátulsó bakon s a mindkét oldali hágcsón foglaltak helyet. Az esteli 8 óra tájban történt menetet zászlókkal vezeték, a kocsi körül egy két hirtelen előkapott fáklyát lobogtattak , azon utczákon, hol a menet elvonult, a házak ablakai hirtelen kivilágítottak , mindenfelől lelkes üdvözletek hangzottak, s a kísérő roppant tömeg, mellyhez a munkások tisztes osztályából is nagy számmal csatlakoztak, folytonosan riadozó: Éljen Stancsics Mihály, a nép embere! Éljen a sajtószabadság! Éljen a szabadság, egyenlőség! — A szünetlenül szakadt esőt és a nagy sarat a képzelhetlen magasztaltságú nép föl sem vette. Lábukat ugyan besározák, — de sziveiket a szolgaság szennyétől megtisztiták. Amint a díszmenet Pestre érkezett, tüstént azon hir szárnyalt el, hogy a megszabadított polgártárs a nemzeti színházban is be fog mulattatni a népnek. Ennek hallattára természetesen roppant sokaság nyomult a nézőhelyein teljesen kivilágított színházba, hol, midőn a sokaság tömegestül berohant a szabadság ünnepére, előadott „Bánk bán“ második felvonását javában játszották, de a benyomulás által okozott nagy zaj félbeszakasztá azt. A nemzeti kokárdákat viselő nemzeti színészek és színésznők majd mind megjelentek a színpadon, — a szerepek megváltoztak, — a nézőhelyből egy időre színpad, s ebből nézőhely lett. A félkörbe állt színészek egy ideig némán s meglepetve nézték a nézőhelyet minden zugában betömött roppant közönségre, melly maga a legcselekvénydúsabb, legdiesebb kifejlődésü és irányú nemzeti drámának egy igen érdekes felvonását adátt elő. Nemz.színházunk krónikájában sem tűnt föl még ennél nevezetesebb nap, midőn t. i. a hajdankorunk egyik legszebb szabadságképét feltüntetett színészek együtt szerepeltek az újabb történetünk legdicsőbb szakát kivívott közönséggel. Ki volt hát e nagyszerű dráma valódi nézőközönsége ? — A szabadlelkű Katona Bánk bánja által fölidézett ősök jó szellemei , a szabadság és művészet egyesült istenei, kik bizonyára helyeslő tetszéssel fogadák becsületesen és jól vitt működésünket. A nézőhelyek elfoglalása sajátos képet mutatott. A földszinti ülőhelyeket padról padra átugrásva , a páholyokat seregestül s némellyek a földszintről fölmászva, föltolatva foglalák el. A rendkívüli zajt és tombolást végre a zenészkarhoz közel esők által sürgetett Rákóczy induló megriadása még inkább emelé. — Egressy Gábor a szabadságért küzdött Peturbán öltönyében s bizonyára belsőleg is áthatva, rokonulva e hős szellemétől, a zaj csillapultával előre lépett, s kérdé polgártársait: kívánják e, hogy Bánk bán előadása folytattassék, vagy azt, hogy a Hunyady László opera kedveltebb szakai adassanak elő? — Erre ismét nagy zaj támadt, s a repertóriumot a közönség kezdé készíteni, s hirtelenében olly derék kis egyveleget jelöltünk ki, hogy bizony mindenki, még a belépti adó fizetésétől magát fölmentett rész is meg lehetett azzal elégedve. Magam is ingerült lelkesedéssel, s mondhatom, minden művészeti önmérséklet nélkül játszván játékrendkészílét, s polgári szerepkémet, nem emlékszem tisztán, milly sorozattal tűzettek ki az előadandó egyes darabok.