Repülés, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
14 Széchenyi István gróf és a repülés Történelmünk kiemelkedő személyisége, Széchenyi István 1860. április 8-án hunyt el, még ma sem teljesen tisztázott körülmények között. Immár 120 éve nyugszik Nagycenken a családi kriptában hazánk kimagasló képességekkel megáldott fia. Kevés azoknak a magyar arisztokratáknak a száma, akik felemelkedve osztályuk szűk látókörű érdekein, teljes mértékben azonosulni tudtak a nemzettel, felismerték a társadalmi haladás szükségességét. Ezen kevesek közé tartozott — bizonyos korlátai mellett is — Széchenyi István, Kossuth Lajos, a nagy ellenfél, értékelve Széchenyi tevékenységét, többek között így jellemezte: „Ujjait a korszak ütőerére téve, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom őt a legnagyobb magyarnak, Széchenyit a kor szükségleteinek hatalma alkalmas percben ragadta meg. ő korának nyelvévé lön; a nemzet legnagyobbjai gondolatának szavakat adott.” Ezen írás nem hivatott Széchenyi életének, tevékenységének méltatására. Sokrétű munkásságából kiemelkedik a közlekedésünk megalapozására irányuló fáradozása. Külföldi útjai során tanulmányozta a fejlett nyugati országok útépítési tevékenységét, a gőzhajózás, a híd, a vasútépítés gyors fejlődését. Tapasztalatai tükröződnek a Hitel című munkájában: „A jó közlekedés előfeltétele a kultúra felvirágozásának — írta. Naplójában pedig 1830. évben a következő bejegyzést találjuk: „Magyarország felemelkedésére csak három eszköz van: nemzetiség, közlekedés és végre más nemzetekkel való kereskedelmi összekapcsolás ...” Tudjuk, hogy az al-dunai folyamszabályzási munkák megindítását Széchenyire bízták. Ismert a Lánchíd megalkotásában vitt szerepe is. A hazai közlekedés megalapozásában végzett munkáját ismerték el akkor, amikor 1845-ben az újonnan felállított Országos Közlekedési Bizottság elnökévé nevezték ki. Széchenyi korszakában a levegő meghódítására irányuló törekvésekben eredményt egyelőre csak a levegőnél könynyebb szerkezetekkel való repülésben tudtak felmutatni. A léggömb, léghajó sport, tudományos és katonai célú felhasználása világszerte kezdett elterjedni. Széchenyi is kellő érdeklődéssel figyelte a léghajók tökéletesítésére irányuló kutatásokat. Erre hagyatékában is találunk utalást. Egy angol léghajósnő navigációs nehézségek miatt bekövetkezett balesetével kapcsolatban a következő bejegyzést találjuk a pontosan vezetett naplóban 1824. június 21-én: „...Meggyőződésem, hogy a léggömb kormányozhatóságát idővel fel fogják találni.” A léghajózásban elért eredmények nem elégítették ki a szakemberek elképzeléseit. Különböző országokban folytak a kutatások az aerodinamikus repülés megvalósítására. A szaksajtóban, hírlapokban jelentek meg erre vonatkozó hírek, cikkek tanulmányok. Már említést tettünk arról, hogy Széchenyi érdeklődési köre sokirányú volt. Ebben helyet foglalt el a repülés is. A következőkben egy, a szakkörökben sem ismert esetről számolunk be, mely a Kossuth Lajos által „a legnagyobb magyarnak” tekintett Széchenyi István repüléssel kapcsolatos érdeklődését bizonyítja. Széchenyi nagycenki könyvtárában volt található a Londonban megjelenő Mechanichs Magazine című angol nyelvű műszaki szaklap. Feltehetőleg egyik angliai utazása alkalmával vásárolhatta. E szaklap 1827. évi kora tavaszi két számában (180. és 184. február és márciusi számok) egy tanulmány jelent meg: Art of flying címmel. Ebben a szerző az ember mechanikai eszközökkel való repülését tárgyalta, különös tekintettel a csapkodószárnyú repülésre. Mint említettük, ilyen és hasonló cikkek abban az időben jelentek meg a különböző sajtótermékekben, hiszen a téma a szakköröket sűrűn foglalkoztatta. Az említett műszaki szaklapban megjelent tanulmányt az tette érdekessé, hogy Széchenyi gróf a megjelent írást alaposan áttanulmányozta és álláspontját, véleményét a cikkhez írt saját kezű, magyar nyelvű széljegyzetekkel látta el. A címet a lap mindkét közleményén Széchenyi bekarikázta,mintegy fontosságát hangsúlyozva. Ezek után ismerkedjünk meg a szaklap margó részén található Széchenyi által írt megjegyzésekkel. Vegyük most előre a 184. számot, melynek belső címlapján a szerző cikkét rajzvázlatokkal illusztrálta. A rajzok mellett találjuk Széchenyi következő széljegyzeteit: Ha ezt a szisztémát fejlődtetni lehetséges lenne?! Amit a természet alkotott és megmutatott azt kell copizálni. Szép az idea. Mennyi a madár ereje? Mennyi az ember mozgató ereje? Ott kell a gordiust megkeresni. A továbbiakban vegyük sorra oldalankint a lapot, ahol Széchenyi saját kezű bejegyzéseit találjuk. A 131. oldalon: Problémák: 1. Légbe lendülés. 2. Mozgást kapni. 3. Mozgást gyorsítani. 4. Lineát tartani. 5. Mélységet az occasio (szerző, adandó alkalommal) szerint megváltoztatni. 6. Sebességgel menni. 7. Földre leszállni. A 155. oldalon: Valóban nagy az elgondolása a constructornak. Hinni is lehet benne. A magyarnak is lehetnének szárnyai, ha próbát tenne! A 173. oldalon: Valahányszor magyar ingeniőrrel beszéltem, mind szólt arról, hogy lehető lenne, de ellene egy sem vetett semmit! Eddig tart Széchenyi Istvánnak a tanulmányhoz írt széljegyzete. Sajnos a gazdag Széchenyi családi könyvtár is megsínylette a háború pusztításait. A Mechanichs Magazine e füzetbe kötött példányai is valamilyen módon elkerültek a könyvtárból. Valószínű, hogy Széchenyi István grófnak nemcsak az előbb ismertetett feljegyzései dokumentálják, hogy érdekelte és figyelemmel kísérte az akkor még csak inkább elméleti síkon létező repüléstudományt. Talán a további kutatás, esetleg a véletlen, hozzásegíti a magyar repülés-történettudományt Széchenyi István újabb, repüléssel még bővebben foglalkozó dokumentumaihoz. RÉV PÁL VOL. Ill.