Reggeli Délvilág, 1994. május (5. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

Pető Iván Szentesen A pártok nem finnyáskodhatnak Az SZDSZ nyugodt, higgadt párt tudott lenni — jelentette ki az elnök —, hiszen nyugodt, hig­gadt országot csak ilyen párt tud irányítani. A gazdasági átalakuláson kívül fontos feladat a kormányzati stílusváltás. Annál is inkább, mert az elmúlt négy évben itt más hangnem uralkodott, mint amit a demokráciától vár­ni lehetett. Sok tévedése, baklövése mellett----­mondotta Pető Iván — a kormány nem tudta meg­értetni magát az embe­rekkel. Majd így folytat­ta: — A demokráciában a kormány függ a néptől, nem a nép a kormánytól Most arról szól a válasz­tás, hogy akinek az em­berek hatalmat adtak, an­nak tudomásul kell ven­ni: azt a hatalmat el is vehetik tőle. Nem jó ér­zést kelt az országban, ha a miniszterelnök azt hi­szi, csak ő alkalmas miniszterelnöknek. Az A Szabad Demokraták Szövetsége már egy évvel ezelőtt eldöntötte, hogy a kampány során nem sokat foglalkoznak a kormány, illetve az elmúlt negyven esztendő bírálatával. A választási kampánynak ugyanis arról kell szólni: mit akar­nak csinálni a mai helyzet megváltoztatása érdekében? Ezt Pető Iván, az SZDSZ elnöke mondta, aki dr. Gombos And­rás képv­iselőjelölt meghívására érkezett Szentesre, és a koalíciós esélyeket latolgatta népes hallgatóságának. A választási esélyekről szólva arról beszélt: az SZDSZ esélyei jók, nélkü­le nem lehet kormányt ala­kítani. Az elnök szerint a három ellenzéki párt kü­­lön-külön is esélyesebb, mint a kormánypártok. Pető Ivánnak meggyőző­dése: a nyolc pártnál — három ellenzéki, MDF, KDNP, Torgyán-féle, Ag­rárszövetség, Munkáspárt — több nem jut be a Par­lamentbe. Ki fogja levál­tani a kormánykoalíciót? A fő kérdés az lesz Pető szerint, hogy SZDSZ, vagy MSZP, Kuncze, vagy Horn. Az elnök reméli: a SZDSZ-ben senki sem választók megfogadják a gondolja magáról, hogy szocialisták szlogenjét, bizonyos posztra egyedül hogy tudniillik szakértel­­ő alkalmas­ met a kormányba, és ak­kor Kuncze lesz! Amíg ez nem dől el, addig koalícióról nem lehet be­szélni. Annyival tartozunk a választóknak — mondta Pető —, hogy elismerjük: az MSZP-nek jók az esé­­lyei. A hallgatóság kérdései­re válaszolta: az SZDSZ a demokratikus elveket valló pártokkal hajlandó koalícióra lépni. Ám a koalíció nem érzelmi ala­pon köttetik, nem szerel­mi, hanem érdekházasság. Személy szerint azt gon­dolja, hogy a pártok nem finnyáskodhatnak a koalí­ciós tárgyalások során, mert az ország nem bír ki egy újabb választást. Az egyébként is az MSZP-t még jobban megerősítené. Kizárni egy SZDSZ— MSZP koalíciót nem lehet — jelentette ki Pető Iván. Még akkor sem, ha az SZDSZ-ben általában nem szeretik a szocialistákat. Az sem titok, hogy az MSZP ma sötét ló, jelölt­jei nagy részéről nem tud­ni, mit képvisel. A koalí­ció megkötésekor a Sza­bad Demokraták Szövet­sége azt fogja mérlegel­ni: az országnak mi az ér­deke? Balázsi Bessenyei és Lajos bácsi Lovak is összekötik V­álasztási nagygyűlésre invitálta a helybélieket a mindszenti művelődési ház­ba szombaton este dr. Szabó Lajos országgyűlési képvise­lő, amelyen Bereczki András, a fiatal város polgármestere mondott köszöntőt. A 6. szá­mú választókerület népszerű Lajos bácsija, aki nyolcvan­­hatszor szólalt fel az elmúlt négy év során a Parlament­ben a vértelén forradalomért, a munka becsületéért, a kifosztottakért, a mezőgazda­ságért, a vasutasokért, a pe­dagógusokért, a családokért, a nőkért, a gyermekekért, az árvákért, az öregekért, a fia­talok boldogulásáért, a meg­sarcolt parasztokért, és még folytathatnánk a sort, dr. Pásztor Gyula békési ország­­gyűlési képviselőt kérte fel a gyűlés szónokának. És mi­előtt elmondta volna zársza­vát a Történelmi Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltje, fővárosi művészek, Császár Angéla Jászai-díjas színművésznő, a Nemzeti Színház tagja és Bessenyei Ferenc Kossuth-dí­­jas színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja tette fel­lépésével még oldottabbá a hangulatot. — Művész úr, hogyan érzi magát egészségileg a hetve­nen túl? — kérdeztük a vásárhelyi születésű Besse­nyei Ferencet.­­Nagyon jól, kitűnően. — Minek köszönheti mind­ezt? — A természetnek, a vélet­lennek, a véletlennek. Tudja, én örökké dolgozom, napi húszórás készenléti állapot­ban vagyok. Az utóbbi ötven év során nem értem rá arra gondolni, hogy megöregedhe­tek. Nem is vagyok hajlandó elfogadni. A szerelem átse­gített minden nehézségen. Az a nap, amelyik nem a szere­lemről szól, nincsen benne a kalendáriumban. — Nemrégiben nyilatkozta, hogy sokat köszönhet a faj­tájának, ennek a makacs, ko­nok, nagy akaraterővel bíró vásárhelyi népnek. — Így van, a gyermekko­rom óta gazdálkodók az in­nen kapott erővel. — De azt is mondta egy­szer, hogy inkább csak meg­születni volt érdemes Vásár­helyen. — Az nagyon régen volt már. Arra gondoltam, hogy igen nehezek voltak korábban a megélhetési körülmények. — Sűrűn megfordul a szü­lővárosában?­ — Hát, édesem, elég gyak­ran. Rokonaim a Petrikek, az én családomból már, sajnos, kevesen élnek. Szabó Lajos­sal is százéves barátság fűz össze, egy faluból valók va­gyunk. Régebben is összejár­tunk, meg hát a lovak is összekötnek bennünket. (dányi) S­zabad György Szege­den, a Tisza Szálló presszójában tartott szom­bat délutáni sajtótájékozta­tóját követően átsétált az MDF választási nagygyűlé­sének színhelyére, a Klau­zál térre. Menet közben szinte valamennyi járóke­lő üdvözölte. Miként a házelnök fogal­mazott Kossuth szobránál — ahol rajta kívül három országgyűlési képviselője­lölt volt az emelvényen: Balogh László, Bratinka József és Póda Jenő —, akkor arra a kérdésre kel­lett választ adni, hogy ne­kivágjunk-e egy új útnak. A jelenlegi választásokon ismét döntenünk kell: foly­tassuk azt, amit négy évvel ezelőtt induló programként megjelölt az akkor elsöprő sikert arató Magyar Demok­rata Fórum, vagy tegyük azt, amit 1990 előtt. Az utóbbi kérdésnek a felvetésére az inspirálta, hogy Szeged felé jövet, egy ház faláról a kö­vetkező feliratot olvashatta: mi nem akartunk rendszer­változást. Elképzelhető, de az sem vonható kétségbe, hogy túlnyomó többségben vannak azok, akik nem osz­toznak ezzel a véleménnyel. A nagygyűlés vezér­szónoka nem mulasztot­ta el az alkalmat, hogy felidézze mindazt, ami­nek következtében ilyen helyzetbe sodródott az ország. — Számunkra rendkívül fontos ez a választás — hangsúlyozta Szabad György. — Ma Magyar­­országon mindenki de­mokráciát hirdet, de akadnak politikusok, akik leplezetlenül vallják: ők folytatni kívánják a negy­ven évig tartó gyakorlatot. Ezek a megnyilatkozások roppant veszélyesek. De nem csupán a szélsőbalol­daliak árthatnak ennek az annyit szenvedett hazának, hanem ugyanúgy komolyan kell vennünk a szélsőjobb­­oldaliak tendenciáját is. A két szélsőség egymást dop­pingolja. Mert mi történik? Jobbról azt kiáltják: vigyáz­zatok, mert résen állnak a bolsevisták! Balról azt han­goztatják, hogy nagyon óva­kodjunk a szélsőséges na­cionalistáktól! És szervez­kednek egymás ellen. Szabad szerint a közép­­úton kell haladnunk. Azon a pallón, amelyen még nem ért át az ország népe. Pusztakeresztúri Szabad György Szegeden Szélsőbalról szélsőjobbra? I­tt a patkánykérdéssel is fo­gok foglalkozni, jelentette be Hódmezővásárhelyen, a Jó­zsef Attila Általános Iskolában tartott sajtótájékoztatón szom­baton délután Csurka István or­szággyűlési képviselő, a Ma­gyar Igazság és Élet Pártja társ­elnöke, aki aznap Makón is járt. S valóban, Kovács Imre Attila köszöntő szavait (a főis­kolai tanár Szabó Dezsőhöz ha­sonlította a vendéget), Orgyin Mihály országgyűlési képvise­lőjelölt és Kovács Lajos me­gyei elnök beszédét követően a gyűlésen a szónok csaknem egyórás beszéde végén említést tett a Magyar Televízió Sza­badság téri székháza körüli ut­cákban a napokban kiragasz­tott, Pálfy G. István, az A Hét főszerkesztője arcmására feltű­nően hasonlító patkányábráza­­tokat feltüntető plakátokról, s az általuk kiváltott botrányról. A MIÉP társelnöke szerint azért nem nevezheti meg az alaposan feldühített főszerkesz­tő a jelenleg magas hivatalt be­töltő, a IH/m-as ügyosztályon Patkány fedőnévvel dolgozott politikust, mert a bűnösök egy­más kezét fogva azt megtiltot­ták neki. Ebben a kérdésben mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék egységes. De másról is beszélt ám a szélsőjobboldalinak vélt politi­kus! Például arról, hogy az MDF öt alapító tagja, Bíró Zol­tán, Fekete Gyula, Csoóri Sán­dor, Für Lajos és Csurka István közül már csak a honvédelmi miniszter vállalja fel teljes mellszélességgel a legnagyobb kormánypárt által képviselt po­litikát. Vízválasztónak 1992 ta­vasza bizonyult, amikor a Ma­gyar Demokrata Fórum ország­­gyűlési képviselőcsoportjának balatonakarattyai tanácskozá­sán Szabó Iván és Szabó Ta­más keresztülvitték a nómen­klatúra burzsoáziával, a régi rendszer haszonélvezőivel va­ló kiegyezést. A rendszervál­tás elszabotálása mindenekelőtt annak az embernek, Antall Jó­zsef néhai miniszterelnöknek róható fel, aki befurakodott az MDF-be, és azzal védekezett a radikálisokkal szemben: „Tet­szettek volna forradalmat csi­nálni!" Elnök úr, nem kevesen úgy gondolják, hogy igazán csöndben lehetne ez a Csurka is, hiszen maga is III/III-as ügynök volt. Mégis: mit szól ahhoz, hogy a Panoráma cí­mű műsorban egy ‘56-os for­radalmár, a Svédországba emigrált Kandikó Imre kije­lentette: Horn Gyula karha­­talmista rúgta ki 1957 elején az alsó fogsorát? — Egyáltalán nem lepett meg ez a hír, én is összeüt­közésbe kerültem annak ide­jén hasonló alakulatokkal, és a hátamon éreztem a mód­szereiket. Még keményebb cselekedeteket elkövetett a sok ezer karhatalmista. — Végül is mi köze van a MIÉP-nek a Szabó Albert ve­zette Hungarista Mozgalom­hoz? — Az égvilágon semmi. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy Ausztrá­liában pénzt gyűjtött az Iz­raelbe való kiutazásához. De hát nem ez a lényeg. Hirte­len meggyújtottak egy bozót­­tüzet, hogy ránk fújhassák a füstjét. D. L. Csurka Vásárhelyen Patkánykérdés, bozóttűz A hét végén Csongrádra is látogatott a Lakiteleki Alapítvány kuratóriuma. Lezsák Sándor ügyvezető el­nök, Gyarmati Dezső ország­­gyűlési képviselő,­­,Várady György Erő (Marosvásárhely), Tollas Tibor költő (München) és Ghéczy Iván közgazdász (Svájc) találkozott a helybéli polgárokkal az MDF gyűlésén. A rendezvény előtti röpke sajtótájékoztatón Lezsák Lán­gul, hogy most, amikor vég­re a szétdarabolt országban, szinte csodaként a vérkerin­gés kezd közös lenni, az ér­zelem és a gondolat vérke­ringése kezd kiteljesedni, amit valamikor nagyon ne­hezen teremtettünk meg, az most ne vesszen el. Mint mondotta, nagy a feszültség benne, érzi a választások tét­jét Arra a kérdésre, hogy mi­ért pont az irodalmárok, törté- Lezsák Csongrádon Indul a Kölcsey Intézet dár bejelentette: pénteken dél­előtt ülést tartott a kuratóri­um, elfogadta az eddigi mun­kát, jóváhagyólag tudomásul vette az alapítvány eddigi te­vékenységét. Megállapodtak abban, hogy ez év jútilus 1-2- án La­ki­tele­ken fairmapot szer­veznek. Ami teljesen új dolog döntésükben, hogy hamarosan elindul a szervezőmunka a Kölcsey Intézet kialakítására. Az új intézet budapesti szék­hellyel működik ma jó, össze­fogva az alapítvány tevékeny­ségét A tulajdonképpeni való­ságkutató intézmény a magyar kultúra, a magyar valósi ér­dekében dolgozik, feladata az, hogy humánus programot tel­jesítsen. E program keretében jövőre megrendezik a magyar kultúra napját Gálfalvy György, a Romá­­niában élő magyar azért sz­nészek fogtak bele a politikai életbe, így válaszoló mert ők voltak készek a változtatásra, fogékonyak a változásokra. L.J. 1994. máj. 2., hétfő DÉLVILÁG

Next