Reggeli Magyarország, 1944. január (51. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-30 / 24. szám

1944 január 30 vasárnap MAGYAR NÉZŐ Meddig él az író? A századforduló idején számos ,alsórangú író feledésbe merült. S néha, megokolatlanul optimista korszak volt ez, a szórakoztató fe­­csegők vitték a pálmát, kaptak ara­nyat és babért, a legjobbak pedig, köztük Justh Zsigmond, Tolnai La­jos, Gozsdu Elek és Papp Dániel, egy-kettőre feledésbe merültek. Ne­héz műveikhez hozzájutni, de még nehezebb életrajzi adataikat meg­szerezni. A napokban egyikük adatai után kutattam. Egy idősebb hölggyel ta­lálkoztam, aki unokatestvéri vi­szonyban volt a szóbanforgó író­val. A közeli kapcsolat ellenére jó­formán semmit sem tudott róla, már tudniillik irodalmi teljesítmé­nyéről és az ezzel kapcsolatos dol­gokról. Csak arra emlékezett, hogy az író önkéntes korában látogatást tett szülővárosában, szép fiú volt, feszült rajta az extraruha, a hölgy pedig még bakfis lévén, szerfölött büszkén feszített vele a kisvárosi korzón. A délceg önkéntes később író lett s Mikszáth Kálmán le­me­részelte írni róla, hogy nagy író készülődik benne. Előkelő fővárosi kiadók adták ki műveit, a kor leg­jobb napilapjainak és folyóiratai­nak munkatársa volt. Minderről azonban mit sem tudott a közeli ro­kon. Más rokonaival is beszéltem, akik az úgynevezett »előkelő világ« vi­dékére emelkedtek. Ezek már be­szélni sem igen akartak róla. Hol­ott az író nem volt bohém, inkább visszavonuló, merengő, bölcselkedő természetű emberként ismerték. Az előkelő rokonok azonban úgy tekin­tenek rá, mint az elfajzott család­tagra. Istenem, ha legalább vár­megyei főjegyző, vagy járásbíró­sági elnök lett volna a pátriájában, mint az apja. Akkor érdemes volna beszélni róla. De irodalmi pályára készült, komolyan, hivatásosan, so­kat tanulva és szenvedve, hát ez az életforma mindenképpen gyanús volt az előkelővé cseperedett roko­nok szemében, nem szeretnek be­szélni róla, mert Uramisten, ki tudja, mi lappangott az ilyesmi mögött? Az beszélik, hogy az író »örök­­életű«. Hát én kételkedem ebben az igazságban. Mert ha a szóban­forgó író-rokonokat megkérdezem, hogy melyik volt abban az időben, midőn az író élt a legjobb vendég­­fogadó a pátriájában, melyik mé­száros mérte a legjobb csonthúst, kinek udvarolt az alispán s ki volt szerelmes a polgármester leányába, nagyon pontos és részletes választ tudnak adni. Az a város, ahol az író nevelke­dett, azóta sok mindenkiről meg­emlékezett, az uccák s terek elneve­zése alkalmával. Az íróról azonban bizonyára megfeledkezett. Félt tán, a késő utódok nem tudják majd, ha az ucca nevét olvassák, hogy ki­ről van szó? Lehetséges, nálunk fő­ként lehetséges ez, de várjon itt a fővárosban ki ismeri azokat a köz­életi nagyságokat, akikről annyi s annyi uccát neveztek el. Bevallom: én sem ismerem, de sokszor bosz­­szankodom, hogy miért nem volt könnyebb kiejtésű s magyar hang­zású a nevük? Azt hittem, hogyha az egyetemes magyar közvélemény már ennyire feledékeny, talán-talán a »pátria« halasabb és emlékszik azokra, aki belőle szakadtak ki Mint a példa mutatja, csalódtam. Le is akartam átázni a szóbanforgó író szülő­helyére, de meggondoltam s letet­tem a tervről. Aligha lett volna ér­demes. Bizonyára csak annyit tud­tam volna meg, mint tapasztala­taim mutatják, hogy éjjeli zenét adott, vagy pedig a korzón sokat sétált X kisasszonnyal s Y úrasz­­szonnyal és milyen hullámzást vert ez a kétoldalú érdeklődés. Úgyse tudtam volna meg, hogy figuráit kikről mintázta, melyik falvakat járta be, kik, s milyen ese­mények gyakoroltak döntő élményt reá. A mas közönségü­nk az író életé­ből inkább csak a néki kellemetlen dolgokat veszi észre. Lőcsén pél­dául, midőn évekkel ezelőtt ott jár­tam s az egykori lőcsei tanárról, Szabó Dezsőről érdeklődtem, az idősebb hölgyek ijedtükben keresz­tet vetettek magukra, mert novel­láiban »ki szerkesztette a várost«. Persze nem is olvasták a novellá­kat, csak délutáni kávézás közben hallották valamikor. De még csak­nem két évtized múlva is azonnal bezárkóztak előttem, úgy látszik attól féltek, hogy én is a »titkai­kat« kutatom. Az írók tehát ne legyenek opti­misták, legalábbis egyelőre ne le­gyenek azok, ők is meghalnak s csupán egy kis átszellemült »kör« ápolja tovább emléküket. Hol val­ még az a magyar kultúrközösség, melynek nagy szívében mindenki elfér? Hol van? S mikor jön el az ő országa? r­n Nem történt baja a fiuméi magyar kolóniánál* A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tájékozott helyről közült, hogy a Fiumét ért legutóbbi bombatámadáskor sem a magyar külképviselet, sem pe­dig a magyar kolónia tagjainak baja nem történt. ( A fővárosba érkező tűzifa tizedrészét át kell adni a sütők ipartestületének A főváros ipari és kereskedelmi ügy­osztálya értesíti a főváros közönségét, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter felhatalmazása alapján — a kenyérsütés biztosítása céljából — az intézmények, üzemek iparvágányaira, valamint a magánosok és a beszerzési csoportok részére nyílt vágányra ér­kező tűzifaküldemények 10 százalékát a sütőiparosok részére február 1-i ha­tállyal igénybe veszik. Ugyancsak igény­be veszik a honvédség tagjai részére közvetlenül valamely katonai intéz­mény iparvágányára, esetleg nyílt vá­gányára, nem katonai forralevéllel ér­kező tűzifaszállítmányok 10 százalékát is. Január 31-től tehát a lerakodó állo­máson (Budapesten) a MÁV-nak nem kell fát átadni, hanem e helyett a Sü­tők Ipartestülete részére kell rendelke­zésre bocsátani. Az ipari és kereskedelmi ügyosztály felhívja az érdekelteket, hogy az igénybevett 10 százalék tűzifa átadása céljából annak elszállítása előtt olyan időpontban lépjenek érintkezésbe a Budapesti Sütők Ipartestületével (VII., Hársfa utca 21., telefon: 222—260 és 221—689), hogy az ipartestület az el­szállításról kellő időben gondoskodhas­­sék. Figyelmezteti az ipari és kereske­delmi ügyosztály az érdekelteket, hogy az 10 százalék átadását a legszi­gorúbban ellenőrizteti, s aki ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, az­­ ellen a kihágási eljárást haladék nél­kül megindítja. (MOT) Medgyessy Ivánt választotta tanácsnokká a főváros közgyűlése Budapest törvényhatósági bizottsá­gának Homonnay főpolgármester el­nöklésével megtartott közgyűlésén Orbay tanácsnok bejelentette, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a harma­dik alpolgármesteri állás szervezésére és az Elektromos Műveknek a Székely­­földi Villamossági Rt. alapításában való részvételére vonatkozó határozato­kat. Különféle telekvásárlások és telek­cserék után Huszty tanácsnok bejelen­tette, hogy a Várban levő, Szenthárom­ság utca 1—3. számú épület lebontásá­hoz a Műemlékek Országos Bizottsága és a Közmunkatanács nem járult hozzá. Ezeket az épületeket a főváros 620­0 pengő költséggel megújíttatja a várbeli plébánia részére. A főváros egyébként kérte a terü­lethasználati díj országos rendezé­sét. A közgyűlés Csanády tanács­nok előterjesztésére hozzájárult ah­hoz, hogy a szeretetotthonok ápoló­­személyzete ugyanakkora öregségi és rokkantsági ellátásban része­süljön a jövőben, mint a közkórházi alkalmazottak. Seidl József kérte, hogy a kórházi és szerete­tot­thoni ápolósze­mélyzet nyugkörébe számítsák be a természetben kapott elátást és lakóit. Az­­ intézményes tanoncképzés beve­zetésére vonatkozó előterjesztés tár­gyalása során dorogi Farkas Ákos tanácsnok közölte, hogy a főváros üzemeihez elsősorban a hősi halált hal­tak gyermekeit, valamint, a vi­sszatért országrészek sokgyermekes magyar családjainak gyermekeit szerződtetik ta­noncul. Szilvássy István kérte,­ hogy a tanoncképzés terheiből a főváros üzemei ugyanúgy vegyék ki a részü­ket, mint az iparosok és kereskedők. Lukács Ferenc hangoztatta, hogy az eddig elnyomott székely ifjakból lesz­nek a legtehetségesebb iparosok. Sze­­pessy Albert kifogásolta, hogy az Élelmiszerüzem 34 húsipari tanoncot alkalmazott Kátay Ernő szerint a ma­gángazdaságot nem szabad kirekes­z­­teni a tanoncnevelésből. Gidró László azt mondotta: a közérdek követeli, hogy minél tökéletesebb legyen a ta­­noncok nevelése. Tarr Béla szerint a tanoncnevelés nem a főváros hivatása. A kisipar eddig is hibátlanul ellátta ezt a kötelességét. Nagy Antal viszont nem osztotta azt a felfogás, hogy csak a közép- és kisipar hivatása az iparos­­ta­noncok nevelése. Szabados János szerint a társadalombiztosító intéze­teknek szintén kellene tanoncotthono­­kat létesíteniük. A tanácsnok válaszá­ban közölte, hogy a közeljövőben több­szörösére emelkedik a főváros jelen­legi tanonclétszáma. A kintlakó tanon­­cok­at bizonyos segélyben részesítik, hogy­ ellátás tekintetében ne legyenek hátrányosabb helyzetben az otthonban lakókkal szemben. A közgyűlés egymillió pengőt sza­vazott meg a kassai fővárosi munkás­­üdülő költségtöbbletére A bankói üdülő 180 férőhelye így 400-ra bővül. A magdolnavárosi csatornaszivattyú­­telep iszapelgázosító berendezésére 6 600.000 pengőst szavazott meg a köz­gyűlés. Pásztor Imre felszólalásában sür­gette, hogy hajtsák végre a főváros kórhá­zaiban a tavaly augusztusban kiadott munkabérszabályzatot. Farkas Ákos tanácsnok válaszában­ közölte, hogy a közeljövőben kifizetik a mun­kásoknak járó béreket. A közgyűlés 106 szavazatból 99-cel Medgyessy Iván műszaki főtanácsost választotta műszaki tanácsnokká. Az eskütétel után Szendy polgármester üd­vözölte a kiváló szaktudású és képes­ségű új tanácsnokot. Medgyessy ta­nácsnok megilletődött szavakkal kö­szönte meg a törvényhatóság bizalmát és a polgármester megértő támogatá­sát. Könyvelését felfekteti: „Kontojer,l.e"i. Lebontják a pozsonyi Grassalkovich-palotát Pozsony, január 29. (MTI) A Grenz­bote pénteki száma beszámol arról, hogy a Grassalkovich herceg számára Hillebrand Ferenc Antal által épített palota és annak ugyancsak baroksz­l A gazdasági épülete most 180 év eltelte után lebontásra kerül, hogy a mai kornak megfelelő, célszerű épületnek adjon helyet. A Grassal­kovich-palota most Tiso szlovák államelnök székhelye. Külföldi kitüntetések viselési engedélye A kormányzó megengedte, hogy Fülöp Józsiáe herceg a Szász Herceg Ernő Házi­rend nagykeresztjét és a Máltai Lovagrend tiszteletbeli lovagkeresz­tjét, vitéz Tors Ti­bor, a bolgár Szent Sándor rend II. osztá­lyát a csillaggal, dr. telegdi Róth Károly a német Sasrend L osztályú érdemkereszt­­jét, dr. vitéz Kolosváry-Borosa Mihály a bolgár Polgári Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, Aigner Dezső a német Sasrend érdemkeresztjét a csillaggal, Szeleczky Gyula a német Sasrend L osztályú érdem­­keresztjét, dr. Tóth László a bolgár Polgári Érdemrend középkeresztjét, Zimmer Fe­re­nc a bolgár Szent Sándor rend parancsnoki keresztjét, dr. Goldschmidt György a bol­gár Polgári Érdemrend III. osztá­lyát, dr. Szerelemhegyi Ervin a bol­gár Polgári Érdemrend IV. osztályát, Za­­thureczky Gyula a bolgár Érdemrend III. osztályát, Lövik Károly a bolgár Polgári Érdemrend tisztikeresztjét, dr. Rá **,ty Kálmán a bolgár Érdemrend III. osztályát, Gondi Ferenc a bolgár Érdemrend tiszti­­k­eresztj­ét és dr. Spitz Ernő a német Vörös­­keresztérem II. osztályát elfogadja "se vi­selje. Az Esztergom - Budapest Dunaszakasz népszerűsítése Dr. Markos Béla, a székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának igazgató­ja. cikkben ismertette a Duna Vác— Esztergom—Budapest szakaszának ide­genforgalmi értékét. A cikk hatása alatt dr. Wendl Aladár, a zebegény­­újvölgyi nyaralóegyesület elnöke érte­­kezletet hívott egybe, amelyen dr. Zsit­vay Tibor ny. miniszter, dr. Gál László miniszteri tanácsos felszólalása után úgy határoztak, hogy szövetsége alakítanak a Duna e szakaszának ide­genforgalmi fejlesztésére és népszerű­sítésére. Az előmunkálatokkal öttagú, bizottságot bíztak meg. ­ Mindszenten 12 pengőt kap az a tűzoltó, aki leghamarabb ér a tűzhöz Szentesről jelenti lapunk tudósítóit. Mindszent község képviselőtestülete érdekes határozatot hozott a község tűzrendészetének feljavítása érdekében. A jövőben 12 per­gő jutalomban része­­sül annak a tűzoltókocsinak, vagy vi­­zesrajtnak a kocsija, amelyik elsőnek ér a tűzesethez. Ezzel „gyorsasági versenyt” akarnak elérni A mind­szenti határozatot a vármegyei kis­­gyűlés jóvá is hagyta. Js bíróságon fejeződött be a tánciskolai ismeretség Csörgő Klára budapesti kiszolgáló­leány az egyik tánciskolában megis­merkedett Sauerbrunn Pál sofőrrel és Steiner Albert szakáccsal és gyakran megfordult a társaságukban. Udvar­lói zsebtolvajlásból éltek és amikor tettenérték őket, velük együtt a lányt is letartóztatták, mert a vád szerint részesült a lopott pénzből. A budapesti büntetőtörvényszék La­jos tanácsa előtt Sauerbrunnról kide­­rült, hogy ki van tiltva Budapestről. Debrecenből járt föl Pestre és vallo­mása szerint Steiner beszélte rá, hogy lopás útján szerezzenek pénzt A poéta­­hivatalokban a tömeg közé furakodtak és nem egy embernek kilopták a pénz­tárcáját Steiner azzal védekezett, hogy munkanélkül­i volt és ezért követte el a lopásokat. Csörgő Klárát a to­­loncházból állították elő. Kijelentette­, nem tudott arról, hogy barátainak pénze honnan származik. A bíróság Steiner Albertet 2 évi és 3 hónapi fegy­­házra, Sauerbrun­n Pált 8 hónapi bör­­tönre ítélte, míg Csörgő Klárát fele mentette azzal az indokolással, hogy jól keresett tehát nem valószínű, hogy rá volt utalva a vádlottak támogatá­sára.

Next