Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)

1848-10-19 / 16. szám

Kiadja és szerkeszti : VAHOT IMRE. Budapest, 16. szám. Oct. 19.1848. TARTALOM: Hadi zászló : II. Fridrik burkus király titkos emlékirata, mellyel Fridrik Vilmosnak, öcscsének számára irt. W­a­r­g­a István. (Folyt.). — Hadi lant : Varró leányhoz. S­á­r­o­s­i Gyula. — Nem­zeti színház. — Fővárosi tárogató. — Vidéki tárogató. II. FRIDRIK, BURKUS KIRÁLY TIT­KOS EMLÉKIRATA. A STÁTUSMESTERSÉGRŐL. (Folytatás.) Miután az emberek abban megegyeztek volt, hogy a csalárdság gyalázatos és büntetést érdemlő cselekedet, idővel egy kifejezést találtak ki, melly a dolgot meglehetősen mérséklő, — és ez a stá­tusmesterség nevezet, mellyet arra választottak. E nevezet kétségkívül csak a fejedelmek kedvé­ért jön feltalálva, mert már udvariasabban nem nevezhettek bennünket csalóknak. Azonban legyen akármint, én itt őszintén megmondom mit tartok a státusmesterségről. E szó alatt azt értem : mindig azon kell lennünk, hogy másokat rászedjünk. Ezen eszköz által legelőbb jut az ember ezen előnyhöz, hogy magát másokkal mindig egyenlőségben tart­hatja. Mert meg lehet győződve, hogy a föld vala­mennyi hatalmassága, ugyanazon pályát futják. Ezt föltéve épen ne szégyeld magadat, ha egyenesen azon szándékkal kötsz is valakivel va­lami szövetséget, hogy ebből a hasznot csak ma­gad húzd. Valahogy azon otromba hibába ne essél, hogy illy­es szövetségeket előbb felbonts, hogy sem azok saját érdekidre nézve hasznosak lenni megszűnnének, és erősen ragaszkodjál ez alaptörvényhez , miszerint arra, hogy szomszé­dunkat kizsákmányolhassuk, a legbiztosb eszköz, kivenni őket az állapotból, hogy ártalmunkra le­hessenek. Őszintén szólva, csak a státusmesterség az, m­i országokat alapit és fentart. Azért nagyon szükséges azt a maga legszorosb és legtágabb ér­telmében helyesen felfogni, és megérteni. — En­nek következtében osztályozzuk azt statuseszélyre és magáneszélyre. Az első csak a status nagy előnyeivel foglalatoskodik, a másiknak tárgya a fejedelem magán haszna. A­ MAGÁNESZÉLYRŐL. Fejedelem soha se mutassa magát máskép, mint csupán csak jó oldaláról. Ez olly dolog, mellyet feltétlenül komolyan kell követnünk. — Midőn még korona-örökös voltam, a kato­nasággal keveset törődtem. Annál többet a bor­ és szerelemmel. A­mint királylyá lettem, úgy léptem fel, mint katona, bölcsész és költő egy­szersmind. Szalmán háltam, komisz kenyeret ettem seregeim szeme láttára, igen keveset ittam alattvalóim előtt, és a nőnem iránt hidegsé­get színleltem. Utaztomban nem hordok magam­mal őrsereget, s utazok éjjel nappal. Kíséretem

Next