Reggeli Magyarország, 1944. január (51. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-30 / 24. szám
1944 január 30 vasárnap MAGYAR NÉZŐ Meddig él az író? A századforduló idején számos ,alsórangú író feledésbe merült. S néha, megokolatlanul optimista korszak volt ez, a szórakoztató fecsegők vitték a pálmát, kaptak aranyat és babért, a legjobbak pedig, köztük Justh Zsigmond, Tolnai Lajos, Gozsdu Elek és Papp Dániel, egy-kettőre feledésbe merültek. Nehéz műveikhez hozzájutni, de még nehezebb életrajzi adataikat megszerezni. A napokban egyikük adatai után kutattam. Egy idősebb hölggyel találkoztam, aki unokatestvéri viszonyban volt a szóbanforgó íróval. A közeli kapcsolat ellenére jóformán semmit sem tudott róla, már tudniillik irodalmi teljesítményéről és az ezzel kapcsolatos dolgokról. Csak arra emlékezett, hogy az író önkéntes korában látogatást tett szülővárosában, szép fiú volt, feszült rajta az extraruha, a hölgy pedig még bakfis lévén, szerfölött büszkén feszített vele a kisvárosi korzón. A délceg önkéntes később író lett s Mikszáth Kálmán lemerészelte írni róla, hogy nagy író készülődik benne. Előkelő fővárosi kiadók adták ki műveit, a kor legjobb napilapjainak és folyóiratainak munkatársa volt. Minderről azonban mit sem tudott a közeli rokon. Más rokonaival is beszéltem, akik az úgynevezett »előkelő világ« vidékére emelkedtek. Ezek már beszélni sem igen akartak róla. Holott az író nem volt bohém, inkább visszavonuló, merengő, bölcselkedő természetű emberként ismerték. Az előkelő rokonok azonban úgy tekintenek rá, mint az elfajzott családtagra. Istenem, ha legalább vármegyei főjegyző, vagy járásbírósági elnök lett volna a pátriájában, mint az apja. Akkor érdemes volna beszélni róla. De irodalmi pályára készült, komolyan, hivatásosan, sokat tanulva és szenvedve, hát ez az életforma mindenképpen gyanús volt az előkelővé cseperedett rokonok szemében, nem szeretnek beszélni róla, mert Uramisten, ki tudja, mi lappangott az ilyesmi mögött? Az beszélik, hogy az író »örökéletű«. Hát én kételkedem ebben az igazságban. Mert ha a szóbanforgó író-rokonokat megkérdezem, hogy melyik volt abban az időben, midőn az író élt a legjobb vendégfogadó a pátriájában, melyik mészáros mérte a legjobb csonthúst, kinek udvarolt az alispán s ki volt szerelmes a polgármester leányába, nagyon pontos és részletes választ tudnak adni. Az a város, ahol az író nevelkedett, azóta sok mindenkiről megemlékezett, az uccák s terek elnevezése alkalmával. Az íróról azonban bizonyára megfeledkezett. Félt tán, a késő utódok nem tudják majd, ha az ucca nevét olvassák, hogy kiről van szó? Lehetséges, nálunk főként lehetséges ez, de várjon itt a fővárosban ki ismeri azokat a közéleti nagyságokat, akikről annyi s annyi uccát neveztek el. Bevallom: én sem ismerem, de sokszor boszszankodom, hogy miért nem volt könnyebb kiejtésű s magyar hangzású a nevük? Azt hittem, hogyha az egyetemes magyar közvélemény már ennyire feledékeny, talán-talán a »pátria« halasabb és emlékszik azokra, aki belőle szakadtak ki Mint a példa mutatja, csalódtam. Le is akartam átázni a szóbanforgó író szülőhelyére, de meggondoltam s letettem a tervről. Aligha lett volna érdemes. Bizonyára csak annyit tudtam volna meg, mint tapasztalataim mutatják, hogy éjjeli zenét adott, vagy pedig a korzón sokat sétált X kisasszonnyal s Y úraszszonnyal és milyen hullámzást vert ez a kétoldalú érdeklődés. Úgyse tudtam volna meg, hogy figuráit kikről mintázta, melyik falvakat járta be, kik, s milyen események gyakoroltak döntő élményt reá. A mas közönségünk az író életéből inkább csak a néki kellemetlen dolgokat veszi észre. Lőcsén például, midőn évekkel ezelőtt ott jártam s az egykori lőcsei tanárról, Szabó Dezsőről érdeklődtem, az idősebb hölgyek ijedtükben keresztet vetettek magukra, mert novelláiban »ki szerkesztette a várost«. Persze nem is olvasták a novellákat, csak délutáni kávézás közben hallották valamikor. De még csaknem két évtized múlva is azonnal bezárkóztak előttem, úgy látszik attól féltek, hogy én is a »titkaikat« kutatom. Az írók tehát ne legyenek optimisták, legalábbis egyelőre ne legyenek azok, ők is meghalnak s csupán egy kis átszellemült »kör« ápolja tovább emléküket. Hol val még az a magyar kultúrközösség, melynek nagy szívében mindenki elfér? Hol van? S mikor jön el az ő országa? rn Nem történt baja a fiuméi magyar kolóniánál* A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tájékozott helyről közült, hogy a Fiumét ért legutóbbi bombatámadáskor sem a magyar külképviselet, sem pedig a magyar kolónia tagjainak baja nem történt. ( A fővárosba érkező tűzifa tizedrészét át kell adni a sütők ipartestületének A főváros ipari és kereskedelmi ügyosztálya értesíti a főváros közönségét, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter felhatalmazása alapján — a kenyérsütés biztosítása céljából — az intézmények, üzemek iparvágányaira, valamint a magánosok és a beszerzési csoportok részére nyílt vágányra érkező tűzifaküldemények 10 százalékát a sütőiparosok részére február 1-i hatállyal igénybe veszik. Ugyancsak igénybe veszik a honvédség tagjai részére közvetlenül valamely katonai intézmény iparvágányára, esetleg nyílt vágányára, nem katonai forralevéllel érkező tűzifaszállítmányok 10 százalékát is. Január 31-től tehát a lerakodó állomáson (Budapesten) a MÁV-nak nem kell fát átadni, hanem e helyett a Sütők Ipartestülete részére kell rendelkezésre bocsátani. Az ipari és kereskedelmi ügyosztály felhívja az érdekelteket, hogy az igénybevett 10 százalék tűzifa átadása céljából annak elszállítása előtt olyan időpontban lépjenek érintkezésbe a Budapesti Sütők Ipartestületével (VII., Hársfa utca 21., telefon: 222—260 és 221—689), hogy az ipartestület az elszállításról kellő időben gondoskodhassék. Figyelmezteti az ipari és kereskedelmi ügyosztály az érdekelteket, hogy az 10 százalék átadását a legszigorúbban ellenőrizteti, s aki ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, az ellen a kihágási eljárást haladék nélkül megindítja. (MOT) Medgyessy Ivánt választotta tanácsnokká a főváros közgyűlése Budapest törvényhatósági bizottságának Homonnay főpolgármester elnöklésével megtartott közgyűlésén Orbay tanácsnok bejelentette, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a harmadik alpolgármesteri állás szervezésére és az Elektromos Műveknek a Székelyföldi Villamossági Rt. alapításában való részvételére vonatkozó határozatokat. Különféle telekvásárlások és telekcserék után Huszty tanácsnok bejelentette, hogy a Várban levő, Szentháromság utca 1—3. számú épület lebontásához a Műemlékek Országos Bizottsága és a Közmunkatanács nem járult hozzá. Ezeket az épületeket a főváros 6200 pengő költséggel megújíttatja a várbeli plébánia részére. A főváros egyébként kérte a területhasználati díj országos rendezését. A közgyűlés Csanády tanácsnok előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy a szeretetotthonok ápolószemélyzete ugyanakkora öregségi és rokkantsági ellátásban részesüljön a jövőben, mint a közkórházi alkalmazottak. Seidl József kérte, hogy a kórházi és szeretetotthoni ápolószemélyzet nyugkörébe számítsák be a természetben kapott elátást és lakóit. Az intézményes tanoncképzés bevezetésére vonatkozó előterjesztés tárgyalása során dorogi Farkas Ákos tanácsnok közölte, hogy a főváros üzemeihez elsősorban a hősi halált haltak gyermekeit, valamint, a visszatért országrészek sokgyermekes magyar családjainak gyermekeit szerződtetik tanoncul. Szilvássy István kérte, hogy a tanoncképzés terheiből a főváros üzemei ugyanúgy vegyék ki a részüket, mint az iparosok és kereskedők. Lukács Ferenc hangoztatta, hogy az eddig elnyomott székely ifjakból lesznek a legtehetségesebb iparosok. Szepessy Albert kifogásolta, hogy az Élelmiszerüzem 34 húsipari tanoncot alkalmazott Kátay Ernő szerint a magángazdaságot nem szabad kirekeszteni a tanoncnevelésből. Gidró László azt mondotta: a közérdek követeli, hogy minél tökéletesebb legyen a tanoncok nevelése. Tarr Béla szerint a tanoncnevelés nem a főváros hivatása. A kisipar eddig is hibátlanul ellátta ezt a kötelességét. Nagy Antal viszont nem osztotta azt a felfogás, hogy csak a közép- és kisipar hivatása az iparostanoncok nevelése. Szabados János szerint a társadalombiztosító intézeteknek szintén kellene tanoncotthonokat létesíteniük. A tanácsnok válaszában közölte, hogy a közeljövőben többszörösére emelkedik a főváros jelenlegi tanonclétszáma. A kintlakó tanoncokat bizonyos segélyben részesítik, hogy ellátás tekintetében ne legyenek hátrányosabb helyzetben az otthonban lakókkal szemben. A közgyűlés egymillió pengőt szavazott meg a kassai fővárosi munkásüdülő költségtöbbletére A bankói üdülő 180 férőhelye így 400-ra bővül. A magdolnavárosi csatornaszivattyútelep iszapelgázosító berendezésére 6 600.000 pengőst szavazott meg a közgyűlés. Pásztor Imre felszólalásában sürgette, hogy hajtsák végre a főváros kórházaiban a tavaly augusztusban kiadott munkabérszabályzatot. Farkas Ákos tanácsnok válaszában közölte, hogy a közeljövőben kifizetik a munkásoknak járó béreket. A közgyűlés 106 szavazatból 99-cel Medgyessy Iván műszaki főtanácsost választotta műszaki tanácsnokká. Az eskütétel után Szendy polgármester üdvözölte a kiváló szaktudású és képességű új tanácsnokot. Medgyessy tanácsnok megilletődött szavakkal köszönte meg a törvényhatóság bizalmát és a polgármester megértő támogatását. Könyvelését felfekteti: „Kontojer,l.e"i. Lebontják a pozsonyi Grassalkovich-palotát Pozsony, január 29. (MTI) A Grenzbote pénteki száma beszámol arról, hogy a Grassalkovich herceg számára Hillebrand Ferenc Antal által épített palota és annak ugyancsak barokszl A gazdasági épülete most 180 év eltelte után lebontásra kerül, hogy a mai kornak megfelelő, célszerű épületnek adjon helyet. A Grassalkovich-palota most Tiso szlovák államelnök székhelye. Külföldi kitüntetések viselési engedélye A kormányzó megengedte, hogy Fülöp Józsiáe herceg a Szász Herceg Ernő Házirend nagykeresztjét és a Máltai Lovagrend tiszteletbeli lovagkeresztjét, vitéz Tors Tibor, a bolgár Szent Sándor rend II. osztályát a csillaggal, dr. telegdi Róth Károly a német Sasrend L osztályú érdemkeresztjét, dr. vitéz Kolosváry-Borosa Mihály a bolgár Polgári Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, Aigner Dezső a német Sasrend érdemkeresztjét a csillaggal, Szeleczky Gyula a német Sasrend L osztályú érdemkeresztjét, dr. Tóth László a bolgár Polgári Érdemrend középkeresztjét, Zimmer Ferenc a bolgár Szent Sándor rend parancsnoki keresztjét, dr. Goldschmidt György a bolgár Polgári Érdemrend III. osztályát, dr. Szerelemhegyi Ervin a bolgár Polgári Érdemrend IV. osztályát, Zathureczky Gyula a bolgár Érdemrend III. osztályát, Lövik Károly a bolgár Polgári Érdemrend tisztikeresztjét, dr. Rá **,ty Kálmán a bolgár Érdemrend III. osztályát, Gondi Ferenc a bolgár Érdemrend tisztikeresztjét és dr. Spitz Ernő a német Vöröskeresztérem II. osztályát elfogadja "se viselje. Az Esztergom - Budapest Dunaszakasz népszerűsítése Dr. Markos Béla, a székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója. cikkben ismertette a Duna Vác— Esztergom—Budapest szakaszának idegenforgalmi értékét. A cikk hatása alatt dr. Wendl Aladár, a zebegényújvölgyi nyaralóegyesület elnöke értekezletet hívott egybe, amelyen dr. Zsitvay Tibor ny. miniszter, dr. Gál László miniszteri tanácsos felszólalása után úgy határoztak, hogy szövetsége alakítanak a Duna e szakaszának idegenforgalmi fejlesztésére és népszerűsítésére. Az előmunkálatokkal öttagú, bizottságot bíztak meg. Mindszenten 12 pengőt kap az a tűzoltó, aki leghamarabb ér a tűzhöz Szentesről jelenti lapunk tudósítóit. Mindszent község képviselőtestülete érdekes határozatot hozott a község tűzrendészetének feljavítása érdekében. A jövőben 12 pergő jutalomban részesül annak a tűzoltókocsinak, vagy vizesrajtnak a kocsija, amelyik elsőnek ér a tűzesethez. Ezzel „gyorsasági versenyt” akarnak elérni A mindszenti határozatot a vármegyei kisgyűlés jóvá is hagyta. Js bíróságon fejeződött be a tánciskolai ismeretség Csörgő Klára budapesti kiszolgálóleány az egyik tánciskolában megismerkedett Sauerbrunn Pál sofőrrel és Steiner Albert szakáccsal és gyakran megfordult a társaságukban. Udvarlói zsebtolvajlásból éltek és amikor tettenérték őket, velük együtt a lányt is letartóztatták, mert a vád szerint részesült a lopott pénzből. A budapesti büntetőtörvényszék Lajos tanácsa előtt Sauerbrunnról kiderült, hogy ki van tiltva Budapestről. Debrecenből járt föl Pestre és vallomása szerint Steiner beszélte rá, hogy lopás útján szerezzenek pénzt A poétahivatalokban a tömeg közé furakodtak és nem egy embernek kilopták a pénztárcáját Steiner azzal védekezett, hogy munkanélküli volt és ezért követte el a lopásokat. Csörgő Klárát a toloncházból állították elő. Kijelentette, nem tudott arról, hogy barátainak pénze honnan származik. A bíróság Steiner Albertet 2 évi és 3 hónapi fegyházra, Sauerbrunn Pált 8 hónapi börtönre ítélte, míg Csörgő Klárát fele mentette azzal az indokolással, hogy jól keresett tehát nem valószínű, hogy rá volt utalva a vádlottak támogatására.