Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)

K - Kallidromosz - Kalligráfia - Kalligrafus - Kallikrates - Kallikratidas - Kallilogia - Kallima - Kallimachos - Kallina - Kallinikon - Kallinos - Kallinteria - Kalliope - kalliope - kallipaedia - Kalliphon - Kallipolisz - Kallipos-féle időszak

Kallidromosz — 160 - Kallipos-féle időszak e. 392. Agesilaos ellen. — 4. K., Kalkisz kényura Kr. e. 350., de Fülöp, makedón király megfosz­totta trónjától. — 5. K. Szirakuzában, megírta Agathokles történetét 24 könyvben ; írt továbbá Szicília csodás folyóiról és Polemonról. Töredé­keit v. ö. Müller, Fragmenta historic. Graeco­rum II. 382. Kallidromosz, a Közép-Görögországban, Lok­risz és Dorisz közt elterülő hegységnek ókori neve. Kalligráfia. A K. a közönséges írásnak, a ma­gyar (ú. n. angol) szépírás betűinek, a német kurrent írásnak, a kurzív (dúlt nyomtatott), rend, gót, nemkülönben a keleti írásoknak szabályos, tetszetős alakban való leírása, kalligrafálása. Ez lehet aztán díszített is. A könyvnyomtatás fel­találása előtt a barátok lemásolták és így sok­szorosították az egyházi atyák iratait s különö­sen a klasszikusokat, előbb könnyen olvasható, majd később díszesebb betűkkel, iniciálékkal (1. o.) látták el, később divatba jött a kezdő betűknek színes festékkel, piros (minium) és kék, majd más színekkel és aranyfestékkel, való berajzolása. Körülbelül a VI. sz.-tól kezdve vannak erre nézve kétségtelen adataink. Mátyás király könyvtárá­ban a Korvin-kódexek (1. Korvina) miniatűr díszítése a mai napig is utolérhetetlen olasz kalli­grafus, Attavante (1. o.) remeke volt. Egyik válto­zata a K.-nak az apró írás. Irodalom. Tymms & Wyatt, The art of illuminating as practised in Europe from the earliest times, London 1860.; Arnold, Sammlung von Initialien aus Werken vom XI— XVII. Jahrhundert, Leipzig; Mettenleitner & Hildebrandt, Schriften - Magazin, Erfurt; Midd­le, Kalligraphisches Album, Strassburg 1836; Faulmann, Illustrirte Geschichte der Schrift, Wien 1880; Petzendorfer, Schriften-Atlas, Stuttgart 1889 ; Das Breviarium Grimani's, Leipzig 1908, Bde 1918. Kalligrafus, szépíró-mester, aki a kalligráfiát tanítja és díszesebb kivitelű üdvözlő leveleket, okleveleket és okmányokat készít. Kallikrates, görög építész a Kr. e. V. sz.-ból, Iktinosszal együtt ő építette a Parthenont az athéni Akropoliszon. Kallikratidas (latinosan Calicratidas), spártai hadvezér, ki tengeri csatákban is kitűnő volt. Kr. e. 406. Lysandros oldalán harcolt, de ez irigység­ből megakadályozta, hogy zavartalanul működ­hessék az athéni hajóhad ellen. Elfoglalta Lesz­bosz szigetén Methynnnát és Konont, az athéniek vezérét, Mytilene mellett bekerítette. Merészen felvette a küzdelmet a közeli Arginusai sziget­csoport mellett a Konon segítségére jövő nagy athéni hajóhaddal is, de maga egy hajóval össze­csapva, az ellenséges fedélzetre bukott és ott halá­lát lelte, a spártaiak pedig csatát vesztettek. Kallilogia (gör.) a. m. szépbeszéd, ékesszólás. Kallima, a Nappali lepkék egyik neme, melyre jellemző, hogy az idetartozó fajok szárnyának fonáka színben és mustrázatban száraz levélhez nagyon hasonlít. Trópusokon él. Kallimachos (latinosan Callimachus), 1. görög művész Athénben, kinek java tevékenysége Kr. e. 424—404 közé e­sik. Alkotásaiban a nagy tech­nikai készséget és a művészi gondosságot csodál­ták. (Innen mellékneve: Katatexitechnos a. m. pe­pecselő). Nemcsak mint szobrász (táncoló lakoniai lányok és Hera szobra Plataeában), de mint festő, építész és ötvös is működött. Vitruvius szerint K. volt a korinthusi oszlopfő és a korinthusi oszloprend feltalálója; ő készítette az aranyból való lámpát, mely az Erechtheionban éjjel-nappal égett. 2. K. görög költő és grammatikus, az alexan­drinizmus fő képviselője, Kyrenéből a battiadok (Battok-utódok) előkelő családjából, Kr. e.310~ 240 között élt. Grammatikai iskolát nyitott Ale­xandria egyik külvárosában, majd Ptolemaios Philadelphos a híres múzeum könyvtárának igaz­gatójává nevezte ki, így részt vett ennek rende­zésében. Óriási irodalmi munkásságot fejtett ki, összeírt vagy 800 könyvet, megalapította a tudo­mányos bibliográfiát egy 128 könyvre terjedő nagy munkában (Pinakes). 4 könyvre terjedő Aitia (Okok) c. elégiagyűjteménye igazi tárháza volt a tudós kutatás alapján összeállított mítoszok­nak, mindegyikben valamely szokás vagy intéz­mény okát, eredetét mutatta ki. Ezt az ú. n. aetiológiai elégiát utánozta Propertius elégiáinak 4. könyvében és Ovidius Fasti-jában. Az udvari költészet érdekes példája Berenike haja, melyet Catullus fordításában leírunk. Híres volt Hekale c. idillikus kis eposza. Töredékeit Gompert adta ki (Wien 1893). K. művei közül csak az istenekhez intézett 6 himnusz és 64 epigramma maradt fenn. Kiadta Schneider: C­allimachea (Lipsiae 1870—3, 2 köt.); Meineke (Berlin 1861) és Wilamovitz (u. o. 2. kiad. 1897).Újabban oxyrhynchosi papiruszokon még 400 verssornál több került tőle napvilágra, melyeket Hunt adott ki (The Oxyr. Papyri, Lon­don 1910); W. O. Linke, De Call. vita et scriptis (Halle 1862); Couat, La poésie Alexandrine (Paris 1882). Kallina Illor, építész, szül. 1844 szept. 20. Gross-Bitteschen (Morvaország),megh. 1913 máj. 4. Buda­pesten. Főbb művei: a Nemzeti lovagló (Lovarda); a Szentkirályi-utcai nemzeti tornacsarnok, a hon­védelmi minisztérium. Ottó Wagner bécsi építész­szel közösen építette a rombach-utcai zsinagógát, Árkai Aladárral a budai vigadót, a Szt. Gellért­emlékművet és számos fővárosi bérpalotát. Kallinikon, város, 1. Bakka, Kallinos, efezusi görög elégiaköltő, kit e mű­faj megteremtőjének is tekintenek, a VII. sz.-ban Kr. e. élt. Életéről mit sem tudunk. Egy töredékes költeménye maradt fenn Stobaeusnál, melyben honfitársait ellenállásra buzdítja a betörő ellen­ség (kimmeriosok) ellen. Némelyek szerint ez sem tőle, hanem Tirteusztól való. Megtalálható Bergi Poetae lyrici Graeci-jében. V. O. Geiger, De Cal­lini aetate (Erlangen 1877). Kallinteria, 1. Kallynteria. Kalliopé, a görög múzsák (1. o.) egyike. Kalliopé (állat), 1. Calliope. Kallipaedia (gör.), a gyermekeknek szép em­berekké való nevelése. Kalliphon, görög bölcselő, aki Cicero világ­nézetének fejlődésére befolyással volt. Rendszeré­ben a gyönyörűség princípiumát (Hédoné) össze akarta egyeztetni az abszolút erkölcsével (Kalo­kagathia). Kallipolisz (Callipolis), ókori város Kalabriá­ban, a tarentumi öböl mellett, ma Gallipoli(l. o.). A Kallipol-féle időszak, 1. időszak.

Next