Reggeli Magyarország, 1942. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-23 / 18. szám
1942 január 23 péntek Kettel vezértábornagy hazautazott Kettel Vilmos német vezértábornagy csütörtökön délután különvonatán kíséretének tagjaival együtt elutazott Magyarországról. A feldíszített keleti pályaudvaron a csikorgó hideg ellenére is nagy tömeg gyűlt össze búcsúztatására. A fogadási csarnokban gyülekeztek a katonai előkelőségek. Magyar részről vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezerede, a honvédvezérkar főnöke jelent meg. Megjelentek a német követség katonai attaséi, ott volt a követség több tagja, az olasz és a japán katonai attasé. A pályudvar előtti teéren díszszázad sorakozott fel zászlóval és zenével. Keitel vezértábornagy vitéz Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszterrel érkezett egy autón. A többi gépkocsin a vezértábornagy kíséretének tagjai, Jagow budapesti német követ és honvédtiszti díszkíséret érkezett. Koitel vezértábornagy és a honvédelmi miniszter ellépett a díszszázad arcvonala előtt. Koitel vezértábornagy a fogadási csarnokban először a honvédvezérkar főnökével fogott hosszasan és szívélyesen kezet, majd kezetfogott a magyar, német, olasz és japán tisztekkel. Ezután termeskocsijának ajtajában ismét elbeszélgetett a magasrangú tisztekkel, majd szívélyesen és hosszan búcsút vett a honvédelmi minisztertől, a honvédvezérkar főnökétől és a többi magasrangú tiszttől. Nem sokkal a vonat indulása előtt felszállott a termeskocsijára, majd annak ablakát leeresztve, ismét néhány percig beszélgetett a honvédelmi miniszterrel, a honvédvezérkar főnökével és Jagow német követtel. A vonat hat óra előtt tíz perccel gördült ki a pályaudvarról. Árvízvédelmi intézkedéseket kért a földművelésügyi minisztertől az Alföld küldöttsége Csütörtök délelőtt báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter dr. Fejér Miklós Csanádi főispán vezetésével Békés-Csanád-Torontál-Csongrád- Jász-Nagykun-Szolnok és Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyék, továbbá Szeged és Hódmezővásárhely város egyesült ötven tagú küldöttségét fogadta, amely küldöttségben az érdekelt vármegyék főispánjai, alispánjai, a városok polgármesterei, továbbá az összes felsőházi tagok és országgyűlési képviselők vettek részt. Fejér Miklós főispán, mint a küldöttség vezetője előadta, hogy az érdekelt törvényhatóságok területén az elmúlt év tavaszán 360.000 katasztrális hold állott víz alatt, amely szám 1941 őszére 182.000 hold vízborított területre csökkent, ismertette továbbá a víz által összedőlt és megrongálódott lakóházak és melléképületek számát, amely megközelíti a fiO.CfO-et. Rámutatott szociális bajain kívül a termelés oredmé■gyében történt kiesésekre, népes címezési nehézségekre is és ennélfogva a ma is fennálló magas talajvízszintre s a kora tavasszal előreláthatólg már vizeket jelentő nagy hó mennyiségére s kérte a minisztert, hogy a bajok megelőzése céljából rendelje el az érdekelt törvényhatóságok területén a községek bel- és külterületének azonnali víztelenítését. Ennek érdekében megfelelő számú műszaki szakembert kirendelni és a munkálatok végrehajtásához szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátani. Purgly Emil ny. földművelésügyi miniszter, felsőházi tag behatóan ismertette az Alföld nehéz helyzetét és szintén intézkedéseket kért. Báró Bánffy Dániel miniszter kijelentette, hogy az elmúlt évek tapasztalatai folytán a belvizek elhárítására megfelelő anyagi összegről gondoskodott, a kért intézkedések legnagyobb részét már megtette, a továbbiak tekintetében pedig késedelem nélkül intézkedni fog. A miniszter válaszát a küldöttség megnyugvással vette tudomásul. Külföldön is hódít a magyar gyógynövény A szarkaláb, somkóró, ezerjófű, fodormenta és társaik A magyar gyógynövénytermelés egyre erősebb fejlődést mutat és gyógynövényeinknek már messzi földön vannak exportpiacai. Az országgyarapodás örvendetes módon segítette elő e téren a termelés növekedését. Elsősorban a visszacsatolt keleti országrészek kapcsolódtak be eredményesen a gyógynövénygyűjtésbe. Ma már kivitelünk igen nagy hányadát bonyolítjuk le erdélyi és kárpátaljai származású áruval. A Délvidék visszatérésével szintén új értékes lehetőségekkel gyarapodott az ország gyógynövénytermelése és kereskedelme. Az elért szép eredmények nagymértékben a földművelésügyi minisztérium által létesített szárítóknak tulajdoníthatók, nem kevésbé annak, hogy a kincstári és uradalmi erdőségeket a gyűjtés érdekében szintén rendelkezésre bocsátották. Tavaly is Németország volt a magyar gyógynövények legnagyobb átvevője. De szállítottunk tekintélyes mennyiséget Belgiumba, Norvégiába Hollandiába és a meg nem szállt Franciaországba. Tekintélyes mennyiségben vásárolt magyar gyógynövényt Svájc, Olaszország, Svédország, Finnország, Dánia, kisebb mennyiségeket vásárolt Spanyolország, Szlovákia, Horvátország és Törökország. Sajnos, egyes cikkekben a termelés és ennek következtében az export csökkent, így borsmenta-levél termésünk egyötödét tudtuk csak export célokra fordítani. Jelentősen növekedett ellenben az anyarozs export. Emelkedett a bodza-, ökörfarkkóró, napraforgó-, martilapu-, cickavirág-kivitelünk, de csökkent a hárs, szarkaláb és kankalinvirág kivitel. Egyes fűféléiből a termés több mint 100 százalékkal növekedett, így az útifű, az ezerjófű, a vadárvácska, a tavaszi hérics, somkóró, a tüdőfű termelése. Emelkedett még a dió, ibolya, szagos müge, gyermekláncfűlevél gyűjtése is. _ A visszacsatolt területekről származó új gyógyfüvekkel növekedett exportlehetőségünk, sok fodormentát, fekete mályvarózsát, körökvirágot, babhéjat exportáltunk. Kincseket csempészett a vasúti mosdóban a zsidó utazó Megbeszélés a zsinagógában, titkos levelezés héberül Lébi Ignác izraelita kereskedelmi utazó a temesvári zsidótemplomban megbeszélte Fischer Sámuel temesvári lakossal, hogy Fischernek állítólag Szatmárnémetiben élő fivéréhez aranyat, ékszereket és aranyérméket fog csempészni. Megállapodtak abban is, hogy Fischer Sámuel a kicsempészendő értékeket Aradon, a bukaresti budapesti gyorsvonat egyik II. osztályú kocsijának WC-jében, drótra függesztve a kagyló alá rejti, a vonat simán átviszi a határon, Léhi pedig majd Szolnok közelében napvilágra hozza a csempészárut. ötször egymásután sikerült a furfangos csempészés, míg hatodszor Léhi rajtavesztett. Gyanúsnak találták állandó utazgatásait, igazoltatták és lefoglalták a nála talált, majdnem 70.000 pengő értékű arany cigarettatárcákat, dukátaranyakat és egyéb aranyékszereket. Kiderült, hogy Lébi egy-egy útjáért 400 pengőt kapott, megbízói azonban 24—25.000 pengőt kerestek minden alkalommal, amikor a Magyarországra csempészett aranyholmikat itt sikerült értékesíteniük és az ellenértékként kapott pengőösszeget Romániában bénították. A csempészek titkosírásos, hébernyelvű levelezést folytattak egymással. A büntetőtörvényszék helyi Nagy-imácsa a szökésben levő Fischer-testvérek ellen nyomozólevél kibocsátását rendelte el Lébit nddig nem jogerősen ötévi fegyházra ítélte. RN I—1-33 A kommunizmus idején itt éltem a fővárosban s így láttam, hallottam és olvastam az emberek megnyilatkozásait a bolsevizmussal szemben. A tömeg s a »kiemelkedő« egyének magatartása egyformán nyilvánosságra került és bizony mindkét részről tekintélyes volt a száma a kommunizmushoz csatlakozóknak. És itt voltam akkor is, amikor megbukott a vörös uralom, s a politikai szószékekről, világhírt adó deszkákról, sajtóorgánumokból éppen olyan tüneményes gyorsasággal eltűntek az eszme apostolai, mint amilyen csodába illő gyorsasággal tűntek el a vörös tömegek az uccáról. Sokan megúszták minden különösebb megrázkódtatás nélkül a nagy és gyors átalakulást. Mások elrejtőztek valahol a messzi vidéken, szomszédos államokban, amíg elcsendesedett minden, aztán csendesen, észrevétlenül megint megjelentek, s úgy tettek-vettek, mintha semmi sem történt volna e közben, így a haragos vörös szín lassanként megfakult, kiszívta a nap a színét és íme idők múltával ittott még meg is fehéredett. Persze könnyen megtörténhetik, hogy egy kis borulatra ismét rózsaszínűvé válnak ezek a gyanús fehér foltok. De nem lennénk magyarok, ha nem tudnánk megbocsátani a megtért (!) gyermeknek. Mégis minden nagylelkiség ellenére kívánatos számon tartani mindazokat, akiknek mindenféle új eszme iránt túl nagy a fogékonyságuk. Az elfogulatlan szemlélő megállapíthatta azt, hogy a magyar lélekkel ellentétes izmusoknak minden pusztulásuk ellenére volt valami hasznuk is: az önmagunkba tekintés, a magyar élet lényegének és küldetésszerűségének a felismerése. Magunkra találtunk, felismertük magyar önmagunkat, hibáinkkal és értékeinkkel egyetemben. És most amikor már túl vagyunk a belénk oltott eszmék okozta krízisen, mintha megtisztult volna a magyar légikor és mintha már formálódnék minden valamire való magyar lelkében a magyar ideológia. Lehet, hogy részben még csak nagy színváltozások idejét éljük, de bizonyára sok őszinteséggel is találkozunk. Hiszen vannak megtértek, akik őszintén nyújtottak baráti jobbot a német-orosz háború kitörése előtt a Szovjetuniónak, egyenesen a magyar parlamentből. Talán azt hitték, hogy ezzel a gesztussal megnyerik a német hivatalos körök tetszését, mikor már mindenki jól ismerte a barátság kényszerszükségét. Magyar emberek lelkében sohasem szabad olyan álláspontnak, világnézetnek győznie, amely minden kétséget kizáróan magyartalan! Akivel pedig ilyesmi mégis megtörténik, az vagy még nem asszimilálódott idegen eredetű, vagy nem él benne erőteljesen a magyar öntudat, s gondolkozása és lelkülete sem magyar. A belső, lényegbeli magyarságnak a fejletlensége, vagy hiánya tette lehetővé a legkülönbözőbb világnézeti és politikai elkalandozásokat. Ezeknek a különböző politikai, vallási, társadalmi világnézeteknek a múltban és a jelenben egyaránt, csak kísérő jelensége, szükséges taktikai köntöse lett a magyarság. Pedig a magyar élet valóban isteni küldetés is, földi életünk egyedüli formája, módja, amelynek jellegzetességei és sajátos értékei által gazdagíthatjuk az emberiség lelki életét, jellemét is. Azért a vallás megnemesíti, eszményesíti, fejlődésképessé teszi mindazt, ami bennünk magyar. Ahol nem ez történik, ott vagy nem magyar életet élnek, vagy a vallás tanításában követnek el hibát. Megtörtént már ez is. De sokkalta inkább történt megütközés a magyar lelkiségért a minden áron ráerőszakolt, neki idegen politikai világnézet között A magyarság sokszor volt ilyen vagy olyan világnézetnek érvényesítési eszköze. Mostanában azonban sokan lettek öntudatos és vad magyarok olyanok is, akik például nemrégen még egy osztrák-magyar vegyes életformában hittek. És valóságos soviniszták lettek olyanokból, akik a zsidószellemmel eltorzított nyugati kultúra imádói voltak. Mások megint nem tudtak hinni abban, hogy az igazi nyugati műveltség felvétele mellett lehetséges és meg kell őrizni keletről hozott értékes magyar tulajdonságainkat. Kenetteljes szavakkal hirdetik ma a magyar függetlenséget, akik nemrégen másként gondolkoztak! Azért hirdetik, mert hatalmas védőpajzs ma a magyar egység és öntudat. Sokan bújnak ma e mögé a magyar pajzs mögé olyanok, akik azelőtt elkerülték, és olyanok, akik megtagadták a szükségességét, de olyanok is, akik fel is emelték, meg nem is a magyar élet elé azt a pajzsot, s úgy tettek, mintha tartanák. És oltalmát keresik, akik nem egyszer döngették ellenséges haraggal, hogy darabokra törjük. Most mögötte lapulnak minden és megint mögötte vagyunk mindnyájan, mint ahogy árvíz idején a biztos szigetre menekül és megbékél ott a szarvas a farkassal. Bárcsak egymásra találnánk mindnyájan, mostan, amikor további nagy megpróbáltatások előtt állunk. Bárcsak vége lenne minden színváltoztatásnak és eltörpülne a nagy idők nagy megpróbáltatásaiban minden nézetkülönbség és feltornyosodna a lelkünkben múltúnk és jövendőnk egyedül biztos fundamentuma: az Isten akaratából való tiszta magyarságunk. Egy magyar akolban vagyunk már, bár tudjuk, hogy az idők kényszere terelt ide sokakat. Most ne bántsuk még azokat se, akikről jól tudjuk, hogy a külső kényszerítő okoknak mennyi része van új magatartásukban. A nagy próbák úgyis bekövetkeznek, s aki akkor is itt marad a magyar élet védő pajzsa mögött, amikor az ellenség hatalmas csapásai zendítik meg, az tényleg magyar, s azontúl jobban bízhatunk egymásban. Ezek a nagy bizonyságok kellenek, mert a forradalmak s a háborús idők hiszékeny magyarokból, óvatos magyarokat formáltak. Vigyázzunk, azok tartsák a pajzsot, fegyvert s a munka eszközét kezükben, azok harcoljanak és építsenek, akik minden időfordulásra magyarok maradtak. Akik vállalták és vállalják a nehezebb sorsot is, ha az magyar életet jelent. Magyar vonás az őszinteség s mi őszinte magyarságot kérünk! Őszinte magyarságot! Irta: vitéz Faragó Ede LACONIIA Budapesten kizárólag 5. hétre prolongálva BROADWAY KÁROLYKORÚT 3. TEL:42?-722