Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)

O, Ó - Osztrák-magyar rendjelek - Osztrák-Németalföld - Osztrák nyelvjárás

Osztrák-Magyar Monarchia 1­899­­ állam határait. Már május 15. megszűnt az os­tromállapot Boszniában és Hercegovinában, má­jus 17-én pedig részleges leszerelés történt; kö­rülbelül 50,000 tartalékost és póttartalékost bo­csátottak haza. Roppant türelem és önmegtartóz­tatás árán legalább megmaradt a béke. Annál drágább kincs, mert mint Redl ezredes árulása és öngyilkossága mutatta (máj. 29.), az orosz kor­rupció még a vezérkart is megtámadhatta. Bármikép magyarázták is, a balkáni háború eredménye lényegesen csorbította a monarchia hatalmi állását. Eddig csak északkeleten kellett védeni határát, most délen és délnyugaton is meg­erősödtek a rovására növekedni óhajtó délszláv államok. Egyúttal teljesen orosz befolyás alá is jutottak, mely bármikor felhasználhatta őket sa­ját céljaira. Nem vehető kevésbe ez események­nek a monarchia belső szervezetére való romboló hatása sem. Állítólag Fer­­enc Ferdinánd fő­herceg pártfogása alatt fejlődött az a politika, mely a monarchiában a szláv túlsúlyt akarta megállapítani, de bizonyos, hogy ezt az irányt a csehek, szlovének, szerbek és rutének közt oly tényezők is felhasználták, melyek a szlávság köntöse alatt a monarchia feldarabolására tör­tek és Oroszországgal és szövetségeseivel állot­tak összeköttetésben. E tényezőket a délszláv győzelmek nagyon felbátorították és világos, hogy győzelmükkel meg kell szűnnie a Németország­gal való szövetségnek, a monarchia külpolitikája sarkkövének is. 1898 óta egymást érték a Reichs­ratban, majd a delegációkban is a csehek és lengyelek egyre erősödő németellenes felszóla­lásai. E szempontok magyarázzák diplomáciánk ingadozását és gyöngeségét a kritikus esztendő­ben. Nem bírta magát elhatározni arra, hogy nyíltan fellépjen a török mellett, de annyira mégis útjában állott a balkániaknak, hogy azok teljes gyűlöletét magára vonja. E nehéz helyzetből úgy remélt szabadulhatni, hogy a török mellett szö­vetségesévé teszi a bolgárt is, ki köztük legtöbb erőt fejtett ki és aki féken tarthatja a nagyra­látó szerbet. Csakhogy mindjárt a békekötés után összevesztek a szövetségesek a zsákmány felosz­tásán, melynek oroszlánrésze, nemcsak a meg­előző szerződések, hanem érdem szerint is, a bol­gárnak jutott volna. A monarchiától biztatott bolgárok legyőzetése szövetségeseik által, kikhez Románia is csatlakozott, semmivé tette diplo­máciánknak ezt a reményét is. A bukaresti bé­kében (aug. 6.) Bulgáriát megfosztották nyert területe nagyobb részétől és azonfelül a román­nak is át kellett engednie régi területéből Szi­lisztriát és vidékét. Berchtold ekkor, Bulgária érdekében, a békekötés revízióját javasolta, de egyedül maradt. Még Németország is ellene volt. Mivel pedig a monarchia javaslatának sikere Ro­mánia nyereségét is csökkentette volna, ebben az államban, melyért először a monarchia tette ki magát, bizalmatlanság és gyűlölet fejlődött vele szemben. Joggal mutathatott gr. Apponnyi a delegáció nov. 21-iki ülésében arra az erős el­lentétre, melyet a bukaresti béke politikánk és a német közt felfedett. Tény az, hogy Berchtold, mint 1913 aug. 8. kelt jegyzéke mutatja, háborút akart üzenni Szerbiának, de az olasz ellenmondás és a német semlegesség miatt elállott e szándé­kától. Maradt még Albánia. Az 1912 dec. 5. újra 1920-ig meghosszabbított hármas­ szövetség nem változtatott az ez országra vonatkozó régibb megállapításokon. De míg az U. még az égei szi­getek kérdésében is Olaszország mellé állott, a római kabinet sem Szerbia, sem Montenegro ellen nem támogatta semmiben diplomáciánkat, sőt a szkutarni eset idején egyenesen tiltakozott a Lov­csen-hegy megszállása ellen. A montenegrói és szerb csapatok kiparancsolása az új államnak a londoni konferencián megállapított határai­ból, volt diplomáciánk első követelése. Szerbia csak október 20. tett erre nézve kötelező ígé­retet, de a szerb közvélemény erre az osztrák­magyar áruk bojkottjával válaszolt, melyet a többi szövetséges államra is ki akart terjesz­teni. A nagyhatalmak közös megállapodása Vil­mos wiedi herceget ültette az új állam trón­jára. De alig hogy azt elfoglalta, megkez­dődött ellene az olasz áskálódás az áruló Esszád pasa felhasználásával. Berchtold találkozása San Giuliano marquis olasz külügyminiszter­rel Abbaziában 1914 ápr. 4. ismét helyreállí­totta az egyetértést. De világos volt, hogy az U. minden jóakaratával nem az albán független­ségnek, hanem az olasz hódításnak készítette elő az útját, meg az is, hogy bárminő balkáni bonyo­dalmában szemben találja magával olasz szövet­ségesének hideg önzését. Az az általános elégedetlenség, melyet az utolsó évek eredményei, annyi fáradozás és költ­ség mellett is okoztak, kifejezést nyert a magyar delegációban. 1913 novemberben gr. Apponyi kétségbe vonta a hármas­ szövetség szilárdságát, bár most is hívének vallotta magát. 1914 elején ezek a panaszok megismétlődtek, annál is inkább, mert nemcsak a szerb, hanem a román sajtó is már nyíltan írt a monarchia bomlásáról és fel­osztásáról. A delegációban gr. Károlyi Mihály a hármas­ szövetség ellen, az entente-hoz való kö­zeledés érdekében szólalt fel. A Romániához való viszony elhidegedett: a román kormány jún. 1. felmondta a velünk kötött katonai konvenciót. A sarajevói gyilkosságra volt szükség, hogy diplo­máciánk visszanyerje határozottságát, a világ­háborúra, hogy az­t. megmutassa, minden belső visszavonás és külső izgatás és vesztegetés elle­nére mekkora benne az összetartás és erő. L. Világháború. Az irodalmat 1. Magyarország és Osztrák császárság cikkeknél. Osztrák-magyar rendjelek, 1. Rendjelek: Osztrák-Németalföld, azok a németalföldi tartományok (Flandria, Brabant, Hennegau, Luxemburg), amelyek az északi tartományok elszakadása (1579) után megmaradtak a spanyol uralom alatt 1713-ig, azután pedig VI. Károly császár s így a Habsburg-ház osztrák ágának uralma alá kerültek. 1794-ben a franciák foglal­ták el és birták 1814-ig. 1815—30-ig Hollandiá­val együtt a Németalföldi királyságot alkotta, 1830 óta pedig a független és önálló Belgium királyság. L. Belgium (története). Osztrák nyelvjárás, 1. Német nyelv. 57* Osztrák nyelvjárás

Next