Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Mithridatium - Miticzky - Mitidzsa - Mitigantia - Mitilene - Mitilotoxin - Mitisz-ötvény - Mitisz-zöld - Mitjekinszkaja Sztanica - Mitla - Mitochondria - Mitografusok
Mithrldatium - 807 — ellen, azzal végződött, hogy Murenának sietve el kellett hagyni M. országát Mihelyt a király összeszedhette erejét, megindította a harmadik M.-i háborút (73—63.) Elfoglalta Bithiniát, megvívta Chalkedon városát és Aurelius Cotta konzult Kyzikosban körülzárta. De a másik konzul, Lucius Licinius Lucullus, megverte, hajóhadát tönkretette, sok városát elfoglalta, s midőn Tigranes a hozzá menekült M.-t kiadni vonakodott, Lucullus Armeniába is betört és Tigranokertát elfoglalta. Kemény fegyelmét megunt katonái azonban tovább nem akartak Ázsiába nyomulni s lázongásuk Lucullust visszavonulásra kényszerítette, M. pedig vissza tudta szerezni birtokait. A Maniliusféle törvény 66-ban Pompeiust bízta meg a háború vezérletével, s neki csak le kellett szedni a Lucullustól hátrahagyott babérokat. M.-t az Euphrates mellett Zelánál megverte, mire M. bosporusi tartományába menekült. Innen akart ő összegyűjtött seregével szárazföldi úton Itália ellen vonulni, de katonái saját fia, Pharnakes élén fellázadtak ellene. M. mindenkitől elhagyatva öngyilkos lett (63.). Ókori történetírók nagynak nevezték és lángésznek magasztalták, ki nagy műkincseket gyűjtött össze, összes népeinek, számszerint 22-nek nyelvén beszélt; azonban kétségkívül a keleti kényúr vonásai nyilvánulnak meg magán és politikai életében egyaránt. V. ö. Reinach Th., Mithridate Eupator, roi de Pont (Paris 1890, ném. Leipzig 1895); Bernhardt, Chronologie der Mith ridatischen Kriege (Marburg 1896); ill Thridatium, számos alkatrészből összetett lekvárféle gyógyszer-készítmény neve. Állítólag Mithridates, Pontus királya használta először, mint általános ellenszert a mérgezés ellen. L. még Alexifarmakon. Miticzky Ida, írónő, 1. Karlovszky, 3. Mítidzsa, algériai síkság, 1. Metidzsa. lUltigantia (lat.) a. m. csillapító, enyhítő szerek , tov. enyhítő körülmények. Mitilene (Mytilene, Mitilini, tör. Midallü), város Leszbosz szigetén, melyet róla később szintén M.-nek neveztek. A sziget maga Kis-Ázsia Ny-i partja közelében fekszik. Hovatartozandósága még nincs eldöntve, úgy Török-, mint Görögország magának vindikálja; előbb Törökországhoz tartozott. 1750 km 2 területén 125,753 görög, 14,476 török és 320 külföldi lakik. Több hegy ágazza be, köztük E.-on a Lepetymnos (most Gelia) és az Olympos (most Hagiosz Iliász); közben termékeny völgyek (gabona, bor, olaj, déli gyümölcs a fő termények) terülnek el, a hegyek pedig nemes márványban gazdagok. Két öböl (D.-en a Kalloni, DK.-en a Jero) mélyen benyúlik a sziget földjébe. A szigetet Kr. e. a XIX. sz.-ban Görögországból kivándorolt eoliai törzsek (a monda szerint Penthilosnak, Orestes törvénytelen fiának vezetése alatt) foglalták el, s a Penthilidák a VIII. sz. derekáig mint királyok uralkodtak előbb az egész Leszbosz, aztán csak M. fölött. Később heves küzdelmek törtek ki a nép és a nemesség közt,melyeknek Pittakus vetett véget. A VI. sz. végén a perzsák foglalták el, de a mykalei csata (479) után a sziget felszabadult és az athéni tengeri szövetséghez csatlakozott. A rómaiak elleni háborúban (Kr.e.88.) a pontusi Mithridatest segítette, miért a győztes rómaiak elpusztították. Kr. u. 1355—1462. önálló állam volt s hercegei a genovai Gattilusio-családból voltak; ekkor török iga alá jutott. 1821 jún. 8. a görög felkelők Leszbosz mellett, M. közelében, megvertek egy török flottát. Az 1912—13-iki balkáni háború alkalmával a szigetet görög csapatok szállották meg, az 1914—15-iki világháború folyamán pedig, a Dardanellák ostroma alkalmából, 1915 július havában az angolok szállítottak ott csapatokat és ágyúkat partra, tudatván a görög kormánnyal, hogy katonai okokból ideiglenesen megszállják a szigetet. Leszbosz fővárosa, M. virágzó tengeri város volt a sziget K.-i partjának nyúlványán, két kikötővel, melyeket kőgátak védtek, s a városon keresztül vont csatorna kötött össze; e csatornának ma már nyoma sincs; az É.-i kikötő teljesen elpusztult, a D.-it is csak kisebb hajók használhatják. A mai M. (vagy Kasztro) eléggé jelentékeny város, kb. 20,000, többnyire görög lakossal, élénk kereskedéssel; görög érsek székhelye. A tenger felé meredeken lejtő dombon, a várostól ÉK.-re, hol most egy török kastély áll, még láthatók az Akropolisz romjai; Ny.-ra pedig egy színkör alaprajza vehető ki; a többi antik építményekből csak egyes romok maradtak fenn. Mitilotoxin (mytilotoccin, gör.) a. m. kagylóméreg (1. o.). Mitisz-ötvény, 1. Aluminiumötvények. Mitisz-zöld (Vert de Vienne, új zöld), rendsze rint rosszabb fajta schweinfurti zöld, a Scheele féle zöldnek és schweinfurti zödnek keveréke, igen mérges festék. Mitjekinszkaja Sztanica, egyike a legrégibb kozáktelepeknek a Donvidéken Donce I.-ban, kb. 14,000 lak., fontos marhavásárral. Mitla, tulajdonképen Mictlan (a. m. halottak városa) volt a neve a mexikóiak szent városának (capotékek városa), melyben főpapjuk székelt. Oaxaka állam tlacolulai kerületében hegyektől körülvett magas völgyben feküdt; még most is láthatók a palotafalak és templomok romjai, melyeket először Dupaix kapitány írt le részletesebben. Később Mühlenpfordt német építész egy atlaszba összegyűjtötte a paloták rajzait, pontos méreteit és vázlatait; ennek egy kéziratos példányát az oaxakai Institutio publicóban őrzik. V. O. Penafiel, Monumentos del arte mexicano antiguo (Berlin 1890). Mitoclumdria, sajátságos, fonál- v. pálcikaalakú képződmények számos sejt protoplazmájában. A sejtosztódásnál a kromoszómákhoz hasonlóan a fióksejtekbe jutnak. Feladatuk és szerepük még homályos. Mitográfusok (gör. fl.udoypápai), régi mondák és regék görög és latin prózai feldolgozói; görögök pl. Apollodoros, Konon, Parthenios, Antoninus, Liberális, Palaephatos; rómaiak: Hyginus, Fulgentius, Lactantius stb. Gyakran tárgyat és motívumot szolgáltattak klasszikus irányú modern költőknek is. Kiadta Westermann (Mythographi Graeci, 1843), újabban R. Wagner (Lipsiae 1894), a latinokat (Muncker (Amsterdam 1681, 2 köt.) és van Staveren (Leyden 1742,2 köt.) Bode, Scriptores rerum mythicarum Latini tres, 1834. Mitografusok