Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
L - Lemur - Lemures - Lemuria - Lemuridae - Lemur-nyúlvány - Lemuroidea - Len
Lemur — 631 — val. Fő művei: Om Volta-induktions-strömmars intensitets-förlopp (1869); Om Orsakerma till jordens magnetism (1877); Lemur (állat), 1. Maki. Lemures (lat.), 1. Larvae-Lemuria, részint elsülyedt, részint szigetekre tagolódott, nagy kiterjedésű harmadidőszaki kontinens, mely Afrikát Indiával és a Szunda-szigetekkel összekötötte. Egykori létezését főként zoogeográfiai tények és kiváltképen Madagaszkár mai állatvilága bizonyítják. L. elnevezése Sclater angol természettudóstól ered s a félmajmok (lemuridae) nevével van kapcsolatban, melyeknek hajdani és mai elterjedése a kérdés megítélésében döntő szerepű. A legrégibb félmajom-maradványok ugyanis az észak-amerikai és európai óharmadkori rétegekben fordulnak elő s északról származtak az Euráziával akkor még teljesen összefüggő Afrikán át L.-ra. Ez az oligocén után történhetett s ekkor L. még megvolt. A harmadidőszak vége táján beállt sülyedés a kontinens nagy részét eltüntette, fenmaradt rögein, szigetein (Madagaszkár) pedig az izoláció következtében a mai sajátságos, régi típusú állatvilág maradt fenn. Lemuridae (Ailat), 1. Félmajmok. Lemur-nyúlvány (apophysis lemurinica). Az állkapocs alján a szöglet előtt néha erős befűződés lép fel, minek következtében a szöglet nyúlványszerű lesz, mint a félmajmoknál (Lemures). Gonosztevőknél, született elmebetegeknél gyakori (Penta szerint 34'5®/o). Lemuroidea (állat), 1. Félmajmok: Len (Linum L., növ.), a Linaceae család génusza; 90 fajának főterülete a Földközi-tenger környéke, de különben minden földrész mérsékelt és szubtropikus tájai. Észak-Amerikára mintegy 20 faj esik. Egyéves v évelő füvek, egyesek félcserjék. Levelük ülő, többnyire váltakozó, keskeny, épszélű. Viráguk 5 tagú, virágzatuk fürtszerű forgókból áll, amelyek bogernyősen helyezkednek el. Termésük 5 vagy 6 rekeszű tok. Legfontosabb a házi len (Linum usitatissimum L., 1. a Rostnövények cikk képmellékletén). Egyéves fű. Magános szára 30—100 cm. magas. Levele keskeny lándzsás, váltakozó, 3 erű. Pártája nagy, kék, ritkán fehér, csészéje igen apró, hegyes, pillás levelekből áll. Tokja (lengubo) 10 rekeszű, 10 magvú, magva lapos, tojásdad, fényes barna. E fajnak 2 főfajtája: a záró L. tokja zárva marad és választófalai kopaszak; szára magasabb és fent kevésbbé ágazik szét, rostja nem olyan finom és puha, mit a következőé: a nyíló lené. Ennek érett tokja gyenge pattanással reped fel és választófalai szőrösek ; szára alacsonyabb, ágasabb, levele, virága, tokja nagyobb, magva világosabb és több az olaj benne (1. Lenmag). A mag (semen lini) külső héjából forrázással nyert nyálka orvosság. Pontosabb azonban a len mint rostnövény. Mint ilyent már ősidőktől fogva termesztik, hazája a Kaspi- és a Fekete-tenger s a Perzsa-öböl között terül el, itt vadon nő, másutt legfeljebb elvadul. Leginkább Oroszország ÉNy-i részén, Egyiptomban, Észak-Amerikában termesztik nagyban. A svájci cölöpépítményekből és a lombardiai tőzegtelepekből előkerült lenmaradványok tanúsága szerint az ősember a L. augustifolum Huds.-t termesztette. Ez évelő, hazája pedig a mediterrán vidék. A L. grandiflorum Desf. kedvelt kerti virág. A nedves réteken termő békalen (Linum catharticum L., angliai v. apró len, hashajtó len) hashajtó hatású. A lennek két fajtájából főképen a záró lent termesztik. Ebből jelesek: a rigai, pemaui és a zeelandi. Hazánkban sikerrel termeszthető. Legjobban terem a jó erőben lévő és mélyrétegű, homokos vályogban. Legjobb előnövénye a megtrágyázott kapás növény. Hat éven belül egy és ugyanazon földbe lent vetni nem szabad, mert beáll a lenántság, azaz a termése nem sikerül. Vetésre 2—3 éves magot használni jó. Egy kat. holdra 180—200 l. szükséges. Vetési idő március vége, április eleje. Okvetlenül szórva vetendő. Istállótrágyát jobb az elővetemény alá adni, mert a len hamar elgyomosodhatik. Műtrágyák közül 150 kg. szuperfoszfát, 100 kg. kénsavas káli sikerrel alkalmazható. Gyomlálni kell. A fonallent kézzel nyüvik, a maglent kaszával aratják. A kinyútt lent markokba kell rakni, később kúpokba állítják. A len kikészítése megfelelő berendezést kíván. A gazda jobban jár, ha a lent mint száraz kórót értékesíti valamely szövőgyárnál, amellyel előzetesen szerződik. Termés lehet kb. 14—25 g. száraz lenkóró és 2—4 g. lenmag. Magra termesztve a száraz kóró illő g. és a mag 1—8 q. A len kikészítésénél ugyanazok a munkák fordulnak elő, mint a kendernél: áztatás, törés, tilolás stb. (1. alább). 100 kg. lenkóróból 70—75 kg. áztatott len, ebből 12—25 kg. simított len nyerhető. Hazánkban a lentermesztés halad, a földmívelési kormány a gazdák kioktatására külön szaktanárt tart, akit egyszerű megkeresésre ingyen kiküld és a lentermesztést bevezeti. Az aranka nagy kárt tehet a lenben, a lenrozsda ritkábban. Az állatok közül a földi bolha a legkárosabb. Az iparban a len háncsát használják, ebből fonalat, szövetet és papirost készítenek. A növény szárán azonban a háncsréteg a farészhez oly erősen tapad, hogy le nem nyúzható, miért is a növényi gummifélék részbeni oldása és a farészek elkorhasztása céljából áztatásnak vetik alá. A lenáztatok 7 m. hosszúak, 5—6 m. szélesek és 1-5 m. mélyek. A lent sohasem szabad fektetve, hanem csak felállítva áztatni, mert különben nem ázik ki egyenletesen. Áztatás után a len jól kiszárítandó (mesterséges szárítás esetén 50 C fokra felmelegített légkörben), hogy a farészek törékennyé váljanak, ezután pedig törik s tilolják. Ennek a műveletnek a kézi eszköze a törőtiloló (1. az ábrát), amelynek lényege az L állványba erősített a pengesor, amely közé az M mozgókarba helyezett b pengesor mélyed. A lenszalma meghajlik s eltörik. E ráüveltíz gépies kiviteléhez recézett hengerpár-a-Töröttloló. Len