Repülés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
Az ejtőernyős stílusugrás technikája A függőleges figurákhoz tartozik az előre- és a hátra szaltó, valamint a szaltó-bukfenc. A függőleges figurák esési alaphelyzetei a ,,béka” és az „összehúzódásos” testhelyzetek. Az előreszaltóhoz a karokat teljesen mellhez szorítjuk, a lábakat teljesen kinyújtjuk, és a testet derékban meghajlítjuk. Ezzel megkezdődik a forgás, ezután a karokat kissé széttárva az áramlásra merőlegesen kinyújtjuk, a lábakat pedig könnyedén behajlítjuk. A hátraszaltót azzal kezdjük, hogy a karokat előre és oldalt kinyújtjuk, a kissé szétterpesztett lábakat pedig egyidejűleg behajlítjuk. Ezután a hátat meggörbítjük. Ebben a testtúrásban a karok az áramlásban maradnak. Amikor a test függőleges helyzetbe kerül, a lábakat az áramlásra merőlegesen előre kinyújtjuk, a törzset pedig derékban behajlítjuk, így az ugró a „stabil” stílusra jellemző helyzetet foglalja el, de háttal a föld felé. Ezt követően a tengerek 180°-ra elfordulnak, a forgás azonban a tehetetlenség hatására folytatódik. A vízszintes helyzetbe fordulást a lábak kinyújtásával kezdjük, a fékezést a karok hátsó szélső helyzetéből magunk elé hozva végezzük. Vizsgáljuk meg a szaltó-bukfenc végrehajtási módját. E figuránál az alaphelyzet ugyancsak az ,,összehúzódás”. A gyakorlatot a fej hátra rándításával kezdjük, a karokat pedig teljes hosszában fel- és kissé oldalt nyújtjuk, vagyis az áramlásra fektetjük (13. ábra). Amikor függőleges helyzetbe kerültünk, a lábakat térdtől kiegyenesítjük. E mozdulatra erős forgatónyomaték keletkezik (14. ábra). A lábak és a karok addig maradnak az áramlásban, amíg a test háttal lefelé kerül. A továbbfordulás a tehetetlenségi erő hatására jön létre. Amikor a sportoló háttal lefelé van, a tenyereket 180°-ra elfordítja úgy, hogy azok az áramláson feküdjenek. A vízszintes helyzetbe jutáshoz a fékezést a karok hátsó szélső helyzetéből magunk elé hozásával végezzük. Fékezés keletkezik a karok és az alulról torlódó áramlás kölcsönhatása révén is. A forgás lelassulásakor a lábakat összehúzzuk (15. ábra). A függőleges figurák tanulásánál a következő, igen jellemző hibákat említjük meg: a szaltó oldalra kiborul a szaltó nagyon lassú szaltó közben túlhúzás keletkezik. III. Vizsgáljuk meg a hibák okait, és kiküszöbölésük módjait. Ha a szaltó oldalra kiborul, akkor a leggyakoribb ok a spirál után visszamaradt tehetetlenségi erő. Kiküszöbölés módja: — a spirált enyhén fékezzük. Az oldalszaltó oka az is lehet, hogy a karok áramlásra történő kinyújtásakor túlságosan közel vannak egymáshoz, a lábak pedig túlságosan szét vannak terpesztve. Ahhoz, hogy ezt a hibát is elkerüljük, a szaltót az „összehúzódásos” testhelyzetből kell megkezdeni. A hiba másik véglete pedig az, amikor a karok túlságosan szét vannak tárva, a lábak pedig öszszezártak. A „félrefordított” fejű, kiborult szaltóbukfencet könnyen ki lehet küszöbölni, mégpedig úgy, hogy a fejrántás irányát jobban kidolgozzuk földi gyakorlással. A fent említett hibák általában kiküszöbölhetők a test helyes összehúzásával, de különösen a lábtartás figyelmes ellenőrzésével. A lassúszaltó egyik leggyakoribb oka a helytelen lábtartás, összehúzódáskor. Kiküszöbölés módja a test, de elsősorban a lábak élénk, folyamatos összehúzása. A lassúszaltó másik oka a karok túl gyors mozgása az áramlásra fektetéskor. A karokkal mindig lágyan kell dolgozni, és arra kell törekedni, hogy a lehető leghosszabb ideig maradjanak az áramlásban, ezzel a szabályos testhelyzetet beállíthatjuk, és meg is tarthatjuk. Gyakran előfordul, hogy a lábak nem a kellő időben kapcsolódnak be a szaltó végrehajtásába. Ezért az ejtőernyősnek ügyelnie kell arra, hogy függőleges helyzetbe kerülve, a szükséges pilanatban térdben egyenesítse ki lábait. A túlhúzásnak két oka lehet: az ejtőernyők alsó súlypontja és ha a forgást nem a karokkal fékezzük le. Ahhoz, hogy az első okot megszüntessük, elégséges ha az ejtőernyők súlypontját helyesen beszabályozzuk. A második hiba megszüntetéséhez — fékezéskor — a karokat ki kell nyújtani előre, az áramlással szembe. Az egész figura-komplexum meggyorsításához a sportolónak az automatizmusig ki kell dolgoznia a szaltó és a spirál közti öszszekapcsolást. Zuhanás közben már egy pillanatig sem szabad gondolkoznia azon, hogyan csinálja ezt. A szaltót befejezve az ugró azonnal megkezdi a fékezést. Ezt a karok maga elé nyújtásával érheti el, ugyanakkor karjaival elvégzi a spirálba-átmenethez szükséges koordinációt is. A koordinálás a fej forgási irányba történő fordításával kezdődik, majd a karokat és a lábakat állítja a spirálba-vitel helyzetébe. A figurák levegőben történő tanulásához egy sor pszichológiai nehézség is párosul. A kezdő sportolónál magasságiszony jelentkezhet, a forgáskor sebességiszony, a leválástól való félelem stb. Ezért nagyon fontos az ejtőernyősök erejében való hitet kifejleszteni, valamint a cél eléréséhez az állhatatosságot. Természetesen szó sem lehet a figurák tanulásáról, szorgalmas földi gyakorlás és valamennyi elemének az automatizmusig történő elsajátítása nélkül. A késleltetett nyitású ugrások tanulásához a következő gyakorlatokat ajánljuk: az ,,öszszehúzódásos” stílusú esést, a repülőgéptől elválást a farokrészre, a teljes gázra, a hátonesést, a koordinációkat háton, a jobb- és a bal dugóhúzót. A csoportos akrobatikus figurákat, az ejtőernyő nyitását magasságmérő szerint stb. Fontos, hogy a sportoló minden egyes ugrásnál a feladatok komplex megoldását tanulja, és erre az esés idejét jól felhasználja. A felsorolt gyakorlatok egyenként és összességükben is, jól segítik az ejtőernyős ugró akaraterejének egyenletes fejlődését. — Vége — A Krilja Rogyini nyomán UF 13. útira fis 14. ábra QLbhíz ft week MÉG A GÉP IS AZ ERNYŐN „LEFOGOTT” ! Zimankós őszi délután volt Mátyásföldön. November 1-et mutatott a naptár, amikor Pintér János az év utolsó felszállását hajtotta végre a PO-2-sel. Mazán Mátyás az ITRK ejtőernyős oktatója foglalt helyet mögötte. — 1200 méterről kombinált célugrást tervezek! — közölte az ejtőernyős, és a pilóta ennek megfelelően cselekedett. — Hideg lesz egy kissé odafönt! — vélekedett Pintér, aki ismervén az időjárást, alaposan felöltözött. Mázán, már nem vett magára annyi ruhát. Arra gondolt, hogy mozognia kell majd, s hogy miért akadályozza őt ebben a sok ruha? A gép lassan emelkedett. Bizony jó időbe telt, míg felérkezett 1200 méterre. A magasságmérő még nyolcszáz métert sem mutatott, amikor Mázán úgy érezte, hogy a hideg kissé megmerevítette a végtagjait. Ilyenkor ösztönösen mozogni kezd az ember, ő sem tett mást. Mozgás közben a háta többször is hozzáért az ülés támlájához, így akaratlanul is kibiztosította az ernyőjét. Elérték a megbeszélt magasságot, Pintér János levette a gázt és hátraszólt: — Ugrás, fiú! Mázán felállt az ülésről, s lassan kimászott a szárnyra. Már ez a kis mozgás is éppen elég volt hozzá, hogy nyitódjék az ernyő. S mintha elkísérte volna őket az ejtőernyőzés gonosz ördöge is. A kirobbant kisernyő ugyanis a magassági kormány alatti merevítő felé tartott, s pontosan megcélozva a merevítő által bezárt háromszöget, azon áthaladva a nagy ernyőt is magával húzta. A pilóta csak egy koppanást hallott. Márán a gép frakorészéhez vágódott. Ám nem fért át a háromszögön, az ernyő azonban igen. Sőt a következő pillanatban az már teljesen be is lobbant. Nagyon „meleg” percek következtek. Az ernyő annyira lefékezte a gépet, hogy a sebességét vesztett PO 2-es azonnal fejre állt. Csak az ernyő fékezte le valamelyest a zuhanás sebességét. Pintér rápillantott a tehetetlen Mazánra és már döntött, elvégre gyorsan közeledek a föld felé. Elzárta a benzincsapot, kikapcsolta a gyújtást. Már ugrani készült, amikorészrevette, hogy a levegő továbbra is pörgeti a légcsavart. — Ki kell másznom a szárnyvégre! — gondolta, és már indult. De nem jutott odáig, visszaesett, először, másodszor és harmadszor is. Már csak százötven méter volt hátra, amikor kijutott és ugrott. Mindjárt nyitott az ernyője, de abban a pillanatban fönn is akadt a gépen és összegubancolódott. Ekkor egy igen furcsa helyzetet örökíthettek meg a fényképezőgépek lencséi. Fölül egy nyitott ernyő, arról függőlegesen lógott lefelé egy repülőgép, majd a repülőgépről egy másik személy himbálódzott. A zuhanó hármas egy mátyásföldi családi ház telkén kövek és karók között fejezte be a kalandos utazást. A legsúlyosabb sérülést a gép szenvedte el, utána Pintér János következett. Azóta Mázán is sokat ugrott, Pintér János pedig a kilométerek ezreit repülte. Érthető, hiszen hét esztendő telt el a szabálytalan ejtőernyős kirándulás óta. Sz. A.