Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)

1848-09-17 / 12. szám

árulói voltak hazánk szabadságinak. S gondolja-e valaki, vasry biztathatja-e magát, hogy bátorság­ban legyen ? de soha nem adhat o­lyan hitet az austriai ház, hogy rést ne találjon benne, és meg­­boszulja azokon az urakon, a­kik ő neki szemébe tűntek, kiről elég példánk van : talán ahoz bíznék valaki, hogy az országnak fönálló hada volna, de az ollyan had nem soká volna, mert a mi nemze­tünk röstelni fogja megfizetni, és a németnél maga fog instálni, hogy a had elbocsáttassék, és a né­met király igenis ajánlani fogja magát, hogy ő fog maga tartani hadat, az pedig csak arra való lesz, hogy a fegyvert kivehesse a magyar kezéből egy­szer. Ezeket mind­igy practikálta eddig az austriai ház, és mégis merné a magyar az austriai ház ki­rálysága alá adni magát? soha bizony, meg se gondolja a magyar, hogy nemzeti szabadságában élhessen az austriai ház alatt, sőt ha felvonná a csehországi plundrát a magyar , és jobbágyságra is adná magát, még­is kitöltené boszuját rajta, és kiirtaná a magyar nemzetet; az, minthogy füle­immel hallottam nem egyszer, sem kétszer sok derék miniszerek discursusit, lehetetlen, hogy az austriai ház, sőt az egész keresztyénség megnyug­­hassék, ha a magyar nemzetet (azokat értvén, a kik csupa tiszta magyarok, és nem a tótos ma­gyart) egészen ki nem irtják, és nem dissipálják. Én a mint gyermekségemtől fogvást practicáltam az austriai ház udvarát, és ha a discursusok eszem­be jutnak, mellyeket vádolom, nem látom módját, hogy az austriai ház királysága alá adhassa magát a magyar nemzet. Ilic aut vincendum, aut mori­­endum, vagy a német fegyver debelláljon, és meg­­emészszen, vagy mi fegyverrel, mint a belgiai confederate status, isten segítségével az­ austriai házat kényszerítsü­k, hogy minden praetensioit tegye le. Vékony elmém szerint egy médiumra vetettem gondolatomat, mi módon lehetne, hogy az austriai háznak contentuma lenne (ha igaz keresztyénség van benne), és az ország is állandó csendességben maradhatna. Minekutánna az ország Curiam Re­­giam et militarem, Statum Politicum­ etc. a felül irt mód szerint rendbe hozná, és in effectual venné, tehát keresne módot benne, hogy magát incorpo­­ráltatná a római Imperiumban, hogy Magyarország is egyik membrumja volna az Imperiumnak, vala­mint másféle országok, v. g. a Bavaria, Saxonia etc., és más republicák, i­lyen conditióval, hogy valaki római császár, az eo ipso magyarországi titulussal élhet, sőt csak Magyarországot prote­­gálja az egész Imperiummal: az ország is pro re­­cognitione adna valamelly nevezetes summát a császárnak esztendőnként, és tartoznék haddal se­gíteni az Imperiumot szükségnek idein; reciproce az Imperium is tartozzék hasonlót cselekedni. Ez pedig úgy lehetne meg, ha az ország az electo­rokhoz és más statusokhoz embereit küldözné, legfőképen a mogentiai electorhoz, a­ki az Impe­rium főkanczelláriusa, és ő általa szoktak az i­lyen dolgok folyni, és declaráltatná, demonstráltatná ügyét, és legfőképen azt, hogy az austriai háznak nincsen igaz jussa az örökös királysághoz, és mu­tatnák meg azt, hogy szabad királyi választása van az országnak, és hogy már lehetetlen, hogy királyt választhassanak maguknak az austriai házból, mert száma nélkül hitek megszegésével megcsalták a magyarokat, és jobbágyá akarták tenni az orszá­got, azért is sokszor kényteleníttetett fegyvert fogni in defensam sui, és ex desperatione a török­höz folyamodni, mellyből micsoda kára és véron­tása jön az egész keresztyénségnek, azt az Impe­rium is jól tudja. — Hogy azért az illyen dolog többször is meg ne essék, és az egész keresztyén­ségnek is antemuraléja lévén Magyarország méltó, hogy protegálja illy igaz jussában az országot az Imperium. — Az austriai ház is már férfi maradék nélkül lévén, egy halál micsoda veszedelmet sze­rezhetne és alkalmatlanságot az egész keresz­tyénségnek a magyar királyságért való competen­­tiáért. Mert az, mint az emberi elmék szoktak lenni, quot homines, tot sententiae, o­lyankor tö­rök, tatár, lengyel, német és másféle facttok nagy zűrzavart tehetnének az Imperiumban is. Az au­striai ház is contentus lehetne , mert hihető con­sequent, valameddig az austriai ház formidabilis lesz, addig más házból nehezen lesz római csá­szár, és valamikor arra jut dolga, hogy a római császárságból kiessék, akkor az több országait is nehezen fogja bírni. — Lám Styriát és a felső Austriát absolute et de piano magok által hagyja regnálni, magoknak lévén Camarások, Bellicumjok, Intimumjok, etc. sine omni dependent a Dica­­steriis Viennensisbus, miért tehát kellene azt ellen­zeni Magyarországnak ? A históriákból kilátszik, hogy János király is I-s. Ferdinanddal az Impe­rium elébe akarta adni. Más okokkal és exemplu­­mokkal lehetne ezen projectum­ot stabiliálni, de én nem igyekezvén hosszú vetekedő discursusokat formálni, hanem ex columbina simplicitate az jó szándékomat kiterjesztettem, annak discussióját hagyom élesebb elmékre. Adna isten olly módot, hogy csendességben, és valami jó állandó forma­litásban vehetné magát szegény hazánk. De az austriai ház alatt soha meg nem maradhat, mert igaz ez a példabeszéd : extremae demente est sperare dementem, quem iratum armatumque su­­scipias. És igy ha már egyszer fegyvert vonz a magyar nemzet, csak eltatalmazza magát isten ir­galmában és az igaz ügyében bízván, ad isten bé­kességet is ezután.­Spes nunquam major affulget pacis, quam cum serio bellum genitur.

Next