Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2001 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - SZEMLE - Bíró Béla: Zavarba ejtő "egyöntetűség": szubjektív észrevételek egy konferencia

Zavarba ejtő „egyöntetűség” 243 Mindez az első, Közép-Európa politikák változása című, témakör infor­máció-gazdag, de főként történeti tárgyú előadásait (Ablonczy Balázs, Varannai Zoltán, Eiler F­erenc) kevésbé érinthette. Az Önismeret és mítosz témakörében tartott előadások hangvételét azon­ban már komolyabban befolyásolta. Sajnos, a témakör utolsó három előadá­sára (Hamberger Judit, Gombos Gyula, Losonc Alpár), az időzavar miatt nem jutott elegendő idő, az előadók még a téma kifejtéséhez föltétlenül szükséges időminimummal sem rendelkeztek. Az előadások megítélése tehát felelőtlenség lenne. Trencsényi Balázs (aki - a témakör első előadójaként - még teljes elő­adását megtarthatta) Lucian Boia történelemfelfogását elemezte (Lucian Boia mítosz-értelmezése és a kortárs román historiográfia dilemmái). Boia posztmo­dern megalapozottságú, a nemzetállamot világosan és félreérthetetlenül elutasító történelemképét - a mára már Nyugaton is egyértelműen megha­ladottnak tekinthető állampolgári nacionalizmuson iskolázott román liberá­lisokhoz hasonlóan - korszerűtlen, a Mircea Eliade-féle esszencialista hagyományokat folytató gondolatrendszerként tüntette fel. Tette ezt annak ellenére is, hogy Boia szóban forgó könyvei abban a francia tudományos nyilvánosságban jelentek meg, melyre (a romántól eltérően) mindinkább a nemzetállam elutasítása a jellemző.­ Az esszencializmus vádját ráadásul a szerző Boia azon állítására látszott alapozni, hogy a társadalmi valóság nem demitizálható, a közösségi tudatot mindig végső lényegiségeket megjelení­tő mítoszok szervezik meg, s a mítoszok között pusztán funkcionális szem­pontokra alapozva tehetünk különbséget. Bota szerint azokat a mítoszokat kell elfogadnunk, melyek segítenek bennünket a társadalmi konfliktusok feloldásában (azaz a társadalom tényeihez való alkalmazkodásban) és azokat kell elutasítanunk, melyek gátolnak ebben. Trencsényi (az előadásban csak implicite megfogalmazódó) felfogásá­ban azonban a tudomány és a mítosz élesen elválnak egymástól. Az igazsá­got csupán a racionális és tapasztalatilag megalapozott tudomány birtokol­hatja. Akik az egyedül érvényes (individualista, antieszencialista, popper­­iánus) tudományosság sáncain belül találhatók, azok birtokában vannak egyetlen és örök érvényű igazságnak, akik e sáncokon kívül szorultak, azok legjobb szándékaik ellenére is tévelyegnek. Boia (a posztmodern történelemelmélet legjelentősebb képviselőivel, Hayden White-tal­, Paul Weyne­­-nel és másokkal összhangban) úgy véli,

Next