Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2004 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - KULTUSZ ÉS KULTÚRA - Takáts József: A tér és az idő nemzetiesítése és az irodalmi kultuszok

80 TAKÁTS JÓZSEF a naptári év majdnem minden napja „be van táblázva” nemzeti évfordulóval; hasonlóan az egyházi évhez, létezik „nemzeti év” is, csak ez utóbbinak nem minden napja válik minden évben kitüntetetté, hanem csak 10, 25 vagy 50 évenként. E „nemzeti év”-nek részei, nagyon is fontos részei a magyar irodalom nagy alkotóinak évfordulói - megint a kultuszok kellős közepében járunk. A már említett nagyobb vállalkozás összefügg ezzel a kisebbel: olyan kö­zös történelmi múlt megkonstruálását jelentette, amely régesrégtől kezdve folytonosnak és homogénnak mutatja a nemzeti közösséget. Az időbeli foly­tonosság tudata éppúgy alapvetően hozzátartozik a nemzetnek mint „eleve adott kollektivitásnak”33 a képzetéhez, mint a közösséget a saját területéhez fűző természetes kapcsolatnak a gondolata. E folytonosság előállításával ugyan elsősorban a történetírás foglalkozott és foglalkozik, ám kisebb rész­ben ezt teszi például az irodalomtörténet-írás is. A történetírás és a nacionaliz­mus kapcsolatait vizsgáló egyetlen újabb keletű jelentős hazai tanulmány szerzője, Gyáni Gábor megállapítja, s ez többé-kevésbé a mi szakmánkra is igaz: a „történetírás... a »törvénytisztelő polgár« előállításában tevékenyen közreműködő reprezentációs gyakorlatok egyik legfontosabbika. Jelentősé­ge Hayden White megállapítása szerint nem is abból ered elsősorban, hogy a történész lépten-nyomon moralizál és patriotizmust papol; sokkal inkább abból, hogy a történetírásra jellemző narrativitásból kifolyólag ez a tudásfor­ma »különösen jól hasznosítható a folytonosság, a teljesség, a zártság és az egyediség képzeteinek megteremtésére«...”34 35 Az ugyanezen kérdést fejtegető Anthony D. Smith pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olyan egyszerű, ártatlannak látszó eljárás is, mint a korszakolás, a folytonosság érzetének meg­teremtése szolgálatában áll 30 - akár történészek, akár irodalomtörténészek élnek vele, tehetjük hozzá. A történetírás továbbá az általa talált különféle időket, múltakat egyetlen időbe, múltba rendezi, azt sugallva, hogy a távoli, más-más cselekvők által végrehajtott események egyazon közösség, a nemzet történetébe tartoznak. Mint A. M. Alonso írja: „A történelmi kronológiák összeolvasztják a számta­ 33 Niedermüller Péter: Elavuló fogalmak. Regio, 2002,4. 141.; a folyóirat e számában más ki­váló tanulmányok is foglalkoznak a nemzet társadalomtudományos kérdéseivel; közülük Niedermülleré mellett Szilágyi N. Sándorét emelném ki: Nyelvében él a nemzet. Uo. 159-177. 34 Gyáni Gábor: Nacionalizmus és történetírói diskurzus. In: Felkai Gábor - Molnár Attila Károly - Pál Eszter (szerk.): Forrásvidékek. Társadalomtudományi tanulmányok Némedi Dénes 60. születésnapjára. Új Mandátum, Budapest, 2002. 24. 35 Smith, Anthony D.: Az „aranykor” és a nemzeti újjáéledés. Café Bábel, 1996, 1. 19.

Next