Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
O, Ó - Osztrák-magyar rendjelek - Osztrák-Németalföld - Osztrák nyelvjárás
Osztrák-Magyar Monarchia 1899 állam határait. Már május 15. megszűnt az ostromállapot Boszniában és Hercegovinában, május 17-én pedig részleges leszerelés történt; körülbelül 50,000 tartalékost és póttartalékost bocsátottak haza. Roppant türelem és önmegtartóztatás árán legalább megmaradt a béke. Annál drágább kincs, mert mint Redl ezredes árulása és öngyilkossága mutatta (máj. 29.), az orosz korrupció még a vezérkart is megtámadhatta. Bármikép magyarázták is, a balkáni háború eredménye lényegesen csorbította a monarchia hatalmi állását. Eddig csak északkeleten kellett védeni határát, most délen és délnyugaton is megerősödtek a rovására növekedni óhajtó délszláv államok. Egyúttal teljesen orosz befolyás alá is jutottak, mely bármikor felhasználhatta őket saját céljaira. Nem vehető kevésbe ez eseményeknek a monarchia belső szervezetére való romboló hatása sem. Állítólag Ferenc Ferdinánd főherceg pártfogása alatt fejlődött az a politika, mely a monarchiában a szláv túlsúlyt akarta megállapítani, de bizonyos, hogy ezt az irányt a csehek, szlovének, szerbek és rutének közt oly tényezők is felhasználták, melyek a szlávság köntöse alatt a monarchia feldarabolására törtek és Oroszországgal és szövetségeseivel állottak összeköttetésben. E tényezőket a délszláv győzelmek nagyon felbátorították és világos, hogy győzelmükkel meg kell szűnnie a Németországgal való szövetségnek, a monarchia külpolitikája sarkkövének is. 1898 óta egymást érték a Reichsratban, majd a delegációkban is a csehek és lengyelek egyre erősödő németellenes felszólalásai. E szempontok magyarázzák diplomáciánk ingadozását és gyöngeségét a kritikus esztendőben. Nem bírta magát elhatározni arra, hogy nyíltan fellépjen a török mellett, de annyira mégis útjában állott a balkániaknak, hogy azok teljes gyűlöletét magára vonja. E nehéz helyzetből úgy remélt szabadulhatni, hogy a török mellett szövetségesévé teszi a bolgárt is, ki köztük legtöbb erőt fejtett ki és aki féken tarthatja a nagyralátó szerbet. Csakhogy mindjárt a békekötés után összevesztek a szövetségesek a zsákmány felosztásán, melynek oroszlánrésze, nemcsak a megelőző szerződések, hanem érdem szerint is, a bolgárnak jutott volna. A monarchiától biztatott bolgárok legyőzetése szövetségeseik által, kikhez Románia is csatlakozott, semmivé tette diplomáciánknak ezt a reményét is. A bukaresti békében (aug. 6.) Bulgáriát megfosztották nyert területe nagyobb részétől és azonfelül a románnak is át kellett engednie régi területéből Szilisztriát és vidékét. Berchtold ekkor, Bulgária érdekében, a békekötés revízióját javasolta, de egyedül maradt. Még Németország is ellene volt. Mivel pedig a monarchia javaslatának sikere Románia nyereségét is csökkentette volna, ebben az államban, melyért először a monarchia tette ki magát, bizalmatlanság és gyűlölet fejlődött vele szemben. Joggal mutathatott gr. Apponnyi a delegáció nov. 21-iki ülésében arra az erős ellentétre, melyet a bukaresti béke politikánk és a német közt felfedett. Tény az, hogy Berchtold, mint 1913 aug. 8. kelt jegyzéke mutatja, háborút akart üzenni Szerbiának, de az olasz ellenmondás és a német semlegesség miatt elállott e szándékától. Maradt még Albánia. Az 1912 dec. 5. újra 1920-ig meghosszabbított hármas szövetség nem változtatott az ez országra vonatkozó régibb megállapításokon. De míg az U. még az égei szigetek kérdésében is Olaszország mellé állott, a római kabinet sem Szerbia, sem Montenegro ellen nem támogatta semmiben diplomáciánkat, sőt a szkutarni eset idején egyenesen tiltakozott a Lovcsen-hegy megszállása ellen. A montenegrói és szerb csapatok kiparancsolása az új államnak a londoni konferencián megállapított határaiból, volt diplomáciánk első követelése. Szerbia csak október 20. tett erre nézve kötelező ígéretet, de a szerb közvélemény erre az osztrákmagyar áruk bojkottjával válaszolt, melyet a többi szövetséges államra is ki akart terjeszteni. A nagyhatalmak közös megállapodása Vilmos wiedi herceget ültette az új állam trónjára. De alig hogy azt elfoglalta, megkezdődött ellene az olasz áskálódás az áruló Esszád pasa felhasználásával. Berchtold találkozása San Giuliano marquis olasz külügyminiszterrel Abbaziában 1914 ápr. 4. ismét helyreállította az egyetértést. De világos volt, hogy az U. minden jóakaratával nem az albán függetlenségnek, hanem az olasz hódításnak készítette elő az útját, meg az is, hogy bárminő balkáni bonyodalmában szemben találja magával olasz szövetségesének hideg önzését. Az az általános elégedetlenség, melyet az utolsó évek eredményei, annyi fáradozás és költség mellett is okoztak, kifejezést nyert a magyar delegációban. 1913 novemberben gr. Apponyi kétségbe vonta a hármas szövetség szilárdságát, bár most is hívének vallotta magát. 1914 elején ezek a panaszok megismétlődtek, annál is inkább, mert nemcsak a szerb, hanem a román sajtó is már nyíltan írt a monarchia bomlásáról és felosztásáról. A delegációban gr. Károlyi Mihály a hármas szövetség ellen, az entente-hoz való közeledés érdekében szólalt fel. A Romániához való viszony elhidegedett: a román kormány jún. 1. felmondta a velünk kötött katonai konvenciót. A sarajevói gyilkosságra volt szükség, hogy diplomáciánk visszanyerje határozottságát, a világháborúra, hogy azt. megmutassa, minden belső visszavonás és külső izgatás és vesztegetés ellenére mekkora benne az összetartás és erő. L. Világháború. Az irodalmat 1. Magyarország és Osztrák császárság cikkeknél. Osztrák-magyar rendjelek, 1. Rendjelek: Osztrák-Németalföld, azok a németalföldi tartományok (Flandria, Brabant, Hennegau, Luxemburg), amelyek az északi tartományok elszakadása (1579) után megmaradtak a spanyol uralom alatt 1713-ig, azután pedig VI. Károly császár s így a Habsburg-ház osztrák ágának uralma alá kerültek. 1794-ben a franciák foglalták el és birták 1814-ig. 1815—30-ig Hollandiával együtt a Németalföldi királyságot alkotta, 1830 óta pedig a független és önálló Belgium királyság. L. Belgium (története). Osztrák nyelvjárás, 1. Német nyelv. 57* Osztrák nyelvjárás