Repülés, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
res reeptiőgépek XVII. DE HAVILLAND DH—89A „RAPIDE” Geoffrey de Havilland volt az első angol pilóták, repülőgépépítők, majd repülőgépgyár alapítók egyike. Gyárából számos világhírű gép, így pl. a harmincas évek kétmotoros gyors futárgépe, a „Comet”, majd a sugárhajtású vadászgép, a „Vampire”, legutóbb pedig az első, angol — s a világon utasszállítóként ugyancsak első — háromgázturbinás „Trident” került ki. A híres cég azonban nem tudott ellenállni az angol repülőipar tőkekoncentrációjának, s beolvadt a Hawker- Siddeley szuper trösztbe, így a gépek ma már nem a híres DH, hanem HS jelzéssel épülnek, de még az eredeti számsorozattal, — pl. a HS—125 két turbinás törpe utasszállító. De Havilland számos konstrukciója közül is kiemelkedik a DH—89A „Rapide”. Ez a gép a leghosszabb ideig üzemben állt, legutolsóként épített és legnagyobb számban megépült faszerkezetű, kétmotoros, kétfedelű utasszállító. Eredetileg négymotorosnak tervezték, első változata DH—86 típusjelzéssel repült. De később, a 200 lóerős, ugyancsak de Havilland gyártású Gipsy-Six motorokból kettő is elegendőnek bizonyult üzeméhez. Teljesen faépítésű törzse szekrényszerkezet, a szárny kétfőtartós, kívül egy, belül két dúccal és huzalokkal merevített. A borítás a homlokfelületeken rétegelt lemez, egyebütt textil. Az alsó szárnyra épített motorok kétágú légcsavart forgatnak, s a motorgondola aljára erősítették a „gatyás” burkolatú futóművet. A „Rapide’-on számos de Havilland jellemzőt találhatunk, így az oldalkormány és magassági kormány formáját, az ívelten karcsúsodó szárnyat, az egyenes vonalban lejtő homlokfalat a pilótakabinon és a törzsrács átlós tartóihoz igazodó ablakozást. A gépet a Hatfield-ben levő gyár készítette, mely később, a háború során a „Mosquito” építésére tért át. Az első példány 1933-ban készült el s a gép 1945-ig maradt a gyártmánylistán. Eközben 737 darab épült belőle. Ilyen nagy számban egyetlen kétfedelű, faszerkezetű utasgép sem épült. (Egyetlen kétfedelű konkurrense lehetne, de az egymotoros, jóval „fiatalabb” és fémépítésű, — az An—2.) A két fő személyzetet és hat utast vivő gépet főleg rövidebb távolságú útvonalakon vetették be. Szerte a világon jól ismert, de különösen az angol gyarmatokon, szűk repülőtereken bizonyult sikeresnek. Angliában pedig az anyasziget és a környező, kis szigetek közötti gyors „kompforgalmat” bonyolítja le, néhány példánya még ma is! Budaörsön a háború előtti években többször is megfordultak ilyen gépek, Magyarországon az utolsó 1956 őszén bécsi vöröskereszt-szállítmánnyal járt Pótlásáról — csakúgy, mint a De—3- aséról — évek óta hiába igyekeznek gondoskodni. Talán most a Britten- Normann BN—2 „Islander” veszi át szerepét. (Lásd múlt számunkban.) A kétfedelű mohikán” adatai: Fesztáv 14,63 m hossz 10,52 m magasság 3,20 m nyomtáv 3,51 méter. Üres súly 1465 kg, terhelés 920 kg, max. felszállósúly 2385 kg. Csúcssebesség 250 km óra, utazó 210 km/óra, gazdaságos utazó 180 km/óra, leszálló 130 km/óra. Nekifutás 15 m-es akadályig 468, kigurulás 384 méter. Legjobb emelkedőképesség 4,5 m/sec, csúcsmagasság 5800 m, hatótáv 900 km. A pilóták a kis gépet rendkívüli fordulékonysága, jó vezethetősége miatt különösen kedvelték. Különösen azután, hogy az alsó szárnyra — bár kisméretű — ívelőlapokat szereltek, mellyel a gép leszálló tulajdonságai kiválóra alakultak SZ. .1. Jobbra a De Havilland háráranézett rajta. Feltűnik, hogy a felülnézet hosszú idő után is modern — a mai gépekkel nagyjából megegyező formát mutat. Lenti képünk a szép vonalú gépet mutatja. A jól hasznosított utastér kb. a gép hosszának felét teszi ki. 11