Budapesti Divatlap, 1848 (1-25. szám)
1848-09-12 / 12. szám
Szerkeszti s kiadja : Vahot Imre. 12. szám. Sept. 12.1848. TARTALOM : I Péter bán. Literáti János. — A lukai pap. Szemere Miklós. — Intézkedés pestvárosa megerősítése iránt. Dobrosi. — Tárcza :Jierszeti színház. — Fővárosi tárogató. PÉTER BÁN. Történeti beszély. I. Éj volt . . . Mint egy félelmes sirkert szomorú magányában, mély csend borongott Zágráb falai közt. Szabálytalan utczáin, mint kiáltószó pusztában elhalt a nappali élénk zaj, lebegő szárnyain csak a nyájas szellő suhogott keresztül, szendergésre bállasztva még a komolyan virasztó őröket is. A tiszta kellemes ég nagy becsű koronához hasonlított, melylyen szikrázó gyémántfényként csillagok milliárdjai lobogának ; mig a hold mint boldog szerelmes ábrándos képzeményi közt, kétittasan úszott légi honában. A báni palota tanácsteremében azonban még gondos óvatossággal mérsékelt zajos élet volt, itt a pártütés, Karlovicz hires pezsgőjétől habzó serlegek ürigetési közt, Péter bán s nehány előkelő elégületlen horvát urak által még titokban tervezteték . . . — Uraim ! csendet kérek — szólt végre a bán hazafiusága túláradozó hevében, s magasan tártá fel habzó serlegét— mint vészharang riadó hangon elzengett alkatokról a szent eskü, szent tartalma egyházat feltételez. Fel tehát barátim! véres küzdelmeken túl virul a szabadság rózsája. Veszszen Kálmán király — vesszen zsarnok uralma, esszényujrázák az ingerült pártütök, s felekoczantott poharaikat egymásután dühösen verék földhöz . . . Ekképpen pár kárhozatos óra teljesen megérlelé a honárulás bűnös merengét, s a hitszegők kivívandó dicsőségök tervei közt, képzelt hazafiságuk boldogító öntudatával oszlanak el. Maga pedig az izgató bán kitűnő jó kedve mámorában sorra ölelé barátait, legkülönösebben Gruus Metellt, ki tiszteletét s vonzalmát több tekintetekből igénylé, még meg is csókolá. II. Péter bán életkorának ragyogó délpontján, férfias erejének büszke önérzetében még valóban szeretre méltó egyéniség volt. Szilárd jelleme s rendületlen politikai elve ez embernek ugyan nem volt , de izgatások után bármelly nevezetes párt élén erélyesen vezérkedett. Fiatalabb éveit kéjelgő udvaronczként folytonos gyönyörök ölén élvén át, komolyabb életpályáján is mintegy szerencselovag vágtatott keresztül. Nőskörökben kedélyesen mulattató s egészen otthonos volt, s mikép efféle szerelmi kalandoroknál megtörténni szokott, szive nem ritkán mint fölperzselt avar pillanatig lángra gyűlt , de, mint ő, körülményei változván — senki sem tudott hamarabb feledni. Azonban van egy perez az ember életében, melly irányt ad jövendőjének s kiméri sorsának 12 .