Repülés, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

MOTORNÉLKÜLI TECHNIKA... S_____________________| Ezúttal nem a termikfogás technikájára gondolunk, hanem két, újszerű szerkezeti megoldást mutatunk be. A képsor önmaga helyett beszél. Az Obermeier „N­­­lerschwalbe” típusú, 15 m-es fesztávú, motorral felsze­relten is 30-at sikló és 255 kg súlyú gép 25 lóerős Hirth Solo segédmotorját teljesen a törzsbe lehet billenteni. A gép saját motorjával is fel tud szállni, a motor repülés közben ki-be billenthető és megindítható-leállítható. * Az idén először történt, hogy a kétévenként megrendezésre ke­rülő farnborough-i angol repülőbemutatón jelentős számban szere­peltek idegen építésű gépek, — így közöttük az amerikai—olasz koo­perációban épülő P­i­a­g­g­i­o-D­o­u­g­l­a­s P­d-8­0­8 V­e­s­p­a-J­e­t. A gép és az angol repülő­ipar között a kapcsolatot a Bristol-Siddeley V­i­p­e­r-5­2­6 típusú gázturbina alkotja. — Ilyen ugyanis a kis gép két sugárhajtóműve. (Pontosabban annak 52S típusjelzésű, a géphez „igazított" változata.) A faépítésű, Morelli CVT-1 „Vetr­o”, 35-öt sikló és mind­össze 0,5 m rop legkisebb merülésű olasz standard teljesítménygép technikai érdekessége a gumirugózású és két, kis segédkerékkel felszerelt behúzható futó, melyet nagyon egyszerűen, hajtókarral lánccal mozgathat üléséből a pilóta. Ábránk a futó szerkezetét, ké­pünk magát a gépet mutatja. Ábrajelek — A — gumi lökéscsillapító, B — közlőkar, M — hajtókar, O — törzskeret, P — csúszótalp és T — lánc. 9

Next