Repülés, 1969 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
8 Légiforgalmunk repülőgépei (2):a mi midibb 1921. október 20-án egy alsófedeles utasrepülőgép repült Svájcon és Ausztrián keresztül Magyarországra és leszállt Dénesfán, fedélzetén szállítva az egykori uralkodót, IV. Károlyt és feleségét. A gépet Zimmermann, a Junkers-gyár főpilótája vezette és kabinjában az ex-királyi párt, Alexay András és Fekete Eörs Oszkár magyar repülőtisztek kísérték. A Junkers F13 típusú repülőgép megjelenése Magyarországon a korabei műszaki újdonságot képviselte, mivel ez a típus az első tiszta fémhéj szerkezetű hullámlemez-borítású, kifejezetten az utasrepülés céljaira épült konstrukció volt. Az erősen legitimista beállítottságú, korabeli katonai repülőtiszti generáció ennek értékét politikai célból is igyekezett kihasználni. A „királyi gép” a sajtó középpontjába került és műszaki emlékként azonnal őrizetbe vétették, és kiáll-ították a Lovardában majd a Közlekedési Múzeumban. A gép műszaki szempontból kétségtelenül megérdemelte ezt a figyelmet, és mind a mai napig különleges érdeklődésre tart számot az európai technikatörténet művelői részéről, mert ebből a típusból nagyon kevés került megőrzésre. A magyarországi repülési tilalom megszüntetésével 1922-ben Jankovich-Bésán Endre, a repülőtiszti körök tanácsára ilyen Junkers F13 típusú gépeket vásárolt és megalapította a Junkers-gyár érdekeltségével az Aero Express Rt.-t A gépeket, amelyek a Gellért-szálló előtti Duna-partról, mint hidroplán állomásról végeztek légiforgalmat, ugyanaz a Zimmermann főpilóta hozta Budapestre, és pilótaszemélyzete a katonai szolgálatból elbocsájtott repülőtisztekből verbuválódott. A Junkers F 13 típusú hidroplánok a Gellért téri Duna-part és a bécsi Reichsbrücke közötti forgalmat bonyolították le, és mint fémszerkezetek, hangártárolást nem igényeltek. Ezenkívül időnként szárazföldi futóművel átszerelve más célrepüléseket is végeztek. Rendszeres sétarepülések voltak Budapest fölött és a nyári hónapokban a Balatonon. A pilótagárdát először Zimmermann főpilóta képezte át a gépekre, majd Maier József lett az Aero Express kiképző pilótája. Pilótaként Endresz György, Ujváry László, Grosschmidt István, Bárcay István, Szentkirályi (Kern) Dezső, Rohla Miklós, Fritz Horn, Tatai-Hautzmayer Lajos, és Hefty Frigyes repültek a járatokon. A vállalatnál dolgozott hosszabb ideig Bánhidi Antal, a kitűnő repülőkonstruktőr, pilóta is, aki mint műegyetemi hallgató mellékállásban mechanikus volt a Gellért téri hidroplán állomáson. Az ebből az időből megőrzött adatai és értékes emlékei a Közlekedési Múzeum részére feldolgozás alatt állanak. Az Aero Express forgalmára is nagyon rányomta bélyegét a kezdeti időkben a világháborús repülőknek a forgalomban nem kívánatos vakmerősége. Ennek szomorú tanulságát 1923-ban kellett először levonniuk, amikor egy sétarepülés alkalmával a H-MACC jelű F13 vízigép Bárcay István vezetésével a Csepel-sziget északi csúcsánál alacsony repülésben lecsúszott és utasai súlyosan megsérültek. Az Aero Express gépállománya erre az időre már 6 gépre ,bővült, amelyekről Bánhidi Antal emlékeiből ismeretesek a gyártási számok és elnevezések is. H-MACA 632 gyártási számú „Häher”, a H-MACB 628 gyártási számú ,,Ente’ H-MACD 638 gyártási számú „Ganz”, a H-MACE 642 gyártási számú „Huhn”, és H-MACF 640 gyártási számú ,,Strauss” nevű gépek vettek részt rendszeresen a forgalomban. Érdekes a forgalomra vonatkozó azon utasítás, amely a vízirepülőgépeket a Duna vonalának mint állandó repülőtérnek a repülésére kényszerítette és előírta, hogy vihar, vagy köd esetén a gépek a vízfelületre ereszkedve „hidroglieserként” folytassák útjukat, mindaddig míg újra kedvező repülési lehetőséget nem találnak. Ennek eredményeként egy kellemetlen eset történt 1921 őszén, amikor Tatai-Hautzmayer pilóta a szigetköznél erős ködben vízreereszkedett, majd egy lakatlan Dunaszigetnél kikötött. Utasaival két napig vacogott — a gépben várva a köd eloszlását — miközben már a gépet mindenhol izgatottan keresték. A másik kalandos repülést Ujváry László végezte a szárazföldire átszerelt H-MACE géppel, a hóviharos Balkánon keresztül Törökországba és vissza. A Junkers F13 utasgépek adatai: f: 18,35 m, h: 9,60 m, F: 44,27 m- G: 1170 kp, Gr: 2000 kp, v: 160 km/ó, személyes, 220 LE-s BMW motorral, (ezzel a németek már ekkor túllépték az ANTANT előírásait, amely csak 185 LE-t engedélyezett ebben a kategóriában.) A kormányzó környezete természetesen bizalmatlan volt a legitimista befolyás alatt és külföldi érdekeltséggel működő Aero Express munkájával kapcsolatban, így még 1922. év folyamán Wilcsek Frigyes tőkeérdekeltségével megalakult a Magyar Légiforgalmi R. T., és 6 darab Fokker F. III. felsőfedeles vegyesépítésű 5 személyes utasrepülőgépet vásárolt Hollandiában. A vállalkozás, amely valójában a Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére jött létre, számos előnyt élvezett, így rövidesen állami szubvenciót kapott és a frissen létrehozott légiforgalmi rendeletek alapján a legfontosabb vonalakra megszerezte a kizárólagos jogot. Hivatalosan az Aero Express, amely vízigépekkel repült, a vonalengedélyeket csak később tudta biztosítani, és ezek már csak szárazföld felett vezető kisebb jelentőségű utasforgalomra vonatkoztak. A későbbiekben az Aero Express a Budapest—Bécs repüléseket az osztrák légiforgalmi vállalat megbízásából végezte, amely kölcsönösségi jogot élvezett, de nem volt erre gépparkja. A közelmúltban megjelent „Csak szolgálati használatra!” címen összegyűjtött dokumentum anyag részletes adatokat tartalmaz ebből az időből az állami támogatás mértékéről és a Honvédelmi Minisztérium azon álláspontjáról, hogy csak magyar érdekeltségű légiforgalmi vállalatot tartsanak fenn, mert ez gépparkjával mindig felhasználható lesz honvédelmi feladatokra, illetőleg a magyar katonai repülőszemélyzet gyakorlatban tartására is. Ennek az álláspontnak megfelelően a Magyar Légiforgalmi R. T. meg is kapta a megfelelő támogatásokat. Pilótáit Horthy kormányzó által frissen „vitézzé” avatott és az első világháborúban kiválóan szerepelt altiszti pilótákból szervezte, így a Magyar Légiforgalmi R. T. első pilótái Molnár János, Risztics János, Papp János, Takács Nándor és Hefty Frigyes lettek, akik a forgalmat Budapest—Bécs között rendszeresen, esetenként pedig Budapest—Belgrád vonalon repültek. A Fokker Fin utasgépek a felsőszárnyas zárt kabinos formát képviselték, nyitott vezetőüléssel, és a pilóta ülés mellé kissé asszimetrikusan beépített 185 LE-s BMW motorral. Ez a motor lényegében azonos volt a Junkers F13 motorjával, de az ANTANT előírások betartására a hengerfejet pakolással úgy megemelték, hogy a megnövelt kompressziótérrel a motor maximálisan 185 LE-t teljesített, így a Fokker F.in. utazósebessége csak 130—140 km/ó között volt. Mivel a két vállalat a kölcsönösség folytán egyaránt Budapest és Bécs között repült, bizonyos konkurrencia alakult ki a forgalmi szolgálat ellátásában, amely az akkori kezdetleges körülmények mellett nehéz feladat elé álította a pilótákat. A Magyar Légiforgalmi R. T. repülőgépei a mátyásföldi repülőtérrről indultak és légvonalban repültek Bécs felé. (Folytatjuk) WINKLER LÁSZLÓ A Magyar Légiforgalmi R. T. Fokker F.ill. utasgépe, Risztics János pilótával (1925) Repülőtér Budapest közepén Az Aeroexpress Junkers F13 gépei a Gellért téri vízirepülőgép-állomáson (1925)