Rendszerváltó archívum, 2017. december (2. évfolyam, 4. szám)
PORTRÉ - Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből
Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből Több szempontból tanulságos és egyedi szöveget közlünk Történeti szöveggyűjtemény című rovatunkban. Demszky Gábor, a „demokratikus ellenzék" meghatározó szereplőjének interjúját az akkor müncheni emigrációjában élő Kecskési-Tollas Tiborral, a Nemzetőr főszerkesztőjével. Tollast az emigrációban, majd a rendszerváltás után itthon is időről időre nevezték szélsőjobboldalinak, illetve vádolták meg azzal, hogy a beregszászi gettó parancsnoka volt. A Demszky által készített, a Beszélőben 1988-ban megjelent interjúból az derült ki, hogy Tollas kilencéves börtönbüntetését annak köszönhette, hogy fontos, Kárpátalját érintő missziót hajtott végre a 2. világháború legvégén. Amikor szovjet csapatok vonultak be a trianoni Magyarországhoz tartozó tiszaháti területekre, Tollas beszámolt a kormánynak az eseményekről, amely ezután dokumentumokkal tudott tiltakozni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. Az érintett falvak végül Magyarország részei maradhattak. Tollas sokat tett a málenkij robot szörnyűségeiről történő híradásban is. Szerepét a kisgazda Nagy Ferenc és Kiss Sándor is igazolta az emigrációban. Demszky Gábor idén, 2017 márciusában részt vett Tollas Tibor milotai emlékművének avatásán, megerősítve azt, hogy véleménye róla és történelmi eseményekben játszott szerepéről azóta sem változott. Demszky Gábor Beszélgetés Tollas Tiborral Uszkáról évekig nem publikáltam semmit. Kevésnek találtam a történeti háttéranyagot, és kezdtem lemondani a közzétételről. 1988 januárjában Tollas Tiborral beszélgetve újra előbukkant és kiegészült a történet. Információi hitelesítik és más perspektívából mutatják be az olvasottakat. Tollas Tibor önéletrajza: Az első világháború után, 1920. december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlman Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohlman József császári tiszt 1848-ban mint táborkari vezérezredes az osztrák seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám, Kecskésy Jolán, édesanyjától, született Geleji Katona Zsuzsannától nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermekének adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középiskolába egy évet Kőszegen, hét évet a soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai intézetben jártam. Innen kerültem Budapestre, a Ludovika Akadémiára. 1941-ben avattak hadnaggyá. Hadibeosztásban 1945 tavaszán Veszprém mellett mindkét kezemen súlyosan megsebesültem. 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgáltam, 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év börtönbüntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. archivum.retorki.hu/folyoirat 57