Repülés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

LENIN A HONVÉDELEM ÉS AZ AVIATIKA L­enin, a korszakalkotó forradalmár, a világ proletariátusa forradalmi központjának lét­rehozója, 100 éve született. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tápot adott, távlatot nyitott meg a népek harcához, s az elnyomottak felszabadító mozgalmainak biztos iránytűként szol­gáit a múltban, s szolgál ma is. Lenin tanításai alapján elemezzük megtett utunkat, egyengetjük a jövő úját, s ha előrelépni készülünk, ezt ma­terialista filozófiája és dialektikája nyomán tesz­­szük. A nagy gondolkodó mindig arra intett:­­ nem szabad az igazságot mozdulatlannak, örök­nek tekinteni. Minden változik és semmi sem el­vont. A szocializmus sem! Építésének fel kell ölelnie százmilliók tapasztalatát, alkotó tevékeny­ségét, s ezt koordinálni kell. Minden intézkedést, s az ennek nyomán tett lépéseket a gyakorlat kell, hogy igazolja. A kollektív tapasztalatot, böl­csességet nem helyettesítheti semmi. Lenin még az októberi forradalom előtt feldol­gozta a korábbi forradalmak és felkelések tapasz­talatait, s a gyakorlat filozófusaként állapította meg ezek sikereinek és kudarcainak okait. Külö­nösen sokat írt a polgárháborúról. E műveiben a polgárháború lényegével és jellemvonásaival fog­lalkozik. Amikor az orosz proletariátus forradal­ma az ő vezetésével győzött, mindjárt előtérbe állította fegyveres védelmét is. Nagy jelentősé­get tulajdonított a haditudományoknak. Beszédei­ben több észrevételt tett a háború és a politika kapcsolatáról, a dialektika alkalmazásáról a háborúk jellegének megítélésében. Ennek nyo­mán állapította meg a marxisták háborúhoz va­ló viszonyát. Hangoztatta, hogy a háború politika, a politikának erőszakos úton történő folytatása. Lenin egyik legfontosabb történelmi hagyaté­ka a szovjet hadsereg megszervezése. Meghatá­rozta a szocialista haza honvédelmi szervező mun­kájának fő irányait. Hangsúlyozta, hogy az erős szocialista hadsereg létrehozása a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvény­­szerűsége. Az öt és fél milliós Vörös Hadsereg először volt a történelemben a dolgozó nép hadserege, s ez csírájában fojtotta el az orosz burzsoázia restau­­rációs kísérleteit. A sorkatonaságon alapuló hadsereg létrehozá­sának helyessége már a polgárháború idején be­bizonyosodott. Lenin e hadsereggel a mainak szi­lárd alapjait rakta le. A Szovjetunió hadseregé­nek hatalmas ereje, ma világszerte nyilvánvaló. Tudja ezt barát és ellenség egyaránt. Nem hiá­ba nyilatkozott így a szovjet fegyveres erők egyik amerikai szakértője: ,,A Szovjetunió 1918-ban az atombombánál is veszélyesebb fegyverhez jutott, létrehozta legyőzhetetlen hadseregét". Lenin hadseregszervező munkájában, annak ta­pasztalatait általánosította és meghatározta egy esetleges honvédő háború kimenetelét. Nyoma­tékkal aláhúzta e tekintetben a megfelelő ka­tonai felkészülés fontosságát.­­ ,,Mindent meg­teszünk a béke megőrzésére .... de ha az im­perialisták elvetik békepolitikánkat mi le­szünk a legharciasabb párt, és forradalmasítani fogjuk a háborút" - hangsúlyozta. Lenin nagy figyelmet szentelt a szovjet aviatika megteremtésének. Még a polgárháború idejéből számos okmány tanúskodik arról, hogy személye­sen Lenin és a szovjet kormány, erőfeszítéseket tett a Vörös Légiflotta megszervezése érdekében. Lenin utasítására a petrográdi katonai körzet­ben 1917. okóber 29-én az ott megszervezett ki­sebb repülőegységeket harckészültségbe helyez­ték. A hadsereg megszervezéséről kiadott dekré­tum kitért a légierő egységeinek kérdéseire. 1919 elejére már 61 repülőegység állt a párt és a kor­mány rendelkezésére. Közben szüntelenül mun­kálkodtak a repülőgépgyártás és a folyamatos ja­vítás feltételeinek megteremtésén. Lenin aláírá­sával több utasítás látott napvilágot a repülőgép­üzemek újjáépítéséről, a repülési szakirodalom kiadásáról. A hihetetlen gazdasági nehézségek el­lenére önálló anyagi alapot teremtettek a repü­lés fejlesztésére. Lenin utasítására létesítették a Központi Aerohidrodinamikai Intézetet. Ez lett a szovjet repülés bölcsője. A polgárháborúban, s az intervenciósok elleni küzdelemben a vörös pilóták hathatós támoga­tást adtak a földi alakulatoknak. A felderítők, a vadászok súlyos veszteségeket okoztak Kolcsak és Vrangel banditáinak. Mamontov lovashadseregé­­nek a moszkvai repülőiskola hallgatói okoztak súlyos veszteségeket. Hja Muromec gépeikről bombákkal kergették szét a szovjet hatalom ellen törő bandákat. A Munka és Védelmi Tanács 1920. június 16-i határozata kiemelte a légierő első­rendű jelentőségét a köztársaság további védel­mében, és intézkedéseket tett a légierő harceszkö­zökkel történő ellátására. A Központi Bizottság kezdeményezésére repülőiskolákat szerveztek, aho­va kommunista munkások, és ezrével a komszomo­­lista fiatalok léptek be. A polgárháború évei után a szovjethatalom figyelme nem lankadt az avia­tika iránt. A repülőgépek száma minden évben növekedett. 1925-ben már nem vásároltak külföl­di gépeket, a pilóták hazai gyártmányú gépe­ken repültek. Lenin még életében­­ 1921. január 17-én rende­letet bocsátott ki a légiközlekedésről, s ez év májusában már rendes légiforgalom kezdődött Moszkva és Harkov között. A repülőipar közben állandóan fejlődött és felnőtt egy tehetséges ter­vező gárda is. Ennek következtében 1935-től a re­pülőgépiparban ötszörösére nőtt a termelés. A harci repülőezredek száma egyre több lett. Ez időben már a sportrepülők is a nemzetközi színtérre léptek. A 30-as években magassági, g­yorsasági és távolsági világrekordokat állítottak el. Világszenzációt keltett a szovjet repülők Észak-sarki repülése Amerikába. A második világháború, a fasista veszély ténye új feladatok elé állította a lenini Vörös Légiflot­tát. Új, gyorsabb és harcképesebb gépeket kel­lett gyártani, s azok vezetését, harci kezelését elsajátítani. 1941-re a harci repülőgépek száma megkétszereződött, újabb, modern vadász és bom­bázógépek jelentek meg. A német-fasiszta táma­dás a szovjet légierőt az átszervezés és az átkép­zés idején érte. A kezdeti súlyos veszteségek után azonban a légierő - beleértve az ipart is - hallatlan erőfeszítésekkel behozta lemaradását. Az új gépekre a repülőiskolákban tízezrével ké­pezték ki a pilótákat. Oktatóik régi neves sport­repülők és a már tapasztalt harci pilóták voltak. Moszkva kapuinál, az ellentámadás idején, szov­jet repülők lettek a kezdeményezők. 1943-ig is súlyos csapásokat mértek a fasiszta légierőre, ez évben pedig kivívták a németek feletti légi­fölényt és ezt a háború végéig megtartották. Ez idő alatt a földi csapatoknak maximális támo­gatást nyújtottak, az ellenség végleges legyőzé­séhez. A szovjet repülőgépipar a háború alatt 136 800 repülőgépet gyártott, a fasiszta Német­ország - az általa megszállt országokkal együtt — csak 86 000 gépet tudott előállítani. A háború után a szovjet repülés minőségi vál­tozáson ment át, s ez a változás a sugárhajtó­művek megjelenésével ugrásszerű lett. A mai szovjet szuperszonikus harcigépek atomhordozók és bonyolult időjárási viszonyok között is bizton­ságosan teljesítik feladataikat. Speciális gépeik a hangsebesség háromszorosával repülnek, s el­érik a 30 000 méter magasságot. A szovjet ter­vezők megalkották a helyből fel- és leszálló su­gárhajtású repülőgépek harci típusait, s ezek semmiben sem maradnak el a világon bárhol készült ilyen gépektől. A nagy teherbírású szál­lítógépek és helikopterek tüzérséget, páncéloso­kat és deszantalakulatokat képesek nagy távol­ságra gyorsan eljuttatni. Nagy hatósugarú szu­perszonikus bombázó és rakétahordozók vigyáz­zák a szovjet nép alkotó munkáját és őrködnek a békén. A korszerű interkontinentális ballisz­tikus rakéták lehetővé teszik, hogy az ellenséges célpontokat még a légelhárítás hatósugarán kí­vül küzdjék le. Míg az első szovjet légivonalon 2-3 személyes törékeny, a háborúból visszamaradt gépek köz­lekedtek, ma a centenárium évében egészen más a helyzet. A korszerű szovjet sugárhajtású utasszállító gépek az elmúlt évben több mint 60 millió utast szállítottak. A főbb belföldi, hosz­­szútávú útvonalakon sugárhajtású gépek százai repítik utasaikat. 1969-ben 70 új légiútvonalat nyitottak meg a szovjet utasszállítók részére, ezek közül többet külföldre. Tanúi vagyunk az IL-62, a TU-134, a JAK-40 és az IL-18-asok repü­lésének, az óriás méretű és a kisebb munka­­helikopterek ezrei népgazdasági tevékenységé­nek. A TU-144-es bemutatkozása az egész világ előtt küszöbön áll, az Aeroflot pilótái most készülnek a TU-154-es, valamint Be-30-as foga­dására. A szovjet sportrepülők híven a lenini hagyo­mányokhoz,­­ a nemzetközi porondon is ered­ményesen képviselik hazájuk színeit. A motoros műrepülésben a világranglista első soraiban állnak. A vitorlázó repülők most törnek be a nemzetközi élvonalba. Repülőklubjaik ezrével nevelik fel a sportrepülőket, akik közül sokan választják a katonai pályát. A hadsereg repülői és a repülőklubok közötti barátság hagyomá­nyos. A szovjet repülés legnagyobb tudású piló­tái, az űrrepülők is a repülés barátainak kö­reiből és a repülőklubokból kerültek ki. A szov­jet repülősportok szövetségének elnöke legendás hírű második világháborús pilóta. A hadsereget ezer szál fűzi össze a lenini komszomol repülő­klubjainak nagy és nemes feladatokra készülő tagjaival. r­L

Next