Repülés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

ÉRDEKES REPÜLÉSEK S.O.S!... Nobile 1 S. O. S ! .. . Italia 1 Nyikolaj R. Smitt arhangelski szovjet rá­dióamatőr megdöbbenten hallgatta az éteren keresztül érkező rádiójeleket. Majd helyzet­­jelentés következett. „A Spitzbergák észak­keleti nyúlványaitól kb. 80 km-re vagyunk egy jégtáblán. S. O. S. Észak-kelet felé sod­ródunk.” Smitt rögtön tudta, hogy milyen nagy je­lentőségű adást sikerült fognia. Tudta azt is, hogy azonnal kell intézkednie, mert élet­halál kérdéséről van szó. Két hete, hogy az egész világot lázban tartotta a hír. Az Italia léghajó eltűnt! A Nobile-expedició szerencsétlenül járt! Hat ország tizennyolc hajója és huszonegy repülőgépe kereste két hete mindenütt az eltűnt Italia léghajót. Közben az úszó lég­táblán drámai órák játszódtak le. A súlyo­san sérült Nobile szótlanul feküdt sátrában és teljes letargiában csak a rádiós arcát fi­gyelte. Tizenhét napja küldte szét a segélyt­­kérő jeleket szünet nélkül a fáradhatatlan Biaggi, aki amióta a katasztrófa történt, szinte le sem hunyta szemét. Tudta, hogy egyetlen kimaradt adás végzetes lehet. Sem­mi! — sóhajtott — és levette a fülhallgató­kat. Úgy látszik teljesen legyengült az adóm is. Az expedíció többi tagjai csüggedten ül­tek Biaggi körül. Napról napra fogyott a reményük, hogy megtalálják őket. Pedig mindenről értesültek, ami a nagyvilágban történt. Rádiójukon meghallgatták eltűné­sük bejelentését, a kutatások eredményte­lenségéről szóló drámai híradásokat. Sorban szólaltak meg: London, Párizs, Moszkva. Az első napokban még mosolyt varázsolt ar­cukra, amikor a kis rádión keresgélés köz­ben dzsesszmuzsikát fogtak. De most semmi, úgy látszik minden reménynek vége. 1927-ben készült el a ,,Norge” testvérhajója, az ,,Italia” és Nobile, ez a fanatikus olasz mérnök, aki 1926-ban Amundsen-nel már át­repült az Északi-sark felett, ismét expedí­ciót szervezett. 1928 májusában indultak el a Spitzbergákra. Május 15-én próbaképpen egy 68 órás utat tettek meg a sarkvidékek felett, majd május 23-án elindultak az Északi­sark irányába, egy olyan útra, amely a ka­tasztrófához vezetett. Május 24-én a léghajó elérte az Északi­sarkot és mintegy 2 órát keringett felette. A szélviharok úgy táncoltatták a léghajót, mint egy gyufaszálat. A katasztrófáról Be­­hounek professzor, aki a légköri elektro­mosság megfigyelésével foglalkozott, a követ­kezőket jegyezte fel naplójába: ..Sűrű köd gomolygott körülöttünk, egy­szerre megszólaltak a vészharangok. Troiani hadnagy figyelmeztette a gépészeket, hogy állítsák le a motorokat. Láttuk, hogy a tö­­mörnek tűnő jégmező alattunk — amint nagy sebességgel zuhantunk — több száz jégtáblává, szakadt szét. A szél süvített, az­tán egy reccsenés hallatszott.” A ütéstől a motorgondola pozdorjává tört, a motorkezelő meghalt, a gondolából kilenc ember a jégtáblára zuhant, az élelmiszer és felszerelés egy része kiesett velük együtt. A léghajó, melyen hat ember maradt, pilla­natok alatt eltűnt a ködben, hogy örökre elnyelje a gyilkos sarki köd. A jégtáblára zuhantak közül három (köztük Nobue is) kezét, lábát törte. Az épségben maradtak a borzalmas ütődéstől percekig kábultak voltak, majd összeszedték a sebesülteket és a talált tárgyakat, így került elő a felbe­csülhetetlen értékű kis rádió adó-vevő, mely később a megmentőjük lett. Smitt rádióamatőr rögtön jelentette ille­tékes helyen a felvett adatokat és a szovjet kormány azonnal intézkedett. Egy bizottsá­got hozott létre a mentés megszervezésére. Azonnal útba indította a Kraszin, a Szedov és a Maligin jégtörőket. A Nobile-expedícióhoz tartozó olasz hajó, a Citta di Milano is összeköttetésbe került Biaggival. Közben még ezt megelőzően a jégtáblára zuhantak közül Malmgreen svéd tudós, két olasz tiszttel elindult gyalog a jégtáblákon keresztül, hogy segítséget hoz­zon. Közel két hétig vándoroltak, amikor a két olasz tisztet szinte önkívületi állapot­ban megtalálta egy szovjet repülő és a hely­zetjelentése alapján felvette őket a Kraszin jégtörőhajó. Malmgreen már nem volt ve­lük, haldokolva elhagyták útközben a telje­sen kimerült tudóst. Közben egy újabb drámai hír döbbentette meg a világot. Roald Amundsen, a világhírű sarkkutató június 18-án Bergenből (Norvé­gia) startolt egy Latham típusú repülőgé­pen, hogy felkutassa a jégtáblán hányódó Nobile-expedíció megmaradt tagjait. Június 20-án még fogták Amundsenék rádióadását, azután örökre eltűnt ez a repülőgép is, hat­tagú legénységével, a jégmezők birodalmá­ban. A Nobile-csoport közben a végső kétségbe­esés határán volt, amikor gyenge rádióadást fogtak fel, amiből megtudták, hogy fárado­zásuk nem volt hiábavaló, felfogták rádió­adásukat, már tudják azt is, hogy merre vannak. Június közepén egyszerre motor­dübörgés verte fel őket mély letargiájuk­ból. Két repülőgép húzott el nem messze tő­lük. Azonnal felvették a hajójukkal a rádió­kapcsolatot, és kb. 20 óra múlva ismét meg­jelentek felettük Larsen svéd és Madda­­lena olasz repülők. Leszállni nem tudtak, de akkumulátorokat, fegyvert, ennivalót és ruhaneműt dobtak le. A spitzbergai rádió­­állomás világgá repítette a hírt. ..Megtalál­ták a Nobile-expedíció életben maradt tag­jait!” Közben a jégtábla bomlani kezdett No­­bile-ék alatt. A helyzet aggasztó volt. Jú­nius 23-án két svéd szántalpas repülőgép je­lent meg és többszöri kísérletezés után egyi­kük sikeresen leszállt. Magas, karcsú, jól borotvált fiatal svéd repülőtiszt mutatkozott be, a teljesen legyengült, aggasztó állapot­ban levő Nobie-nek. Einar Lundborg fő­hadnagy vagyok, szigorú utasításom, hogy elsősorban önt vegyem fel Nobile úr. Nobile alig hallhatóan arra kérte, hogy a nála sú­lyosabb állapotban levő Ceceronit vegye fel a gépbe, de a svéd tiszt hajthatatlannal bizo­nyult. Nobile sikeresen megmenekült, de a többiek még a jégtábla foglyai maradtak. A sorsuk kétséges volt. A jégtábla már teljesen átlátszó volt, a víz átszivárgott rajta. Ahova léptek, lábuk nyomán tócsák kelet­keztek. Most már csak a Kraszin jégtörőben bízhattak, mert a repülőgépek már nem tud­tak többé leszállni. Július 12-én szinte az utolsó pillanatban vette fel a szovjet Kraszin jégtörőhajó a halálosan kimerült és elcsi­gázott 5 embert. Az olaszokat többnyire méltatlanul súlyos vádakkal illették Nobile tábornokot, mert „rosszul szervezte meg az expedíciót”, vala­mint azért, mert elsőnek távozott az expedí­cióból, az olasz fasiszta kormány lefokozta és teljesen mellőzte úgy, hogy Nobile el­hagyta hazáját. Szovjetunióba ment, ahol 1936-ig tevékenykedett, majd innen az Egye­sült Államokba költözött, ahonnan csak 1945- ben térhetett vissza hazájába. Cs. N. Az „Italia” a Spitz­­bergákon levő Ki­rály-öbölben (1928) BÜCKER 133 „JUNGMEISTER” v/ Együléses, kétfedelű, huzalos szárnymere­­vítésű, merev futószerkezetű egymotoros re­pülőgép. 1934-ben építették, s a prototípus 1935 nyarán végezte első repüléseit Rangs­­dorfban. Hirth H. M. G. 140 LE-s hathenge­res léghűtéses soros motorral épült, lajst­romjele D­EVEO volt. A gépből két széria­­sorozatot építettek BÜ-133 B­­és BÜ-133 C­ tít­pusjelzéssel. A B-sorozat hathengeres Hirth H. M. 506, 160 LE-s, a C-sorozaté héthenge­res siemens Sh 14-A-4 160 LE-s léghűtéses csillag volt. A Dornier művekben 1936-ban licenceben gyártották a C-típusú gépeket. Németország a svájci repülőkluboknak is exportált ebből a típusból. Spanyolországban szinitén licence­ben gyártották, CASA-1133­­ típusjelzéssel. Magyarországon a BSZKRT üzemeltetett egy Bücker 133-C „Jungmeister”-t. Lajstromjele HA-NAF volt, 160 LE-s Bramo Sh. 14A4 hét­hengeres léghűtéses csillagmotorral repült. A prototípus műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 6,15 m, szárnyfelület 12 m1, üres­súly 410 kg, repülősúly 585 kg, felületi ter­helés 48,8 kg/m2, csúcssebesség 230 km/ó, utazó sebesség 200 km/ó, leszálló sebesség 80 km/ó, emelkedés 1000 m-re 3 perc alatt, ha­tótáv 500 km. A BV-133 C műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 5,9 m, magasság 2,25 m, szárnyfelület 12 m2, üressúly 420 kg, repülősúly 586 kg, csúcssebesség 340 km/ó, utazó sebesség 200 km/ó, emelkedés 1000 m­­re 2 perc 36 másodperc alatt, a felső szárny hátranyilazása 1.5°, az alsó szárny hátra­­nyilazása 3,5°. A BSZKRT HA-NAF lajst­romjelű gépének műszaki adatai: fesztáv 6,6 m, hosszúság 6,02 m, szárnyfelület 11,9 m2, üressúly 420 kg, repülősúly 610 kg, max. se­besség 220 km, utazó sebesség 220 km/ó, le­szálló sebesség 80—90 km/ó, emelkedés 1000 m-re 2 perc 5 másodperc alatt, csúcsmagas­ság 5600 m, hatótáv 500 km, nekifutás 116 m, kifutás 114 m. Bogád Imre Szombathely, Partizán u. 8. sz. alatt lakó olvasónk kérésére ismertetjük a Bücker 133 típusú műt­­repülő­gépet. Bücker Bü 133 „C” szántalpakon Bücker Bü 133 „B” spanyol lie. CASA 1133

Next