Repülés, 1976 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Az MHSZ-klubok életéből MÁV repülőklub Legalább nyolc fiatal tüsténtkedik Réthy Jenő oktató „művezetésével” a MÁV-klub egymás hegyibe halmozott bútorai között. A KISZ-tagok ugyanis elvállalták, hogy a festéstől, a mázolástól, a padló fellaikkozásától kezdve az ablak tisztításáig, a függönymosásig társadalmi munkábanhozzák rendbe valamennyi helyiséget. — Harmincezer forintot takarítanak meg a klubnak — mondja Falusi István titkár. És mielőtt az 1975. évi „zárszámadásról” adatokkal is beszámolna, hozzáteszi, hogy a fiatalok 60 százaléka KISZ-tag. Az ejtőernyős szakosztályban az elméleti oktatást 1974 szeptemberében kezdték meg, s elsősorban a sorköteles fiatalok — akik közül novemberben négyen vonultak be az ejtőernyős alakulathoz — alapos előképzésére fordítottak gondot. Az összes ugrások száma 1975-ben 1350 volt. A versenyzők is jó formát mutattak, a Wroclavban rendezett Odera Kékszalag versenyen indult négy MÁV-sportoló mindössze 2 cm híján nem jutott dobogóra a világranglistán jegyzett szovjet, csehszlovák, bolgár hadseregválogatott mögött. A budapesti „visszavágón” azonban már a MÁV-csapat nyerte meg a MÁV-kupáért folyó versenyben a célbaugrást. Az egyéni célbaugrásban első helyet elért Kovács József pedig e teljesítményével megtetézte ez évi „kupaeredményeit”, nem sokkal előtte ugyanis az MN-kupát nyerte meg. Dicséretet érdemel, hogy a szakosztály sportolói személyi sérülés nélkül zárták az évet, amit a klubtitkár az egyre színvonalasabb oktatói munkának, illetve az oktató-utánpótlás gondos kiválogatásának tud be. A vitorlázó szakosztály 23 oktatója szintén sokat tett azért, hogy múlt évi munkájuk a szokottnál is jobban sikerült; az összvizsgaszámok („B”: 18, „C” 14, „D": 7) öttel haladták meg az előző esztendeit. Ezenkívül 5428 felszállást végeztek, levegőben töltöttek 1771 óra 57 percet (időtartam-repülés: 49, magasság: 135, táv: 135). A versenyzők (válogatott kerettagok, Háhner István és Szentvölgyi Tibor) teljesítményeit a jó helyezések dicsérik . Háhner és Szentvölgyi a Péren rendezett szocialista országok bajnokságán összetettben a II. és a III. helyen, a magyarok között az I. és a II. helyen végeztek. Szentvölgyi ezenkívül a romániai versenyen is indult, Háhner pedig klubszintű versenyt nyert Finnországban. Három-három nevezővel indult a MÁV-csapat az őcsényi válogató versenyen, valamint Szegeden, az alföldi bajnokságon. A női versenyzők ugyancsak tartották a színvonalat. A Dunaújvárosban rendezettt versenyen Szentvölgyi Tiborné és Farkas Lajosné kétkormányos géppel nemzeti rekordot állított fel. Daka Olga és Kaszab Sarolta, mint a női motoros műrepülő keret tagjai edzettek Budaörsön. Az eredményekben gazdag, és a rendkívüli eseményekben „nulla” évadot a MÁV-klub 45 esztendős fennállásának csendes megünneplésével zárták a tagok. Ezzel kapcsolatban említette meg a klubtitkár, hogy a felszabadulás óta a MALÉV-nek hét, a néphadseregnek négy, a Repülőgépes Szolgálatnak pedig megszámolni sem tudják, hány pilótát adott a klub. És, hogy a vitorlázó szakosztály teljesítményei remélhetőleg 1978-ban is „nívón maradnak” — a tagok egyéni igyekezete mellett, jórészt garantálja az a három nagy teljesítményű új gép (Bodán és két Jantar), melyet a MÁV vezérigazgatósága a vasutas szakszervezettel egyetértésben vásárolt a klubnak. Postás repülőklub A Postás Repülőklub ejtőernyős munkájáról Tóth János szakosztályvezetővel beszélgetünk. Kertelés nélkül mondja, nem sokkal dicsekedhetnek! Amikor ugyanis a szakosztályt 1973 őszén átvette, jószerivel újjá kellett szervezni, akadozott a kiképzési terv teljesítése, nem voltak megfelelőek a technikai adottságok és az utánpótlás nevelést sem igen szorgalmazták. A legtöbb erőt tehát a szervezésre kellett fordítani. Az iskolákban, a postahivatalokban plakátokat függesztettek ki, s a VI. kerületi kiegészítő parancsnokság sorköteles névsora alapján 300 fiatalt hívtak meg a klubba, megismertették velük egyéni beszélgetésekkel, filmvetítéssel az ejtőernyős sportot. Részben ennek köszönhető, hogy a szakosztály jelenlegi létszáma negyven sportoló. A három tucatnyi fiatal minden lehetőséget megkap, hogy fejlődjék. 1975-ben már 200-ra nőtt az ugrások száma, s volt olyan kezdő is, aki csak ebben az évadban negyvenszer nyitott ernyőt. Sokat jelentett az is, hogy 1974-ben jobb felszerelést kaptak. A négy darab PTCH—8 típusú ernyő (1976 tavaszára még négy UT—15-öst is várnak) és a négytusához szükséges modern fegyverek részben már meghozták az eredményt. Az 1974- ben kezdett növendékek 1975-ben III. helyezést értek el a Budapest Bajnokság Ifjúsági kategóriájában, egy régi „öreg” pedig — aki 1973-ban az MNK-bajnokságon célbaugrásban II. helyezett volt, megnyerte az 1975-ös országos utánpótlás-bajnokság célbaugrási számát. Tavaly októbertől kezdve az elméleti kiképzésre legalább olyan komoly gondot fordítanak, mint nyáron az ugrások számának növelésére. Az alapfokú tanfolyamon ötvenen vesznek részt. A munkát végül a szakosztályvezető így összegezte: — Sportolóink jelenleg még csak fejlődnek, ehhez viszont minden létező segítséget megkapnak. És ha élnek a lehetőségeikkel, ha jelenük még nincs — Jövőjük bizonyosan van. Szabadfi Botond klubtitkár elégedett is nem is, az 1975. évi vitorlázó évaddal. Elégedett, mert oktatók (IS fő) és növendékek (7) rekordidő alatt, vállvetve építették fel Dunakeszin az oly régóta hiányolt negyven férőhelyes, 240 négyzetméter területű faházat. Márciusban kezdték alapozni (140 köbméternyi betonnal!), áprilisra tető alá hozták és májusban már „beköltözhettek". Elégedetlen viszont azért, mert ez a valójában rengeteg erőt igénylő társadalmi munka elvonta a tagokat a repüléstől. Az alapvizsgákat tekintve visszaesés ugyan nem volt tavaly („B”: 10, „C”: 9, „D”: 7), de a felszállások száma körülbelül ezerrel csökkent (4500), s a repült idő is valamivel kevesebb volt. (Egyéb: időtartam-repülés: 25, magasság: 137, táv: 150). Versenyeken 1975-ben tizenheten vettek részt. A finnországi klubszintű versenyen és az őcsényi Cemenc-kupa bajnokságon egyegy II. helyezést, területi versenyeken két V. és egy VI. helyet szereztek a postásversenyzők. Országos rekordot Szabadfi Botond 300-as háromszögön, 200-as háromszögön felesége, Bulla Mária állított fel, aki a szocialista országok versenyén III. lett. A Csatorday-kupa 1975. évi győztese Papp György volt. A vitorlázó szakosztály politikai oktatásában fejlődést hozott az a kezdeményezés, hogy a TIT katonapolitikai csoportjával szerződést kötöttek, és a téli időszakban, havonként három alkalommal, filmvetítéssel egybekötött előadáson ismerkedhettek meg a fiatalok a hadsereg életével. 1975—78-ban egy kezdő, egy második évfolyamos és egy teljesítménycsoport oktatása folyik. Eltekintve attól, hogy a felszállások és a repült órák száma 1975-ben kevesebb volt, igazán nincs miért restellkednie a klubnak! Végül is tényleg nincs. Olyan dolgos esztendőt zártak ősszel, amire még a legöregebb tagok sem igen emlékeznek. És ha a repülésben, mindent beleszámítva, nem is múlták felül önmagukat, az a tény, hogy a reptéri házzal végre megoldódott a táborozók elhelyezése (s ezzel a kiképzés is sokkal könnyebb lett), hogy a postás repülők végre saját otthonukban érzik magukat — azt hiszem felér egy csúcsszezonnal! L. SIMON ZSUZSA 1