Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2004 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - KUTATÁS KÖZBEN - Molnár Csilla: Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán

MOLNÁR CSILLA 170 a mi-azonosság a domináns. „Mi­ azonosságon azt a képet értjük, amelyet egy csoport önmagáról fest, és amellyel a tagok azonosulnak. A kollektív identitás azonosulás kérdése a részt vevő egyének részéről: „önmagában” nem létezik, hanem mindig csak annyiban, amennyiben egyesek hitet tesznek mellette.”16 A két szerzetes-káplán elbeszélése azonban mégis eltérő szemléletet és felépítést mutat. Az alsóőri származású, tehát környékbeli magyar S. V törté­netmondásának fő strukturáló elve a kronológia. Életének személyes vonat­kozásai kimerülnek az iskolák, tanulóévek, majd az egymást követő plébáno­sok listaszerű felsorolásában. „1949-ben kerültem ide. 1949. január 1-jén lett Fel­­sőpulya plébánia. Előtte filia volt. 1900-ban került középpályára Mészáros Kálmán. Ő a megszállás, a nemzetiszocializmus ideje alatt elment. És '45-ben Sábedli József plé­bános vette át Középpályát, ő azelőtt Pinkafőn szolgált. De 1950-ben meghalt... halá­la után Ribarits József 1952-ig szolgált, majd'52-től '55-ig Farkas István vezette a plé­bániát. .. 1955-től 1970-ig pedig Kovács István volt a plébános. Ő 1973-ban hunyt el. Közben én is besegítettem Középpulyán '73-tól '75-ig. Aztán jött Kondor Tibor főtiszte­­lendő úr, ő itt lakott a kolostorban. És '75-től át kellett venni Középpulyát is, és én kerül­tem oda. ” Az ilyenféle külsődleges időrendhez való visszatérő ragaszkodás S. V elbeszélését­­ White terminológiájával élve C­annales-jellegűvé teszi. Az olyan, számára személyesen is átélt, kritikus történelmi eseményekre vo­natkozó kérdéseket, mint a II. világháború, a vasfüggöny leeresztése, követke­zetesen elhárítja. Mivel az ő személye lett megnevezve a helyi hitélet hanyat­lásáért, sajátosan kívülálló szemlélete a konfliktushelyzet tudomásul nem vé­telének szándékát tükrözi. Ha elfogadjuk a fent említett terminust, akkor, tovább követve White gondolatmenetét, azt feltételezhetjük, hogy S. V elbe­széléséből - melyet ő az adott beszélgetési szituációban ténylegesen félbe is szakít - „hiányzik az az alap, melyre támaszkodva a múltra vonatkozó törté­net - legyen az magán vagy nyilvános - lezárható volna.”17 A több mint kilencven esztendős H. F. elbeszélése annyiban fontos elté­rést mutat a fentebb vizsgáltól, hogy nála a háttérben ott húzódik történet­szervező elvként a személyes helytállás, a változatlan belső tartás motívuma. Ez megtalálható a gyermekévek idegenben (a redemptoristák ausztriai iskolá­jában, csekély köznyelvi némettudással) kezdett iskolai tanulmányaitól egé­szen addig a pontig, amikor a náci uralom utolsó heteiben német származása miatt német állampolgárságot kap, de ő ezt magyarországi németként, Tolna megyei svábként elutasítja, és ragaszkodik magyar állampolgárságához.­ ­« Uo. 131. 17 White, Hayden: A narrativitás értéke, i. m. 124-125.

Next