Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)

M - Máriaremete - Mária rózsája - Máriás - Máriás - Mariaschuli cs. k. nemesi hölgyalapítvány - Máriás forint - Máriás garas - Mária-siralmak - Máriássy - Máriás tallér

Máriaremete - 413 — oláh, magyar és német lak. M. itteni ferencrendi kolostoráról és templomáról nevezetes, mely egyike leglátogatottabb búcsújáróhelyeinknek. 1520-ban építették ide az első kápolnát, utóbb templom épült helyén, melybe 1668. helyezték el a csodatevő Mária-képet. A mostani templom 1761—1767-ig épült. A kolostor mögötti dombon emlék örökíti meg II. Józsefnek 1768. évi látoga­tását. Máriaremete, búcsújáróhely, 1. Pesthidegkút. Mária rózsája (növ.), 1. Jerikói rózsa. Máriás, pénz, 1. Húszas, Máriás garas, Máriás forint, Máriás tallér. Máriás (a franc. mariage [házasság] szóból), a legelterjedtebb kártyajátékok egyike. Ketten v. négyen játsszák magyar kártyával. Ha ketten játsszák, öt-öt lapot kap mindegyik játékos, egyet felütnek adatnak, a többi marad talánnak. A né­gyes játék kétféle lehet: kereszt- és hívó (ruf) M. Az elsőnél a szemben ülő két játékos együtt ját­szik, a hívó M.-nál pedig az játszik, akinél a hí­vott kártya van. A játékos feladata, minél több tízest és disznót (ászt) ütésében elvinni. A felső és király egy színben húszat, adatból negyvenet szá­mít. A lapok értéke: disznó 11, király 4, felső 3, alsó 2, tizes 10, kilences 9, nyolcas 8, hetes 7. A hívó M.-nál dívik még a durchmarsch, ami azt jelenti, hogy a játékos társával minden ütést el­visz. Mariaschuli cs. k. nemesi hölgyalapítvány Brünnben. Alapította gr. Magnus Ferencné, szül. Pergi Perger Johanna Prisca 1654 jan. 29. Ere­ detileg csak a morvaországi nemes, úri és lovag­rend elárvult leányai részére alapíttatott, de egy újabb császári rendelet az osztrák és magyar nemességre is kiterjesztette e jogot. A fölveendő hölgyek 4 apai, 4 anyai őst kötelesek kimutatni, 18 évnél fiatalabbak, 40-nél idősebbek nem lehet­nek. Az alapítvány 34 nemesi hellyel rendelkezik; a tagok közül 18 a rendházban lakik s évi 2000 ko­ronát kap, a többi 500 koronát húz évenként. Ezen­kívül van még 35 alapítványi hely, mely polgári származásúaknak van fentartva. Tiszteletbeli ta­gok is vannak, kiket a császár nevez ki. V. ö. Marcziányi, Nemesség (Budapest 1886); Fritz­ner, Handbuch der Damenstifter (Frankfurt a/M, 1893). Máriás forint néven jöttek forgalomba Német­országban 20 máriás garast tartalmazó érmek. Máriás garas, 1505 óta forgalomba jött ezüst­érem Mária képével. Goslarból, majd Szászország­ból kerültek forgalomba és körülbelül 8 pfennig volt az értékük. Veretésük 1700. megszűnt és csak a név maradt meg. Mária-siralmak, neve a Mária szájába helye­zett panaszoknak fia halála fölött, a kereszt alatt v. a sírhatételnél. A középkorban minden kultúr­nyelven, monológ vagy párbeszédszerűen (Jézus, Magdolna, János) tárgyalták részint önállóan, részint passziójátékokba foglalva. Legrégibb M. forrása állítólag Szt. Ágoston, Szt. Anzelm és Szt. Bernát prózaszövege: Compassio b. Mario. Későbbi eredetű: Planctus ante­nescia, a XII. századból. Máriássy (márkus- és batizfalvi), I. Ádám, II. Rákóczi Ferenc híve, kurucezredes, M. Imre szepes­vmegyei alispán fia. Születésének és halálának éve és helye ismeretlen. A nemzeti felkelés kitörése után Rákóczihoz csatlakozott s nemcsak hű maradt vezéréhez, hanem Rodostóba is követte Rákóczit. Egy ideig orosz, majd lengyel szolgálatban is ál­lott, midőn pedig Rákóczi József fogott hozzá egy újabb felkelés szervezéséhez, M.-t tábornoki rangra emelte. Mikes Kelemen nem említi, hogy meghalt volna Rodostóban; lehet, hogy Jaroslavba költözött és ott halt meg. 2. M. András, táborszernagy, szü­l. Batizfalván 1759., megh. Kassán 1846 jún. 17.1775-ben lépett a hadseregbe, résztvett a bajor örökösödési, az 1789. török és az összes francia háborúkban. 1800. a M.-vadászokat vezényelte, kiknek élén a Ge­nova vidékén és Marengo mellett vívott csaták­ban nagyon kitüntette magát. 1809-ben részt vett az Aspern és Wagram melletti csatában, július 7. pedig Hollabrunnból verte ki a franciákat. Érdemei jutalmául a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét kapta. 3. M. Béla, történetíró, szül. Berzétén 1824 okt. 23., megh. Zsadányban 1897 okt. A szabadsághar­cot mint önkéntes végigküzdötte. 1861-ben, majd 1869—75-ig képviselő volt. 1864-ben mint az Al­mássy-mozgalom állítólagos részese 100 napi fog­ságot szenvedett, de mivel részességét nem tud­ták bizonyítani, szabadon bocsátották. Később visszavonult és egészen a történetírásnak élt. Mun­­kái: Helyzetünk (Budapest 1873); A magyar tör­vényhozás és Magyarország története (Győr 1886—1893, 18 köt.); Magyarország közjoga (Budapest 1895); A szabadelvüség múltja, jelene és jövője (Győr 1896). 4. M.János báró, cs. és kir. altábornagy, 1848— 1849-iki honvédezredes, szü­l. Iglón 1822 jún. 23., megh. Budapesten 1905 jan. 24. A szabadságharc kitörésekor mint a 2. sz. gyalogezred főhad­nagya a honvédseregbe lépett. Csakhamar a tiszán­túli nemzetőrség főparancsnoka lett s vitézül küz­dött Szenttamás, Versecz és Alibunár mellett a szerbek ellen. 1849 okt. alezredes s az Arad várát ostromló honvédsereg vezére lett. Eleinte sike­resen harcolt az oláh felkelőkkel és a kirohanó várőrséggel, de nov. 3. Lippánál kénytelen volt a túlerőnek engedni és a Maros jobbpartjára vo­nult. Újabb csapatokkal megerősödve dec. 3—4. éjjelén rajtaütést kísérelt meg a vár ellen, de támadása kudarccal végződött. Ekkor visszahív­ták s 1849 febr. Klapka hadtestében lett had­osztályparancsnok. Mint ilyen kitűnt a kápolnai csatában s különösen Buda ostrománál, hol az elsők egyike volt, kik a várba jutottak. Utoljára a debreczeni csatában harcolt (aug. 2.), hol a bal­szárnyat vezette s azt bátor és ügyes intézkedé­seivel megmentette a végromlástól. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, de Haynau 18 évi várfogságra változtatta ítéletét. Fogsá­gát Olmützben töltötte, honnan 1856. szabadult ki. 1869-ben az újonnan alakult honvédséghez ezredessé nevezték ki, 1878. elérte az altábornagyi rangot, 1885. valóságos belső titkos tanácsos lett. 1888-ban nyugalomba vonult, bárói címet kapott és a főrendiház tagjává nevezte ki a király. Máriás tallér. Minden olyan tallér, melynek egyik oldalát a köriraton belül a gyermek Jézust Máriás tallér

Next