Reggeli Magyarország, 1944. január (51. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-13 / 9. szám
1944 január 13 csütörtök KÖZGAZDASÁG Szabályozták A közfogyasztásra szánt sertések vágását a közellátásügyi miniszter a szerdán kiadott rendeletével szabályozta. Eszerint 1944 január 17-től a Budapest, Debrecen, Marosvásárhely, Pécs, Sopron, Szabadka, Szeged, Szatmárnémeti, Székesfehérvár, Zombor, Ungvár, Békéscsaba, Krseújvár, Gyula, Kaposvár, Kispest, Moson, Magyaróvár, Pápa, továbbá Kapuvár és Ja Muraszombat területén levő közvágóhidakon és magánvágóhidakon sertést csak az Állat,forgalmi Központ ellenőrzése mellett szabad levágni. Ezeken a vágóhakon a levágott sertésekből kitermelt sús- és fehérárut a központ nyilvántartása veszi és azzal a tulajdonos csak aláppont engedélye alapján rendelkezhetek.,jr A honvédség és a csendőrség tulajdonában lévő sertéseknek a felsorolt vágóhidakon történő levágásából származó hússal és fehéráruval, annak nyilvántartásba vétele a sertésvágást után a vágató szabadon rendelkezik. Ha a magánháztartások szükségletére szolgáló sertés az említett vágóhidakon kerül levágásra, húsa és fenéráruja a vágóhídról a vágási engedély alapján elszállítható. A vágóhíd igazgatósága köteles a vágási engedélyre az Szállított hús- és fehéráru mennyiségét,valamint az elszállítás napját rávezető A bérhizlalási szerződés alapján átvett sertést az előbbi bekezdésben foglaltkivétellel a bérhiízlaltató csak a Központ ellenőrzése mellett és csakis e rendeletben felsorolt vágóhidak közül a Közont által kijelölt vágóhídon a Központ kirendeltsége által kijelölt húsiparossal vágathatja le. A Központ a sertésekből k kitermelt hús- és fehéráru menynyiségét nyilvánosrtásba veszi. A közfogyasztásra levágott sertések után a kitermelt összes fehérárumennyiséget kell a vágató terhére nyilvántartásba venni. Országszerte fellendült a búzakötvények jegyzése A miniszterelnök újabb 10 vagont jegyzett A búzakötvények jegyzése a lezajlott ünnepek után, mint előrelátható volt, újból ilyen nagy lendületet vett. Arról nemcsak a fővárosi nagy pénzintézetektől jöttek a jelentések, hanem ugyanilyen, örvendetes hírek érkeztek az ország legkülönbözőbb vidékeiről is. A legutóbbi napok jegyzései közül kiemelkedik dr. Ráday Miklós m. kir miniszterelnök újabb jegyzése, aki az egyik budapesti nagy pénzintézetnél további öt vanannak megfelelő kötvényt vett át. Értesülésünk szerint rajta kívül az elmúlt napokban a közélet számos más kiválósága is jegyzett már nagyobb tételt a búzakötvényelől/. Ezek közül elsősorban József királyi herceget és Auguszta királyi hercegasszonyt említjük meg, ezenkívül agrároldalról vitéz Purgly Emil nyugalmazott földművelésügyi minisztert, herceg Esterházy Antilt, gróf Andrássy Mihályt és nejét. Az iparfejlesztési törvény meghosszabbítás Az iparfejlesztésről szóló 1931 :XXI. tc. I. II. és III. fejezetének hatályát, amely a törvényben megállapított kedvezmények adományozásának feltételeiről, az adományozható kedvezményekről és a segélyekről szól a kormány— a hivatalos lap szerdai számában megjelent 5849/1943. M. E. számú rendeletével — 1944. december 31. ig meghosszabbította. Pas for a le írta: L. Kiss Ibolya Augusztust írtak, de a levegő ködös volt, mintha november lett volna. A háztetőről apró cseppekben görgött alá a lecsapódó pára s a fák elsárgult leveleit halomra hordta a hideg szél. »Megint elkezdődött egy nap« — mormolta s ásítozva dobta le a takarót magáról. Majd papucstalan lábaival lelépett a nyirkos padlóra s lassú, meggondolt léptekkel az ablakhoz ment. Kitárta a zsalugáter szárnyát s lenézett a fürdőváros vadgesztenyével szegélyezett uccájára. Az apró kövekkel kirakott járda szürkén fénylett a ráhullott nedvességtől s a szemközti ház falát barnára verte az éji eső. Sehol egy színes folt, sehol egy nyíló virág, csak köd, színtelenség és eső... Egy pillanatig arra gondolt, hogy jobb lenne, ha visszafeküdne, és átszenderegné a napot, de aztán mégis hozzákezdett az öltözködéshez. Az este,ledobált ruhadarabjai rendetlen összevisszaságban feküdtek a szobában, csak fodros ingeleje volt féltő gondossággal az asztallanyára terítve. — Eső. Mindig csa£ eső — dohogott magában — lassú, idegölő permetezése a fellegeknek, ritmus nélküli hulldogatás. Mert nem jön vihar, tomboló, kavargó zajlása az elegeknek — szélvész, amely kidönti a falait s felkorbácsolja a tunyaságnak inditó lelket? Mélyet sóhajtott és sokgallérú felöltőjét nyaka köré kanyarítva, megindult lefelé a fakorlátos lépcsőn. Az utcán alig jzik ember, csak a forrás körül volt élénk az élet. Ezért a csodatevő vízért lőtt ide, — mely az orvosa szerint — enyhülést fog hozni betegségére... ! A betegsége! ...Ez a rettenetes, örökös zúgás a fülében, ez a monoton, minden zenen hangot elnyelő zörej, mely birtokába vitte legdrágább szervét: a fülét s magánossá, emberkerülővé tette. A forrás körül sétálók tisztelettel emelték le előtte kalapjukat s mélyen meghajolva nyitottak utat. s fogai közt mormolva az üdvözletét, mogorván sietett el mellettük,. . . Miért köszönnek? Nem ismeri őket s nem is akarja tudni, hogy kicsodák . . . látja, hogy figyelik minden mozdulatát s tudja, hogy a háta mögött megjegyzéseket tesznek rá . . . »Beethoven! Beethoven!« — szinte érzi, ahogy suttogják a nevét. A vizet adó lány színültig töltötte forrásvízzel a poharát. A kristálytiszta víz pezsegve ontotta gyöngyszemeit s poharat tartó keze érezte apró pattogását a szénsavval telített italnak. Vájjon hallaná is a játékát a víznek, ha föléje hajolna? Maga köré pillantott, de szeme mindenütt csak kíváncsi tekintettel találkozott. Bosszúsan indult el hát az erdő felé, amerre nem járt senki... Az első fánál megállott és visszanézett... Nem követte senki. Ekkor, fülével ráhajtott a pohárra. Csönd. Nem hall semmit... Most a másik füléhez emelte a poharat, de csend volt körülötte és benne... Egyhajlásra kihörpintette a pohár tartalmát és sóhajtva nekivágott az erdő sűrűjének. Fenyők és fehérkérgű nyírfák között vezetett az útja, nedves moha s koránnyíló erika süppedt le a lába alatt. A fenyőtörzsből kibuggyanó gyanta illatossá tette a levegőt, de alig haladt pár száz lépést előre, mikor tejszínű köd húzta szét mindent eltakaró fátyolét a fák ágai között s nem látszott többé az út kezdete, sem az, hogy merre vezet... A levegő megtelt nedvességgel s a nedvesség áthatolt kabátján s lassan bevette magát bőrének pórusába. Megborzongott. »Hideg van«, — mormolta — »lassan őszre fordult az idő.« Nekitámaszkodott egy szélestörzsű fának s behunyta a szemét. »Hideg van, pedig még augusztust írnak s valahol messze, Mártonvásáron még nyílnak a rózsák Terézia virágos kertjében..."Igen, Mártonvásáron még szitakötő cikkezik a nyári napsugárban s pacsirta száll trillázva a búzaföldek felett...« . Felsóhajtott ... »Terézia« ... A Magyarországon élő szerelmese, menyasszonya, egyetlene, ki igazán szerette... Ha eljátszhatná előtte a IV. szimfóniát! Ha Terézia itt lenne mellette, ha nem kellene ebben a szörnyű egyedüllétben gyötrődnie nappal és éjjel! Mert csend, örökös csend van körülötte, kriptaszerű némaság s nem árulhatja el titkát »Beszéljetek hangosam, ordítsatok — hiszen süket vagyok!« Süket. Beethoven süket. Teréziának ezt azonban nem szabad megtudnia soha. »Oh, én halhatatlan szerelmesem« — sóhajtotta s úgy érezte, hogy a franzensbrunni nyirfaerdő ködje ráborult az életére is s nem oszlatja azt el már soha, semmi... Két karját összefonta a hátán s sebes lépéssel megindult előre a sűrűsödő ködben. Rohant, szaladt elfúló lélegzettel cél és irány nélkül. Nem tudta merre járt, megállott számára az idő. A melle zihált, a szíve veszetten kalapálni kezdett s fülében zúgott, zakatolt az életét felőrlő ritmustalan zörej ... Tovasiető lábai egyszerre megtorpantak. A mindent beborító köd — mint tündér ujjak által felvont színpadi függöny — hirtelen eltűnt szeme elől. S ő ott állt a nyírfaerdő szélén s csillogó szemekkel bámult a felszálló tüneményre, mely mint tejszínü fátyol lebegett az égeri völgy emuragdszínű rétje felett ... Távolabb, sűrű lombú tölgyek között a lomharíán Éger folydogált, öreg csónakot ringatva a hátán, mely hivogatón ringott feléje, mintha csak őt várná ... Malom állott a folyó partján s gyorsan forgó malomlapátok fehérfodrúvá kavarták a sötét vizet Szép volt a kép — mintha művész ecsetje varázsolta volna a természet vásznára. Hirtelen irányt változtatott s lefelé indult a parton. A csónak hívta, mint anyaös a fiát. Egy pillanatig habozott, aztán leterítve a köpenyét, beült a gazdátlan csónakba. A teste fáradt volt a hosszú gyaloglástól, a napsugarak elkezdték csókolgatni arcát s a víz lágyan, lassan ringatni kezdte. Észre sem vette, hogy elszunnyadt. Egyszerre különös zajra ébredt. Finom csobogását hallotta a víznek, apró, megismétlődő játékát a csónak falához csapódó hullámoknak... Azt hitte álmodik s nem mert megmozdulni sem, csak csukott pillája alul figyelt csendesen. Most dongó repült feléje, körülzümmögte és tovaröppent. Az orraimnája most remegni kezdett s pupillája ijesztő módon kitágult. Hirtelen mozdulattal felült a csónakban. Mi ez? Hallotta már, hogy süket emberek vízparton újra, hallanak, de ő nem hitt a csodákban s most vele esne meg ez a varázslat? Lélegzetvisszafojtva figyelt — s most tisztán hallotta a malomkerekek zakatolását s puffanását a földre dobott búzászsáknak. Felordított: »Istenem!... Hiszen én hallok.« Hangja a dobhártyájához ütődött , most megittasodva saját szavától, megismételte a mondatot... A lombok között most megszólalt egy kakuk s távolról , a rekettye felől pásztorlegény tilinkója hangját hozta hozzá a szél. Nem bírt tovább uralkodni magán. Leborult a csónak aljára s előtört belőle a visszafojtott zokogás. »Én Istenem! Én kősziklám! Én pásztorom!« kiáltotta és sírt, zokogott s úgy érezte, hogy mérhetetlenül boldog... _ Nem volt már egyedül. Újra benne élt a hangok harmóniája, ez az örök szimfóniája a léleknek s tudta teljes bizonyossággal, hogy az Úr rendeltetése, hogy benne felgyülemlett szépséget ki kell fejeznie. Nem figyelt tovább a víz játékáig, madár is hiába énekelt az ágon, a saját lelkét hallgatta csak, melyben felcsendültek első akkordjai a Pástoraiénak. Nem emlékezett az útra, amely hazahozta arra sem, hogyan került a szobájába. Le sem vette kabátját, gyertyát gyújtott s polftáros asztalához ülve, lázas türelmetlenséggel kezdett dolgozni. Egymás után rótta a hangjegyeket a vonatozott papírra s írt, jegyzett addig, míg fáradt kezéből ki nem hullt az Írón s előrebillent feje le nem hanyatlott a Pastorale hangjegyeivel teleírt lapokra. A nyitva felejtett ablakon besuhant a szél s kioltotta a faggyúgyertya pislákoló lángját... ! A szemközti hóink felett most előbukkant a hold s imérsziti sugarával az alvó arcára kúszott. S ebben a simogató fényességűen keserű szája mosolyra húzódott. Fülében egyszerre elcsitult a zúgás s Mártonvásáron kalandozó lelke édes boldogsággal eltelve hallgatta, hogy a sugarakon leszálló tündérek, halkan, — hogy csak ő, az álomlátó, halhassa csupán a holdsugarakból szőtt húrjaikon beteg, süket fülébe játszották a holdfény szonátát... RN Nem engedélyezik a pálinkafőzés kedvezményes bérfőzési keretének a felemelését A miskolci gazdakamara kirné a pálinkafőzés kedvezményes bérfőzési keretének emelését. A földművelésügyi miniszter a pénzügyminisztertől érkezett válasz alapján most leiratot intését a kamarához, mely szerint a feedvezigfeny további kiterjesztése a pálinkapiacon zavarokat okozhat, így a maximálistól pálinkamennyiség felemelése iránti kémem nem teljesíthető. Semmi akadálya nincs azonban annak, hogy a termelők nyersanyagukat a visszaváltásra megállapított állagasabb) árkülönbözet mellett teljes esszében kifőzhessék, mert a szeszfőzdék termelési kereteinek megfelelő emelése által a rendelkezésre álló nyersanyag ledolgozása mindenkor biztosítható. ________ A Szlovák Nemzeti Bank eladta 40.000 darab saját részvényét. Pozsonyijdl jelenti a Bud. Tud.: A szlovák-német egyezmény értelmében, amelyet a szlovkiai székhelyivel bíró vállalatok részvéyeinek repatriálásáról kötöttek, a Szovák Nemzeti Bank megbízást kapott apja, hogy eladja 40.000 darab saját részvényét, amelyek eddig Németországban és a protektorátusban voltak elhelyezve. Nincs szükség nyúlbőregykézre A közelmúltban az érdekeltek, de különösen a kalaptompgyárosok és készítők körében nagy mozgolódás észlelhető nyúlbőregykéz létrehozására. Ezt a fáradozásunkat remélhetőleg nem fogja siker koronázni, mert hiszen a kereskedelem hivatása magaslatán áll és teljes mörtékben megelégedésre látja el feladatát, így semmiféle indok sem szól a nyúlbolügyköz létrehozatala mellett. Ezeken azempontokon túlmenően azonban érthetetlenek is az ilyen törekvések és alkományzat gazdaságpolikai céljainak teljes félreismerésén alapulnak, mert hiszen a kormányzatnak sem célja további egykezek létrehozása, hanem inkább azok lebontása. Éppen a közelmúltban szüntetett meg a földművelésügyi minisztérium két-három egykezet, így alig valószínű, hogy az illetékes tényezők most hozzájáruljanak új egy kéz létesítéséhez. - 7 Budapesti értéktőzsde Az értéktőzsde üzleti forgalma pénzajánlatokkal indult. Valamennyi értékcsoportban a kereslet volt túlsúlyban és a "szórványosan jelentkező "áru változatlan árakon helyezkedett el. Szerdán is a vasipari értékek voltak a tőzsde kedvelt papírjai. A fixpiacon a bank-záloglevelek állottak az érdeklődés középpontjában. Árfolyamok: Budapesti terménytőzsde A terménytőzsdén 300 mázsa tartórépát adtak el dunántúli állomásról 11,75—12 pengőért. 111 ,■,■■.1 II —I.l.—IK V. Hitelbank 186.4 — 136.5 Magyar Bank 961 • 1— 96.5 Leszámítoló 98— — 98.— Nemzeti Bank 431— 432 432.— Keresk. Bank i- 239.5 239.5 Első M. Bizt. 1961— — 1966— Első Bp. g.-malom 5*.— 55 55— Hungária malom 16— — 108.— Bauxit 772.5 — 772.5 Borsodi szán #4.— *—144.— Cementia 393.— *— 303.— Magnezit 904— — 934— Aszfalt 49.—1 .— 19.— Kőszén 1626— — 1626.— Nagybátonyi » 85.— 85— Salgó 129— — 129.Urikányi ■ 65.4 65.4 65.4 Fegyver 166.75 168.5 168.5 Ganz78.8 — 79.6 Rima 347.3 — 347.5 Hoffherr 48.5 50 50— Tröszt — — 142— Délcukor 232— 232 232— Magyar cukor — — 375.25 Georgia 65.5 — 65.5 Gschwindt — i- 3755— Mezőgazdasági — — 390.— Gyapjúmosó 32.5 33 33.— Goldberger 159— — 159.— Magyar Kender . 741.— — 74L— Pamutipar 126.25 — 126.25 Szegedi kender 311.75 — 311.75 Gumi . — 136.25 136.25 Pálfalvi 50.5 — 50.5 Államadósság, kötvények, záloglevelek. Népszöv. font 147.5 — 147.5 Kényszerkülcsön. 86.— — 86.— 1941. évi ny.-kölai 96.— 96 96.— 1942. évi 3%-os t. 52.25 52 52— 1914. évi főv. 607.5 — 607.5 1927. évi főv. 170— 170 170— Alt. Tak. B. d. zl.— 164.93 — 164.93 Földhit. A. font fel. — 199.33 199.35 Pesti Ház. 7.5% d. zl. — 173.5 173.5 Keresk. Bank d. zl. — 179.5 179.5