Repülés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

Az ejtőernyős stílusugrás technikája A függőleges figurákhoz tartozik az előre- és a hátra szaltó, valamint a szaltó-bukfenc. A függőleges figurák esési alaphelyzetei a ,,béka” és az „összehúzódásos” testhelyze­tek. Az előreszaltóhoz a karokat teljesen mell­hez szorítjuk, a lábakat teljesen kinyújt­juk, és a testet derékban meghajlítjuk. Ez­zel megkezdődik a forgás, ezután a karokat kissé széttárva az áramlásra merőlegesen kinyújtjuk, a lábakat pedig könnyedén be­hajlítjuk. A hátraszaltót azzal kezdjük, hogy a ka­rokat előre és oldalt kinyújtjuk, a kissé szétterpesztett lábakat pedig egyidejűleg be­hajlítjuk. Ezután a hátat meggörbítjük. Eb­ben a testtúrásban a karok az áramlásban maradnak. Amikor a test függőleges hely­zetbe kerül, a lábakat az áramlásra merő­legesen előre kinyújtjuk, a törzset pedig de­rékban behajlítjuk, így az ugró a „stabil” stílusra jellemző helyzetet foglalja el, de háttal a föld felé. Ezt követően a tengerek 180°-ra elfordulnak, a forgás azonban a te­hetetlenség hatására folytatódik. A vízszin­tes helyzetbe fordulást a lábak kinyújtásá­val kezdjük, a fékezést a karok hátsó szélső helyzetéből magunk elé hozva végezzük. Vizsgáljuk meg a szaltó-bukfenc végrehaj­tási módját. E figuránál az alaphelyzet ugyancsak az ,,összehúzódás”. A gyakorla­tot a fej hátra rándításával kezdjük, a karo­kat pedig teljes hosszában fel- és kissé ol­dalt nyújtjuk, vagyis az áramlásra fektet­jük (13. ábra). Amikor függőleges helyzetbe kerültünk, a lábakat térdtől kiegyenesítjük. E mozdulatra erős forgatónyomaték kelet­kezik (14. ábra). A lábak és a karok addig maradnak az áramlásban, amíg a test háttal lefelé kerül. A továbbfordulás a tehetetlen­ségi erő hatására jön létre. Amikor a spor­toló háttal lefelé van, a tenyereket 180°-ra elfordítja úgy, hogy azok az áramláson fe­küdjenek. A vízszintes helyzetbe jutáshoz a fékezést a karok hátsó szélső helyzetéből magunk elé hozásával végezzük. Fékezés keletkezik a karok és az alulról torlódó áramlás köl­csönhatása révén is. A forgás lelassulásakor a lábakat összehúzzuk (15. ábra). A függőleges figurák tanulásánál a kö­vetkező, igen jellemző hibákat említjük meg: a szaltó oldalra kiborul a szaltó nagyon lassú szaltó közben túlhúzás keletkezik. III. Vizsgáljuk meg a hibák okait, és kikü­szöbölésük módjait. Ha a szaltó oldalra kiborul, akkor a leg­gyakoribb ok a spirál után visszamaradt te­hetetlenségi erő. Kiküszöbölés­ módja: — a spirált enyhén fékezzük. Az oldalszaltó oka az is lehet, hogy a karok áramlásra történő kinyújtásakor túlságosan közel vannak egy­máshoz, a lábak pedig túlságosan szét van­nak terpesztve. Ahhoz, hogy ezt a hibát is elkerüljük, a szaltót az „összehúzódásos” testhelyzetből kell megkezdeni. A hiba má­sik véglete pedig az, amikor a karok túlsá­gosan szét vannak tárva, a lábak pedig ösz­­szezártak. A „félrefordított” fejű, kiborult szaltó­­bukfencet könnyen ki lehet küszöbölni, mégpedig úgy, hogy a fej­rántás irányát job­ban kidolgozzuk földi gyakorlással. A fent említett hibák általában kiküszöböl­hetők a test helyes összehúzásával, de kü­lönösen a lábtartás figyelmes ellenőrzésével. A lassú­szaltó egyik leggyakoribb oka a helytelen lábtartás, összehúzódáskor. Kikü­szöbölés­ módja a test, de elsősorban a lá­bak élénk, folyamatos összehúzása. A lassú­­szaltó másik oka a karok túl gyors mozgása az áramlásra fektetéskor. A karokkal min­dig lágyan kell dolgozni, és arra kell töre­kedni, hogy a lehető leghosszabb ideig ma­radjanak az áramlásban, ezzel a szabályos testhelyzetet beállíthatjuk, és meg is tart­hatjuk. Gyakran előfordul, hogy a lábak nem a kellő időben kapcsolódnak be a szaltó vég­rehajtásába. Ezért az ejtőernyősnek ügyelnie kell arra, hogy függőleges helyzetbe ke­rülve, a szükséges pilanatban térdben egye­nesítse ki lábait. A túlhúzásnak két oka lehet: az ejtőer­nyők alsó súlypontja és ha a forgást nem a karokkal fékezzük le. Ahhoz, hogy az első okot megszüntessük, elégséges ha az ejtőernyők súlypontját he­lyesen beszabályozzuk. A második hiba megszüntetéséhez — fékezéskor — a karokat ki kell nyújtani előre, az áramlással szembe. Az egész figura-komplexum meggyorsítá­sához a sportolónak az automatizmusig ki kell dolgoznia a szaltó és a spirál közti ösz­­szekapcsolást. Zuhanás közben már egy pil­lanatig sem szabad gondolkoznia azon, ho­gyan csinálja ezt. A szaltót befejezve az ugró azonnal meg­kezdi a fékezést. Ezt a karok maga elé nyújtásával érheti el, ugyanakkor karjai­val elvégzi a spirálba-átmenethez szükséges koordinációt is. A koordinálás a fej forgási irányba történő fordításával kezdődik, majd a karokat és a lábakat állítja a spirálba-vi­­tel helyzetébe. A figurák levegőben történő tanulásához egy sor pszichológiai nehézség is párosul. A kezdő sportolónál magasságiszony jelentkez­het, a forgáskor sebességiszony, a leválás­tól való félelem stb. Ezért nagyon fontos az ejtőernyősök erejében való hitet kifejlesz­teni, valamint a cél eléréséhez az állhata­tosságot. Természetesen szó sem lehet a fi­gurák tanulásáról, szorgalmas földi gyakor­lás és valamennyi elemének az automatiz­musig történő elsajátítása nélkül. A késleltetett nyitású ugrások tanulásához a következő gyakorlatokat ajánljuk: az ,,ösz­­szehúzódásos” stílusú esést, a repülőgéptől elválást a farokrészre,­­ a teljes gázra, a hátonesést, a koordinációkat háton, a jobb- és a bal dugóhúzót. A csoportos akrobatikus figurákat, az ejtőernyő nyitását magasság­­mérő szerint stb. Fontos, hogy a sportoló minden egyes ugrásnál a feladatok komplex megoldását tanulja, és erre az esés idejét jól felhasználja. A felsorolt gyakorlatok egyenként és összességükben is, jól segítik az ejtőernyős ugró akaraterejének egyenle­tes fejlődését. — Vége — A Krilja Rogyini nyomán UF 13. útira fis 14. ábra QLbhíz ft week MÉG A GÉP IS AZ ERNYŐN „LEFOGOTT” ! Zimankós őszi délután volt Mátyásföldön. November 1-et mutatott a naptár, amikor Pintér János az év utolsó felszállását haj­totta végre a PO-2-sel. Mazán Mátyás az ITRK ejtőernyős oktatója foglalt helyet mö­götte. — 1200 méterről kombinált célugrást ter­­vezek! — közölte az ejtőernyős, és a pilóta ennek megfelelően cselekedett. — Hideg lesz egy kissé odafönt! — véleke­dett Pintér, aki ismervén az időjárást, ala­posan felöltözött. Mázán, már nem vett magára annyi ru­hát. Arra gondolt, hogy mozognia kell majd, s hogy miért akadályozza őt ebben a sok ruha? A gép lassan emelkedett. Bizony jó időbe telt, míg felérkezett 1200 méterre. A magas­ságmérő még nyolcszáz métert sem muta­tott, amikor Mázán úgy érezte, hogy a hi­deg kissé megmerevítette a végtagjait. Ilyenkor ösztönösen mozogni kezd az em­ber, ő sem tett mást. Mozgás közben a háta többször is hozzáért az ülés támlájához, így akaratlanul is kibiztosította az ernyőjét. Elérték a megbeszélt magasságot, Pintér János levette a gázt és hátraszólt: — Ugrás, fiú! Mázán felállt az ülésről, s lassan kimászott a szárnyra. Már ez a kis mozgás is éppen elég volt hozzá, hogy nyitódjék az ernyő. S mintha elkísérte volna őket az ejtőernyőzés gonosz ördöge is. A kirobbant kisernyő ugyanis a magassági kormány alatti mere­vítő felé tartott, s pontosan megcélozva a merevítő által bezárt háromszöget, azon át­haladva a nagy ernyőt is magával húzta. A pilóta csak egy koppanást hallott. Má­rán a gép frakorészéhez vágódott. Ám nem fért át a háromszögön, az ernyő azonban igen. Sőt a következő pillanatban az már teljesen be is lobbant. Nagyon „meleg” per­cek következtek. Az ernyő annyira lefékezte a gépet, hogy a sebességét vesztett PO 2-es azonnal fejre állt. Csak az ernyő fékezte le valamelyest a zuhanás sebességét. Pintér rápillantott a tehetetlen Mazánra és már döntött, elvégre gyorsan közeledek a föld felé. Elzárta a ben­zincsapot, kikapcsolta a gyújtást. Már ugrani készült, amikor­­észrevette, hogy a levegő továbbra is pörgeti a légcsavart. — Ki kell másznom a szárnyvégre! — gon­dolta, és már indult. De nem jutott odáig, visszaesett, először, másodszor és harmad­szor is. Már csak százötven méter volt hát­ra, amikor kijutott és ugrott. Mindjárt nyi­tott az ernyője, de abban a pillanatban fönn is akadt a gépen és összegubancolódott. Ekkor egy igen furcsa helyzetet örökít­hettek meg a fényképezőgépek lencséi. Fö­lül egy nyitott ernyő, arról függőlegesen ló­gott lefelé egy repülőgép, majd a repülő­gépről egy másik személy himbálódzott. A zuhanó hármas egy mátyásföldi családi ház telkén kövek és karók között fejezte be a kalandos utazást. A legsúlyosabb sérü­lést a gép szenvedte el, utána Pintér János következett. Azóta Mázán is sokat ugrott, Pintér János pedig a kilométerek ezreit repülte. Érthető, hiszen hét esztendő telt el a szabálytalan ejtőernyős kirándulás óta. Sz. A.

Next