Repülés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
ÁRVÍZ ÉS MHSZ REPÜLŐK A természet oly kimeríthetetlen erőforrása fékrevesztett sebességgel zúdult a tavaszi munkák idején falvakra, városokra, s a termőföldekre. A hírre azonnal felfigyelt az ország, s az ember és a víz között megkezdődött a gigászi küzdelem. Természeti csapás mindennél súlyosabb, mert ereje ellen nehéz védekezni. De lehet védekezni ! Ezt bizonyítja a két hónapos nehéz harc is. Szerencsére államunk akkor is gondolt a víz nehezen kiszámítható szeszélyeire, amikor a folyók békésen haladtak a „nagy víz felé" és közben a szó szoros értelmében életet adtak. Hazánkban a felszabadulás után megkezdődött a közel 100 éves gátrendszer megerősítése, átépítése és kibővítése. És most , ha szomorú tapasztalatok árán is, de bebizonyosodott, hogy kellett és érdemes volt erre sok pénzt és fáradságot áldozni. Ha árvédelmünk nem úgy áll, ahogy a tavaszi támadás érte, ma szomorúbb statisztika szemléltetné pusztításait. Töménytelen munka és anyagi áldozat kellett a vész megfékezésére, amelyből minden becsületes állampolgár valamilyen módon kivette a részét. A honvédség, az árvédelmi szervek, a munkásőrök és a sok önkéntes segítő álltak a gáton és küzdöttek a víz iszonyú erejével És ha kis lészámban, de nagy segítőkészséggel vigyázták a gátakat szövetségünk függetlenített repülői is. Éjt nappallá téve álltak szolgálatban, hogy részt vegyenek emberek élete és vagyonuk mentésében. Felderítő repüléseket végeztek a Tisza, a Szamos, a Berettyó, a Körösök és a Maros mentén az árhullámok vonulásáról. Azonnal jelentették a cirkáló helikoptereknek, ha a háztetőkre, fákra menekült embereket láttak, vagy vízzel bekerített állatcsordákat vettek észre. Május 19. óta vannak talkon, illetve szárnyon. Eddig 263-szor szálltak fel és 390 órát töltöttek a levegőben. 16 repülőgép, 30 főnyi legénységével állandó készültségben a felszállási parancsot várja. Habár az egész személyi állományon múlik még ma is a jó munka, mégis ide kívánkoznak azok nevei, akik mindig közvetlen vigyázták a nagy vizek áradó veszélyét. Sajben János a magyar és a román vízügyi szervek megállapodása értelmében többször is végigrepült a Körösök felett a szakemberekkel. Az OVH két kiváló pilótája — Katona Sándor és Újvári György - naponta több órát repültek olykor nem is veszélytelen körülmények közöt. A nyíregyházi repülőtér parancsnoka, Hargittai Ferenc, a parancs vétele után 10 perccel már helikoptereket fogadott, amelyek nagyon sok embert mentettek ki közvetlenül a vízből, a fákról és a háztetőkről. Szegeden Vinczy Károly parancsnok egymaga 50 órát repült a gátak, emberek és az olajmezők mentése alatt. A pécsiekkel - Katona Lajossal — dolgozott együtt a Tisza és a Maros vonalán. Szolnokon is állandó készültséget tartanak. Soraink nyomdába kerülésekor tart futárszolgálatot Opitz Nándor, Kapeller József és Bosznai Károly. Embert, anyagot és vízügyi szakszemélyzetet szállítanak. Ezt a szerteágazó munkát hangolják össze Szabó Béla és Badacsonyi Béla állandó repülésvezetői szolgálattal. Az ő állandó szálláshelyük most a budaörsi irányítótorony. A szállítás fáradhatatlan mestere, Berina Elemér gépkocsivezető, egyszerre háromféle kocsival dolgozott: üzemanyag, mentő és repülőtéri szállítókocsival. Aki ismeri a három szolgáltatás teendőit, csak az értékelheti igazán ezt a teljesítményt. Mindezt a technikusok és a műszakiak munkája tette teljessé. Jó munkájuk következményeként a repülőgépek állandóan üzemkészen voltak. A HA-ANC lajstromjelű AN-2-es 100 órás ellenőrző javítását most 3 nap alatt végezték el, a szokásos 5 nap helyett. Csak az ilyen műszaki munka eredménye lehet, hogy az árvízi szolgálat alatt egyetlen baleset, vagy sérülés és szabálytalanság nélkül teljesítették a repülőgépvezetők a feladataikat. Tiszesség és becsület mindazoknak, akik a honvédelmi nevelőmunka közben, annak elmaradása nélkül, teljesítették e fontos megbízatásukat. (soros!) A SZOJUZ-91^130SSzú űrrepülése A SZOJUZ-9 űrhajó — fedélzetén Nyikolajev és Szevasztyionov űrpilótákkal — 1970 június 1-én emelkedett földkörüli keringési pályájára, hogy: — orvosi és élettani kutatásokat végezzenek az űrrepülés körülményei között a kozmikus tényezők szervi behatása vonatkozásában, — a földrészek és az óceánok földrajzi és földtani objektumainak megfigyelését és fényképezését elvégezzék; olyan módszereket dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik az összegyűjtött adatok népgazdasági hasznosítását, — megfigyeljék, tanulmányozzák és fényképezzék a légköri alakzatokat, megfigyeljék a hóval vagy jéggel borított körzeteket, hogy az információkat a meteorológiai szolgálatok felhasználhassák, — tanulmányozók a földi környezetben fellépő jelenségek és folyamatok fizikai jellemzőit, tökéletesítsék a kézi- és az automatikus irányítási-, tájolási- és stabilizációs rendszereket, ellenőrizzék az önálló navigációs rendszert. A hivatalos közlemények megerősítették még az űrrepülés alatt a SZOJUZ-9 kettős feladatát: két űrhajós fizikai ellenállóképességének vizsgálata két héten túli repülés alatt, valamint a Földre vonatkozó geológiai, gazdasági és éghajlati ismeretek kimélyítése. A SZOJUZ-9 kezdeti, 220/207 km-es keringési pályáját már az ötödik fordulat alatt 267/213 km-re módosította Nyikolajev az űrhajó kézikormánya segítségével. A 17. fordulat alatt újabb módosítás 266/247 km-re, a pályamódosítást előidéző impulzus időtartamát század másodperces pontossággal vezérelte az űrhajós. Az új pálya földközeli pontja tehát 247 km-re került, ami igen hosszú időtartamú űrrepülést tett lehetővé. Erről a pályáról egyszerű atmoszférikus kopással, a légellenállás okozta lassú fékeződéssel nem lehet visszatérni a Földre. A SZOJUZ-9 leszállásához tehát elengedhetetlenül szükséges volt a fékező hajtómű bekapcsolása. Az űrkísérlet irányítói szerint a feladatok között fontos helyet foglalt el az optimális súlyviszony kutatása az ember—gép, vagy pontosabban az ember—automaták rendszerben. A technológiai és az életjelenségek még teljesebb megismerésével együtt mindez új űrrendszerek tervezését teszi lehetővé. Az 50. fordulat alatt végzett méréseknél a SZOJUZ-9 pályájának földközeli pontját 241 638 km-nek, földtávoli pontját 261 064 km-nek találták. A tizedesvessző utáni három számjegy nagyon jelentős bizonysága annak, hogy a szovjet műholdkövető hálózat méteres pontosságot ért el! Nem véletlen esett a választás a szovjet űrhajósok népes családjában a SZOJUZ—9 űrkísérlet résztvevőjeként éppen Nyikolajevre: űrélettani tekintetben ő a legkedvezőbb eredményeket nyújtó űrpilóta. Első űrrepülése előtt egy-két nappal normálisan 64-et vert percenként a pulzusa. Útjának második fordulójában — 1962 augusztusában a VOSZTOK—3 fedélzetén — pulzusa 101 volt, ez azonban a későbbi fordulatok során (64- szer kerülte meg akkor a Földet) fokozatosan 63—66-ra csökkent percenként. Nyikolajev tehát a tapasztalatok szerint a legjobban viselte el a súlytalanság Éllapotát. Az űrrepülés 5. napján az űrhajósok többek között trópusi vihart, ciklont és több zivatart figyeltek meg és fényképezek a SZOJUZ—9 fedélzetéről. A 6. nap megdöntötték Bikovszkij 11 óra 56 perc 41 mp-es szovjet rekordját, melyeta VOSZTOK—5 fedélzetén tartózkodva állított fel. A SZOJUZ—9 űrkísérlethez már megfelelő intézkedésekkel elhárították a tartós súlytalanság lélektani hátrányait és éppen ezen intézkedések hatékonyságát vizsgálták. A két űrhajós általában naponta 8 órát aludt a SZOJUZ—9 fedélzetén. 5 órát fordított megfigyelésekre és tudományos kísérletekre, 2 órát a tartós űrrepülés hatásának tanulmányozására. A fennmaradó 9 órát az étkezés, a torna, a kapott eredmények rögzítése és különféle fenntartási munkák végzése töltötte ki. A SZOJUZ—9 előtti leghosszabb űrutazás az amerikai GEMINI—7 űrrepülése volt 1965. december 4—18. között, amikor is F. Borman és J. Lovell két hetet, pontosabban 330 óra 35 percet töltött súlyolan állapoban. 1966 februárjában pedig a KOZMOSZ—110 fedélzetén két kutya — Vetyerok és Ugoljok — 22 napot töltött 904/187 km-es földkörüli keringési pályán. A SZOJUZ—9 vállalkozás igazi méretei az űrrepülés harmadik hetében bontakoztak ki. Az amerikai Workshop-program, a személyzetes űrállomások létesítésének programja előtt két és fél éves szovjet előny rajzolódik ki. Máris jelentős, összetett kutatások végrehajtását teszi leheővé a SZOJUZ-program. A 180. forduló közben például hármas műveletet hajtottak végre a Csendes-óceán felett átrepülve: 240 km magasságból fényképezték az űrhajósok kiterjedt térség felhő alakzatait. Egyidejűleg 630 km magasságból ugyanezt a térséget fényképezte a METEOR—4 szovjet meteorológiai műhold, valamint az óceán ugyanezen térségében tartózkodó „Kirchov akadémikus" hajó fedélzetén a Szovjetunió meteorológiai szolgálatának expedíciója. A szakértők többsége egyetért abban, hogy a jövőbeni nagy programok kulcsa a földfelszíni és a kozmikus műveletek összetett megvalósításában rejlik. A 16. napon a két űrhajós folytatta geológiai és meteorológiai megfigyeléseit, így például Novoszibirszk körzetében cytlon kialakulását jelezték. A Földközi- és a Feketetenger felett átrepülve kiváló látási viszonyaik adódtak: az űrhajósok tisztán megkülönböztethették Athént, Isatmbult, Jaltát és Szocsit. Végül június 20-án, közel 425 órás űrrepülés után a SZOJUZ—9 űrkabinja Karagandától 75 km-re ereszkedett le, a tartós űrrepülés új világcsúcsát felállítva. Nyikolajev és Szevasztyionov a tudományos-kutató- és technikai programot teljességgel megoldotta, akárcsak az orvos-biológiai programrészeket. —1.— A SZOJUZ—9 űrrepülés sikeres végrehajtása jelentékeny hozzájárulás ahhoz, hogy az űrkutatás eredményeinek hasznosításával a jövőben átalakítsuk a világot. Képünkön a SZOJUZ-rhajó földretérés után.