Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-06-03 / 25. szám
ra halmozott óriás és durva szirttömegekben állított épületet, művet, emléket, nem annyira tudományát, mint szörnyű erejét mutatva föl a parányi maradéknak. Illy szempontból kell Hugo jelen művét fölfogni és megítélni, — mert ha rá a szép műtan szabályait szorosan alkalmazzuk,hiányai nagyok, szembetűnők leendőnek :— de hát kisebb e a természet akkor midőn egy csúf Polifémet vagy Thersitest teremt, mint akkor, midőn Helénát vagy rózsát hoz létre ?— A király mű- t a te czímű dráma eszméje,— miként a költő elbeszéli,— egyazon ágon nőtt Borgia Lucretiával. Ebben egy minden testi kellemekkel felruházott nőt állita elő, ki ragyogó szépsége mellett, a legundokabb, bűnökben elmerült lélekkel bir , de kinek minden benső rútságai mellett megmarad mégis a női jellem ékköve : az anyaiság gyermeke iránti határtalan szeretete. Amott egy undok telibe és lélekbe akará beleültetni az apai szelíd, és forró ragaszkodást. És igy lesz Triboulet, az alá—való bohócz, drámai,— művészi személylyé. E bohócz gonosz, nemtelen eszköze I Ferencz frenczia király kéjelgéseinek , azonban az őt gyűlölő udvaronczok leányát elrabolják, s a király termeibeviszik. Triboulet ekkor úgy áll előttünk, mint fájdalmas apa, — s az ocsmány alak és lélek részvétet kelt maga iránt. Leánya a királytól megbecstelenitetik,— és ő boszut esküszik a kéjelgő ellen,— s megbukik, némileg saját ármányai következtében, megbukik mint apa,— megbukik leánya határtalan szerelme miatt. A király helyett leánya gyilkoltatik meg, s ennek holtteste hever a zsákban előtte, míg ő a csábitót hiszi ott feküdni,— s midőn végre meggyilkolt leányát megismeri, fájdalma határtalan. — Meg kell vallani, e merész eszme nagysága sokat veszt a színpad korlátozottsága miatt hatásából. Egy undok alakú ember,— ki e mellett gonosz, s undoksága miatt lenézetik,— gyöngéd s szenvedő apává téve, képzeletben megragadó eszme lehet, de a színpadon nem visszaadható. Ki fog ott nekünk elferdített arczus alkatú egyént fölmutatni ? s ha talán fölmutathatnék is : kezeskedhetünk e róla , hogy ez, a komoly perczekben, tragikai hatás helyett, nem idézend elő nevetést ? Én legalább úgy hiszem, hogy Egresi ettől félve nem torzitá el arczát és testét annyira, mint különben a szerzőtől felfogott alapeszme követeié vola , s meglehet, helyesen cselekvők. De különben is a drámaírónak nem lehet fizikai eszközökkel hatást, művészi hatást eszközölni, s még Prométheusz is csak lelki szenvedései, s nagyszerű jelleme által lesz a drámában ,vagggyá- A test a drámában annyi mint semmi. Ez emelheti a hatást, csinálhat némi érdeket a nézőnél , de drámai nagyszerű hőst nem teremthet. Azonban Hugo e szabályyal sok helyen keveset gondol. Ö felettébb szereti a külső, fizikai eszközöket. Ő a tragikum helyett a borzasztót iszonyítót használja leginkább. Azt mit a művészetben fenségesnek (erhaben) nevezünk, nála ritkán találjuk; s ha igen , ez rendesen ollyan tárgynál lep meg bennünket, melly másként aljas, rut, megvetett,— mint például Quasimodo szerelme. Ő szereti a természet torz alakjait fölkeresni,— s azok szenvedései által hatni ránk ; de e hatás gyakran szivet gyilkoló. () hóhéra a szívnek , ki véres tört és pallost döf keblünkbe , nem pedig hatályos szavú gyóntató atya, hogy lángszavakkal a bűntől elrettentsen. Illyen a király mulat czímű dráma is. A költő, — mintha dühös montagnard volna, még a holttestnek sem kedvez itt. Jó-e ez vagy nem, — s mennyiben egyezik meg a művészet szellemével, nem fejtegetem. Sok függ az időtől és néptől, mellyben és mellynek valamelly mű iratik. Hogy a király jellemét a költő csak egyoldalúig rajzolta , ha a művészi szabadságot tekintem, nem vádolom.— Ferencz király épen mint a dicsertett IV Henrik fölöttébb csapongó volt szerelmeiben , de egyszersmind mind kettő nagy vitéz, bátor katona; s a költő, véleményem szerint, azon oldalát fogja fel és viszi ki valamely jellemnek, melly az ő czéljára tartozik. De, ha a darab ekonómiáját, a psiichologiai következetességet,és talán a költői igazságtételt tekintem, nem hagyhatom helybe ez egyoldalról festett királyt. Minő érdeket adhat egy illy semmi ember a művészetben! s ki hiszi el, hogy ollyan alávaló lényért még a legforróbb szerelem is kész legyen meghalni, meghalni azon perczben, midőn e sibarita király egy másik kéjhölgyet tart karjai közt. Enynyit föltenni még a legörjöngőbb szerelemről is, nem egyéb őrjöngő eszménél, holott különben a mondott jelenésben ben van a fenségesnek magva, s gondosabb kidolgozással e feláldozás koronája kezdett a művészi szorgalomnak. A gépies szerkezetet,s az itt ott bővön előforduló valószínűtlenségeket elhallgatom. Az előadás egyátalában nem volt kereked s egybevágó. Egresi minden igyekezete mellett sem volt Triboulet, úgy, mint az a mű olvasása után képzelmünkben állhat. Ő nagy mértékben kifejtette szokott erejét, stúdiumát, de Hugo bohóczát nem láttuk benne , s ezt talán a fenebb elmondottak miatt, nem is lehet színpadon egészben visszatükrözni.— Lendvai szőke hajzatával jól illett a kéjelgő király szerepébe, s a csábító szerelmi jeleneteket híven adá. Komlóssi Ida mind inkább meggyőzheti közönségünket arról, hogy egykor benne kitűnő művésznőt birándunk. Szerepe is talán legháládatosabb volt, és különösen az önfeláldozássali küzdést meglepő sikerrel adá. Szigeti helyét más is betölthete volna, s talán marczonább bérencz leendett Bariba. — Óhajtani lehet