Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-09-10 / 11. szám
171 172 FŐVÁROSI TÁROGATÓ. A Bécsbe ment küldöttséget tegnap estére vártuk haza. — Nyilvános ülések sept. 6-tól fogva nem tartottak. — Az európai hatalmasságokhoz s a magyar néphez intézendő nyilatkozvány (manifestum) készítése : Giczi Kálmán, Nyári Pál, Kemény Dénes, Kosus Lajos és Pázmándi Dénesre bízatott. — A pénzügyminister által az 5 pengő forintos magyar bankjegyek is forgásba tétettek már. Ellenben Jelasics kártyából gyárt pénzt: — valódi spieleri fogás. — Szécsenyi István, közlekedési minister nagy betegségbe esvén, falusi jószágára vonult, e miatt sok álhirt koholnak felőle ellenei, sőt némellyek már nyilvánosan is nem vonakodnak gúnyolódni azon hazafi ellen, ki, ha újabb időkben politikai eljárása miatt sokakat elidegenített is magától, de legalább nagyszerű múltjáért, mint hazánk első reformátora, legmélyebb tiszteletet, — és most, mint szerencsétlen szenvedő, kegyeletes részvétet érdemel minden jó hazafitól. — Azon magyar birtokosokra nézve, kik jelenleg külföldön mulatnak, kivéve a hivatalban levőket, rögtön törvényt kellene hozni, hogy miután a haza veszélyben van, s ez állapot minden polgárnak honlétét, s közremunkálását igényli, — kötelesek haza jöni, különben vagyonukat elvesztik. — Horvátországból a Közlöny azon érdekes tudósítást közli, miszerint augustus utósó napjaiban egy horvát küldöttség volt Pécsben az exbán ellen panaszt emelni, mind ő felségénél , mind Ferencz Károly főherczeg és Zsófia főherczegasszonynál. Utóbbiaknak, saját kivonatukra, a küldöttség egy emlékiratot adott át. Ő felsége biztosította a küldöttséget, miszerint az ügy nem sokára jobb fordulatot veene. Latour azonban folyvást küldözget hadi szereket Horvátországba. Aug. 30-kan is 16 darab ágyú ment oda Graetzből. Jelasics, mint Latour tábornoka, f. hó 14-én szándékozik a háborút Magyarország ellen megkezdeni, 11 zászlóalj határőrrel, mellyek közt 4 begyakorlott, 7 pedig ujoncz. Az egyenlőségi klubb elhatározó , hogy ő az ausztriai státusadósságot nem fogja fizetni. De hát ki is akarná azt közülünk fizetni ? — Kiss Ernő és Bakonyi ezredesek, a csatatéren kitüntetett hadi érdemeikért, tábornoki hivatalt nyertek. — Bene Ferenczet, a jeles orvost és tanárt, pályája félszázados ünnepén a fővárosi orvosok, és orvosi kar érdemméltányló oklevéllel tisztelék meg. — A peraszi táborban a ráczoktól elfoglalt álgyak mind austriai gyártmányok, császári királyi bélyegüek. — Most már népünk is tudja, hogy a ráczok királyunk nevében harczolnak ellenünk, — a táborból visszaérkezett nemzetőrök sokfélekép elterjesztek köztük ez igazságot, — s népünkben ez által republikánus érzelmek gerjesztettek. — A Máriás-gyalogezredről azt hírlik, hogy midőn Gallicziából honunkba átléptek, hatalmi örömükben frakkjaik leppentyűjét mind levagdosák. — A képviselők házában hány követ szólalt fel az iránt, hogy a magyar katona többé frakkot ne viseljen, mig maguk a felszólalók örökké, most már a tanácskozási teremben is, fecskefarkat viselnek. — B. Hrabovszki, Magyarország lohadt kormányzója, a napokban Budára érkezett. — B. Lederer, a volt budai föhadikormányzó pedig Zágrábban van s Jelasicscsal pajtáskodik. — Jelasicsnak világrengető táborában mindössze 9000 rendes katonája van, a többi mind jött-ment gyülevész népből áll. Ezekkel ugyan bajos lesz magyarhént meghódítani. — A ráczi táborban egy önkéntes semmikép nem akarván engedelmeskedni a felsőbbségnek, midőn vasra verték, azzal fenyegetőzött, hogy majd ha csatába mennek a ráczokhoz fog állani, s a magyarokon bőszül áll. A lázadó felett hadi tanács ítélt, s közakarattal halálos büntetés mondatott ki rá. A bűnös már főbe is lövetett. Kemény eljárás, de fegyelem nélkül háborús időben nem lehet boldogulni. VIDÉKI TÁROGATÓ. Esztergom, sept. 5-én a nagy hazai, Szécsényi István, ki ma délután két kocsin városunkba érkezett, mi czélból nem tudni, mert ő maga sem látszott tisztán tudni, mégis a gőzhajót kereste, a kikötő előtti fasorok közt sétált orvosa és kamarása kíséretében, és másokkal is sok szót váltván, s borzadok kimondani felmeháborodásának nyílt jeleit adá, — mintegy 5 óra tájban egyszerre neki fut a gőzhajó-kiszállónak, emberei utána futnak de utói nem érik, és egyenesen a Dunába rohant, szerencsére kiszakadhatott, és orvosi ápolásban részesült, erőre kapván a szomszéd érseki kertbe vezettetett szabad légre, s hazánk borús ege fölötti küzdelmeit árulta el, és térdre omolván eregékenyen fölsóhajtott : „Élet a hazám !“ — — Este kocsin Budapestnek vette útját. Városunk a legkeserűbb részvétbe omlott. Fohászaink öszhangzó ima, áldás vala a tett emberének fölépüléséért. MAJER.