Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-09-17 / 12. szám
árulói voltak hazánk szabadságinak. S gondolja-e valaki, vasry biztathatja-e magát, hogy bátorságban legyen ? de soha nem adhat olyan hitet az austriai ház, hogy rést ne találjon benne, és megboszulja azokon az urakon, akik ő neki szemébe tűntek, kiről elég példánk van : talán ahoz bíznék valaki, hogy az országnak fönálló hada volna, de az ollyan had nem soká volna, mert a mi nemzetünk röstelni fogja megfizetni, és a németnél maga fog instálni, hogy a had elbocsáttassék, és a német király igenis ajánlani fogja magát, hogy ő fog maga tartani hadat, az pedig csak arra való lesz, hogy a fegyvert kivehesse a magyar kezéből egyszer. Ezeket mindigy practikálta eddig az austriai ház, és mégis merné a magyar az austriai ház királysága alá adni magát? soha bizony, meg se gondolja a magyar, hogy nemzeti szabadságában élhessen az austriai ház alatt, sőt ha felvonná a csehországi plundrát a magyar , és jobbágyságra is adná magát, mégis kitöltené boszuját rajta, és kiirtaná a magyar nemzetet; az, minthogy füleimmel hallottam nem egyszer, sem kétszer sok derék miniszerek discursusit, lehetetlen, hogy az austriai ház, sőt az egész keresztyénség megnyughassék, ha a magyar nemzetet (azokat értvén, a kik csupa tiszta magyarok, és nem a tótos magyart) egészen ki nem irtják, és nem dissipálják. Én a mint gyermekségemtől fogvást practicáltam az austriai ház udvarát, és ha a discursusok eszembe jutnak, mellyeket vádolom, nem látom módját, hogy az austriai ház királysága alá adhassa magát a magyar nemzet. Ilic aut vincendum, aut moriendum, vagy a német fegyver debelláljon, és megemészszen, vagy mi fegyverrel, mint a belgiai confederate status, isten segítségével az austriai házat kényszerítsük, hogy minden praetensioit tegye le. Vékony elmém szerint egy médiumra vetettem gondolatomat, mi módon lehetne, hogy az austriai háznak contentuma lenne (ha igaz keresztyénség van benne), és az ország is állandó csendességben maradhatna. Minekutánna az ország Curiam Regiam et militarem, Statum Politicum etc. a felül irt mód szerint rendbe hozná, és in effectual venné, tehát keresne módot benne, hogy magát incorporáltatná a római Imperiumban, hogy Magyarország is egyik membrumja volna az Imperiumnak, valamint másféle országok, v. g. a Bavaria, Saxonia etc., és más republicák, ilyen conditióval, hogy valaki római császár, az eo ipso magyarországi titulussal élhet, sőt csak Magyarországot protegálja az egész Imperiummal: az ország is pro recognitione adna valamelly nevezetes summát a császárnak esztendőnként, és tartoznék haddal segíteni az Imperiumot szükségnek idein; reciproce az Imperium is tartozzék hasonlót cselekedni. Ez pedig úgy lehetne meg, ha az ország az electorokhoz és más statusokhoz embereit küldözné, legfőképen a mogentiai electorhoz, aki az Imperium főkanczelláriusa, és ő általa szoktak az ilyen dolgok folyni, és declaráltatná, demonstráltatná ügyét, és legfőképen azt, hogy az austriai háznak nincsen igaz jussa az örökös királysághoz, és mutatnák meg azt, hogy szabad királyi választása van az országnak, és hogy már lehetetlen, hogy királyt választhassanak maguknak az austriai házból, mert száma nélkül hitek megszegésével megcsalták a magyarokat, és jobbágyá akarták tenni az országot, azért is sokszor kényteleníttetett fegyvert fogni in defensam sui, és ex desperatione a törökhöz folyamodni, mellyből micsoda kára és vérontása jön az egész keresztyénségnek, azt az Imperium is jól tudja. — Hogy azért az illyen dolog többször is meg ne essék, és az egész keresztyénségnek is antemuraléja lévén Magyarország méltó, hogy protegálja illy igaz jussában az országot az Imperium. — Az austriai ház is már férfi maradék nélkül lévén, egy halál micsoda veszedelmet szerezhetne és alkalmatlanságot az egész keresztyénségnek a magyar királyságért való competentiáért. Mert az, mint az emberi elmék szoktak lenni, quot homines, tot sententiae, olyankor török, tatár, lengyel, német és másféle facttok nagy zűrzavart tehetnének az Imperiumban is. Az austriai ház is contentus lehetne , mert hihető consequent, valameddig az austriai ház formidabilis lesz, addig más házból nehezen lesz római császár, és valamikor arra jut dolga, hogy a római császárságból kiessék, akkor az több országait is nehezen fogja bírni. — Lám Styriát és a felső Austriát absolute et de piano magok által hagyja regnálni, magoknak lévén Camarások, Bellicumjok, Intimumjok, etc. sine omni dependent a Dicasteriis Viennensisbus, miért tehát kellene azt ellenzeni Magyarországnak ? A históriákból kilátszik, hogy János király is I-s. Ferdinanddal az Imperium elébe akarta adni. Más okokkal és exemplumokkal lehetne ezen projectumot stabiliálni, de én nem igyekezvén hosszú vetekedő discursusokat formálni, hanem ex columbina simplicitate az jó szándékomat kiterjesztettem, annak discussióját hagyom élesebb elmékre. Adna isten olly módot, hogy csendességben, és valami jó állandó formalitásban vehetné magát szegény hazánk. De az austriai ház alatt soha meg nem maradhat, mert igaz ez a példabeszéd : extremae demente est sperare dementem, quem iratum armatumque suscipias. És igy ha már egyszer fegyvert vonz a magyar nemzet, csak eltatalmazza magát isten irgalmában és az igaz ügyében bízván, ad isten békességet is ezután.Spes nunquam major affulget pacis, quam cum serio bellum genitur.