Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-01-16 / 3. szám
VÉGE, VÉGE MINDENNEK! (December 31. 1847.) Az évnek utósó éjfelén virasztok, az óra még egyszer fogja elverni a tizenkettőt, — vajmi nagy kár, hogy utósó ütlegelt az emberek hátán nem végzi el! A gazdagnak néhány percz múlva aranyaiért szerencsét kíván a tányérnyaló csapat, mig a szegény, hogy neki is mondjon valaki egy jobb jövendölést, négy garasért megveszi a komáromi kalendáriumot! Milly keserves volt átélni háromszázhatvanöt napot ? pedig hány ember volt, ki unalmában ezt is kevesellette, és szörnyűséges számításaiban azt gondolta, kincset kapar, ha napot lopni jár. Hány volt ismét, ki unalmában még a mai napot is elfeledte ; végre akkor jött meg az esze, mikor az el nem sült pisztoly csütörtököt mondott. Szép volt a tavasz! Szép annak, ki a ligetbe rigófüttyöt hallgatni járt, de keserves tavasza volt annak, ki bedugott füllel is meghallotta üres gyomra kurrogását, mert mióta megtudták az emberek, hogy az úristen még az utósó verébről is gondoskodik, azóta a koldustól csak igazságát kérik elő, aztán pedig azzal biztatják, hogy elmehet kend az isten hírével. Szép volt a nyár! Szép a földesurnak, ki gazdag, kevés földéről széltében hosszában egy napig nem tudná elhajtani a nyulat, de keservesen nézett a szegény, ki csak azon földet bírja , mit a temető árkán belől egykor majd a hasára hánynak ; itt találja meg aztán a szegény is azon hires tökét, mellyen egykor Földváron deszkát árul. Vig volt az ősz! Vig a tekintetes karoknak és rendeknek az uj boron bevert megyeházi ablakok alatt; de keserves volt másoknak megcsináltatni azon ablakot , mellyből — úgy is tudták — hogy csak a parasztnak lesz legkevesebb kilátása!"