Repülés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
ÉRDEKES REPÜLÉSEK S.O.S!... Nobile 1 S. O. S ! .. . Italia 1 Nyikolaj R. Smitt arhangelski szovjet rádióamatőr megdöbbenten hallgatta az éteren keresztül érkező rádiójeleket. Majd helyzetjelentés következett. „A Spitzbergák északkeleti nyúlványaitól kb. 80 km-re vagyunk egy jégtáblán. S. O. S. Észak-kelet felé sodródunk.” Smitt rögtön tudta, hogy milyen nagy jelentőségű adást sikerült fognia. Tudta azt is, hogy azonnal kell intézkednie, mert élethalál kérdéséről van szó. Két hete, hogy az egész világot lázban tartotta a hír. Az Italia léghajó eltűnt! A Nobile-expedició szerencsétlenül járt! Hat ország tizennyolc hajója és huszonegy repülőgépe kereste két hete mindenütt az eltűnt Italia léghajót. Közben az úszó légtáblán drámai órák játszódtak le. A súlyosan sérült Nobile szótlanul feküdt sátrában és teljes letargiában csak a rádiós arcát figyelte. Tizenhét napja küldte szét a segélytkérő jeleket szünet nélkül a fáradhatatlan Biaggi, aki amióta a katasztrófa történt, szinte le sem hunyta szemét. Tudta, hogy egyetlen kimaradt adás végzetes lehet. Semmi! — sóhajtott — és levette a fülhallgatókat. Úgy látszik teljesen legyengült az adóm is. Az expedíció többi tagjai csüggedten ültek Biaggi körül. Napról napra fogyott a reményük, hogy megtalálják őket. Pedig mindenről értesültek, ami a nagyvilágban történt. Rádiójukon meghallgatták eltűnésük bejelentését, a kutatások eredménytelenségéről szóló drámai híradásokat. Sorban szólaltak meg: London, Párizs, Moszkva. Az első napokban még mosolyt varázsolt arcukra, amikor a kis rádión keresgélés közben dzsesszmuzsikát fogtak. De most semmi, úgy látszik minden reménynek vége. 1927-ben készült el a ,,Norge” testvérhajója, az ,,Italia” és Nobile, ez a fanatikus olasz mérnök, aki 1926-ban Amundsen-nel már átrepült az Északi-sark felett, ismét expedíciót szervezett. 1928 májusában indultak el a Spitzbergákra. Május 15-én próbaképpen egy 68 órás utat tettek meg a sarkvidékek felett, majd május 23-án elindultak az Északisark irányába, egy olyan útra, amely a katasztrófához vezetett. Május 24-én a léghajó elérte az Északisarkot és mintegy 2 órát keringett felette. A szélviharok úgy táncoltatták a léghajót, mint egy gyufaszálat. A katasztrófáról Behounek professzor, aki a légköri elektromosság megfigyelésével foglalkozott, a következőket jegyezte fel naplójába: ..Sűrű köd gomolygott körülöttünk, egyszerre megszólaltak a vészharangok. Troiani hadnagy figyelmeztette a gépészeket, hogy állítsák le a motorokat. Láttuk, hogy a tömörnek tűnő jégmező alattunk — amint nagy sebességgel zuhantunk — több száz jégtáblává, szakadt szét. A szél süvített, aztán egy reccsenés hallatszott.” A ütéstől a motorgondola pozdorjává tört, a motorkezelő meghalt, a gondolából kilenc ember a jégtáblára zuhant, az élelmiszer és felszerelés egy része kiesett velük együtt. A léghajó, melyen hat ember maradt, pillanatok alatt eltűnt a ködben, hogy örökre elnyelje a gyilkos sarki köd. A jégtáblára zuhantak közül három (köztük Nobue is) kezét, lábát törte. Az épségben maradtak a borzalmas ütődéstől percekig kábultak voltak, majd összeszedték a sebesülteket és a talált tárgyakat, így került elő a felbecsülhetetlen értékű kis rádió adó-vevő, mely később a megmentőjük lett. Smitt rádióamatőr rögtön jelentette illetékes helyen a felvett adatokat és a szovjet kormány azonnal intézkedett. Egy bizottságot hozott létre a mentés megszervezésére. Azonnal útba indította a Kraszin, a Szedov és a Maligin jégtörőket. A Nobile-expedícióhoz tartozó olasz hajó, a Citta di Milano is összeköttetésbe került Biaggival. Közben még ezt megelőzően a jégtáblára zuhantak közül Malmgreen svéd tudós, két olasz tiszttel elindult gyalog a jégtáblákon keresztül, hogy segítséget hozzon. Közel két hétig vándoroltak, amikor a két olasz tisztet szinte önkívületi állapotban megtalálta egy szovjet repülő és a helyzetjelentése alapján felvette őket a Kraszin jégtörőhajó. Malmgreen már nem volt velük, haldokolva elhagyták útközben a teljesen kimerült tudóst. Közben egy újabb drámai hír döbbentette meg a világot. Roald Amundsen, a világhírű sarkkutató június 18-án Bergenből (Norvégia) startolt egy Latham típusú repülőgépen, hogy felkutassa a jégtáblán hányódó Nobile-expedíció megmaradt tagjait. Június 20-án még fogták Amundsenék rádióadását, azután örökre eltűnt ez a repülőgép is, hattagú legénységével, a jégmezők birodalmában. A Nobile-csoport közben a végső kétségbeesés határán volt, amikor gyenge rádióadást fogtak fel, amiből megtudták, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, felfogták rádióadásukat, már tudják azt is, hogy merre vannak. Június közepén egyszerre motordübörgés verte fel őket mély letargiájukból. Két repülőgép húzott el nem messze tőlük. Azonnal felvették a hajójukkal a rádiókapcsolatot, és kb. 20 óra múlva ismét megjelentek felettük Larsen svéd és Maddalena olasz repülők. Leszállni nem tudtak, de akkumulátorokat, fegyvert, ennivalót és ruhaneműt dobtak le. A spitzbergai rádióállomás világgá repítette a hírt. ..Megtalálták a Nobile-expedíció életben maradt tagjait!” Közben a jégtábla bomlani kezdett Nobile-ék alatt. A helyzet aggasztó volt. Június 23-án két svéd szántalpas repülőgép jelent meg és többszöri kísérletezés után egyikük sikeresen leszállt. Magas, karcsú, jól borotvált fiatal svéd repülőtiszt mutatkozott be, a teljesen legyengült, aggasztó állapotban levő Nobie-nek. Einar Lundborg főhadnagy vagyok, szigorú utasításom, hogy elsősorban önt vegyem fel Nobile úr. Nobile alig hallhatóan arra kérte, hogy a nála súlyosabb állapotban levő Ceceronit vegye fel a gépbe, de a svéd tiszt hajthatatlannal bizonyult. Nobile sikeresen megmenekült, de a többiek még a jégtábla foglyai maradtak. A sorsuk kétséges volt. A jégtábla már teljesen átlátszó volt, a víz átszivárgott rajta. Ahova léptek, lábuk nyomán tócsák keletkeztek. Most már csak a Kraszin jégtörőben bízhattak, mert a repülőgépek már nem tudtak többé leszállni. Július 12-én szinte az utolsó pillanatban vette fel a szovjet Kraszin jégtörőhajó a halálosan kimerült és elcsigázott 5 embert. Az olaszokat többnyire méltatlanul súlyos vádakkal illették Nobile tábornokot, mert „rosszul szervezte meg az expedíciót”, valamint azért, mert elsőnek távozott az expedícióból, az olasz fasiszta kormány lefokozta és teljesen mellőzte úgy, hogy Nobile elhagyta hazáját. Szovjetunióba ment, ahol 1936-ig tevékenykedett, majd innen az Egyesült Államokba költözött, ahonnan csak 1945- ben térhetett vissza hazájába. Cs. N. Az „Italia” a Spitzbergákon levő Király-öbölben (1928) BÜCKER 133 „JUNGMEISTER” v/ Együléses, kétfedelű, huzalos szárnymerevítésű, merev futószerkezetű egymotoros repülőgép. 1934-ben építették, s a prototípus 1935 nyarán végezte első repüléseit Rangsdorfban. Hirth H. M. G. 140 LE-s hathengeres léghűtéses soros motorral épült, lajstromjele DEVEO volt. A gépből két szériasorozatot építettek BÜ-133 Bés BÜ-133 C títpusjelzéssel. A B-sorozat hathengeres Hirth H. M. 506, 160 LE-s, a C-sorozaté héthengeres siemens Sh 14-A-4 160 LE-s léghűtéses csillag volt. A Dornier művekben 1936-ban licenceben gyártották a C-típusú gépeket. Németország a svájci repülőkluboknak is exportált ebből a típusból. Spanyolországban szinitén licenceben gyártották, CASA-1133 típusjelzéssel. Magyarországon a BSZKRT üzemeltetett egy Bücker 133-C „Jungmeister”-t. Lajstromjele HA-NAF volt, 160 LE-s Bramo Sh. 14A4 héthengeres léghűtéses csillagmotorral repült. A prototípus műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 6,15 m, szárnyfelület 12 m1, üressúly 410 kg, repülősúly 585 kg, felületi terhelés 48,8 kg/m2, csúcssebesség 230 km/ó, utazó sebesség 200 km/ó, leszálló sebesség 80 km/ó, emelkedés 1000 m-re 3 perc alatt, hatótáv 500 km. A BV-133 C műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 5,9 m, magasság 2,25 m, szárnyfelület 12 m2, üressúly 420 kg, repülősúly 586 kg, csúcssebesség 340 km/ó, utazó sebesség 200 km/ó, emelkedés 1000 mre 2 perc 36 másodperc alatt, a felső szárny hátranyilazása 1.5°, az alsó szárny hátranyilazása 3,5°. A BSZKRT HA-NAF lajstromjelű gépének műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 6,02 m, szárnyfelület 11,9 m2, üressúly 420 kg, repülősúly 610 kg, max. sebesség 220 km, utazó sebesség 220 km/ó, leszálló sebesség 80—90 km/ó, emelkedés 1000 m-re 2 perc 5 másodperc alatt, csúcsmagasság 5600 m, hatótáv 500 km, nekifutás 116 m, kifutás 114 m. Bogád Imre Szombathely, Partizán u. 8. sz. alatt lakó olvasónk kérésére ismertetjük a Bücker 133 típusú műtrepülőgépet. Bücker Bü 133 „C” szántalpakon Bücker Bü 133 „B” spanyol lie. CASA 1133