Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-09-10 / 11. szám
HÍRLAPI csatározó. Petőfi Sándor, miután már olly sok hitvány költőt feldicsőitett kobrával, verset irt Vörösmartihoz, mellyben letépni erőködik a legnagyobb magyar költő babérját s meggyalázni becsületét azért, mert ez mint törvényhozó a hadsereg kiállítására nézve nem a vak légyként mindennek neki rohanó Madarászokkal, hanem Kosut becsületes és eszélyes indítványára a többséggel szavazott. Én mellőzve a hála és pietás kérdését, mellőzve különösen azon tiszteletet, mellyel Petőfi az értte olly sokat tett nagy költőnek tartozik, — egyszerűen csak azt jegyzem meg, miként Vörösmarti a képviselő, ha mindjárt bűnt követne is el, — mit ugyan akarva soha sem fog tenni, Vörösmartinak , a költőnek babérját ez által soha nem téphetné szét, és ha mindjárt valóban bűnt követne is el, — még akkor sem illenék Petőfinek az ő irányában bakó szerepét elvállalni. Vörösmarti Kossuth Hírlapja 58. számában szokott szelíd, emberszerető hangulatával válaszol Petőfi meggyalázásra törekvő versére, politikai eljárásának okait higgadtan, alaposan taglalja. Végül a szerény költő így fejezi be védelmét : „Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. Ő engem vétkes politikusnak tart, én öt igen gyarlónak s könnyelműnek. Vádja súlyosabb mint az enyém. Az idő ítélni fog felettünk. — S hogy én is verset mondjak egy jó tanácscsal végzem szavaimat : Léffy buzgó, de szerény; bírónak még te kicsiny vagy , Élj, küzdj és munkálj s várd el ítéletedet. Én részemről, ha verset tudnék írni, illyforma epigrammal válaszoltam volna Petőfi versére : „Sándor öcsém, te minden versedben szabadságunk elnyomói, ellenségünk vérét szomjazod ; te keservesen panaszkodál, hogy nem akkor születtél, midőn alkalma volt a magyarnak dicskoszorut szerezni a harczmezőn. Íme most nyakunkon a háború , minden ép karra szüksége van a hazának, — te katona voltál, gyermeked nincs, — s roppant kardod, mellyel a marcziusi napokban annyira csörömpöltél, még is hüvelyében rozsdásodik. No de azért édes öcsém, nem irigylem költői babérodat !“ Egy önkéntes.*) — Az Ungar. cziviű lap mint értesülve vagyunk, octobertől kezdve „Allgemeine Zeitung von und für Ungarn“ czim alatt fog megjelenni, Zerffi Gusztáv szerkesztése mellett. Kívánjuk, hogy e lap a magyar érdeket eszélyesen, s becsületesen pártolja, mi csak úgy remélhető, ha az ügyestollú Zerffi a Madarász-féle ábrándos, zavaros politikától búcsút vesz, s a józan többség szellemében műküdendik. — Mint halljuk, Klein H. az Ungar eddigi szerkesztője, 20,000 forintért adá át lapját. Nem rész gschaeft olly időben , midőn lapkiváltságra nincs szükség. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 6. Egy színész élete. Franczia dráma. Moliere szerepében Hegedüs, a vidéki primo amarosok fejdelme lépett fel. Miután némelly jó baráti azt híresztelték felőle, hogy ő igen nagy tehetség s csak a fővárosi színészek ármányos irigysége (?) nem engedé eddig talentumának teljes fénybeni ragyoghatását a nemzeti színpadon ; különös figyelemmel kisértük előadását. — Hegedűsnek mai szerepléséből ítélve, bizton elmondhatjuk, miképp szép természeti tehetséggel van megáldva. Orgánuma ugyan nem eléggé tertelmes, de tiszta és kellemes; termete kisded, de szabályos. A helyes felfogás, a szerep szellemében behatás sem hiányzik nála; e mellett mélyebb érzelem és szenvedély kifejezésében sok erőt tud kifejteni. Van azonban egy lényeges dolog, mi hiányzik játékán, s ez a tiszta művészeti öntudat, művészi önmérséklet. Hegedűs igen könnyen engedi magát az álpathos lángörvényébe sodortatni, s modoros előadását számos nyelvhibával tetézi. És ez leginkább a folytonos vidéki vándorpályázásnak tulajdonítható, melly ösvényen főleg az erejüket túlbecsülő, a hívatlan közönség tapsai által elkényeztetett egyéniségek olly könnyen eltévednek. Hegedűs olly sok színészi képességgel bir, hogy e nagy hibáját egy évi gyakorlat a fővárosi színpadon megjavíthatná. A közönség jól, mondhatni igen kedvezőleg fogadá a vendéget.—■ Ez alkalommal Komlósi Ida (Armande) és Fáncsi (Melchior) jeles előadásuk által különösen kitünteték magukat. — 7. Richelieu első párbaja. Franczia ingj. Latkóczi-Lendvainé a czímszerepben lépvén föl, igen kedves tünemény volt, s eleitől végig jól mulattató a közönséget. Szatmáriné is híven személyesité az együgyű, csacska bárónét. — Felvonások közt Campilli és Erhard Kurz a kettős tánczban nagy tetszést arattak ; az utóbbi koszorúkat is kapott. — A német torztánczot Tót Samu és Sári Fanni nagy ügyességgel s comicai hatással lejték. — Végül az oláhtáncz több férfi tánczos által előadva, egyszerűséges népies sajátságainál fogva leginkább kielégített bennünket. A tánczosok közt legeredetibb vola a géniális Tót Samu rejtelme. — 8. Fra Diavolo. Opera. SZINÉRI. *) Mi ismervén Petőfinek e részbeni gondolkozását, ő azt tartja, hogy a ráczok elleni csatázás nem szabadságháboru, s ezért nem akar abban részt venni. Szerk.