Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
O, Ó - Osztrák-Magyayr Monarchia
Osztrák-Magyar Monarchia 1898 - kedóniában, minden reform ellenére, mind merészebben ütötte fel fejét a szerb, bolgár és görög forradalmi izgatás. Gróf Aehrenthal 1912 febr. 17. meghalt. Utóda gróf Berchtold Lipót lett, előbb nagykövetünk Szent-Pétervárott. Burián közös pénzügyminiszter lemondott, hogy a közös miniszterek többsége ne legyen magyar. Helyébe Bilinski jött, a lengyel klub elnöke. Berchtold több ízben is felszólalt az olasz terjeszkedés, az Égei-tenger szigeteinek megszállása és a Dardanellák ostroma ellen, sőt egyenesen szerződésszegésnek bélyegezte az olasz eljárást. Tovább azonban nem ment s a német kormány is engedékenyebb magatartást óhajtott, így Olaszország elérte célját, sőt a kikötés ellenére még a lausannei békekötés után is megtartotta a megszállott szigeteket, anélkül, hogy azt, bármi ellenértéket nyert volna. Olaszország győzelmes elhaladása, bármenynyire tagadták is, felbátorította az összes, a török birodalom megdöntésére törő erőket. Makedóniában együttműködtek az előbb ellenséges szerb, bolgár és görög komitácsik, Albániában katolikusok és görög-ortodox hitű törzsek. A porta régi hűbéres tartományai is felhasználták a helyzetet. Hartwig belgrádi orosz követ már 1909 óta fáradott a balkáni szövetség létesítésén. A görög király 1912 márciusban szövetséget ajánlott a bolgárnak . Steed, a Times bécsi levelezője, volt a levél közvetítője. A szövetséget csak májusban kötötték meg. Szerbia és Bulgária már 1912 márciusban meg is kötötték a szövetséget. Oroszországot is értesítették, de az hivatalosan semleges maradt, annál buzgóbban segítette őket titokban fegyverrel és pénzzel. Diplomáciánk erről alig tudott, pedig a belgrádi tüntetések és a Boszniában és Horvátországban egyre szaporodó orgyilkos kísérletek már is mutatták, mi készül, és a szerb-bolgár szövetség az O. beavatkozásának esetére is szólott. Berchtold még mindig a mürzstegi megállapodást tartja szem előtt. 1912 aug. 15. körjegyzékben szólítja fel a nagyhatalmakat: hassanak a portánál a makedóniai és albán reformok keresztülvitelére. Az összes nagyhatalmak az autonómia megadását ajánlották a portának, Berchtold javaslata értelmében. Közben azonban a négy balkáni király mozgósított, követeik autonómiát követelnek Kréta, Makedónia, Albánia és Ó-Szerbia részére. Ha három nap alatt nem adatnék meg, az országok fegyvert fognak (okt. 3.). A porta ezt visszautasítja, de okt. 7. megadja Makedóniának az önkormányzatot. Hanem ez nem sokat használt, noha a nagyhatalmak okt. 11. helyeslik eljárását és biztosítják arról, hogy a javítások a török birodalom területi épségét nem érinthetik. Montenegro október 7. megkezdte a harcot, a többi három állam követte, noha Belgrádban, Szófiában és Athénben az orosz és az osztrák-magyar követ egybehangzóan kijelentették, hogy a nagyhatalmak a háborút ellenzik és hogy az területi változáshoz nem vezethet. Berchtold a magyar delegáció szept. 24-iki ülésén kifejtette, hogy a balkáni államok veszélyeztetik a békét. Az 0. hagyományos politikája a török birodalom területi épségének fentartása. E cél csak úgy érhető el, ha szárazon és tengeren erősek vagyunk. A háború kitörése után megkezdődtek a hadi készületek is. Nov. 6. az osztrák delegáció ülésén Budapesten a külügyminiszter már kijelenti, hogy a törökök kudarcának le kell vonni következését területi tekintetben is, és hogy a monarchia csak saját érdekeit tarthatja szem előtt. Arra is kell gondolnunk, hogy a velünk «szoros baráti viszonyban álló» Románia földrajzi helyzetének megfelelő tekintetben részesüljön. Nov. 18-án, a magyar delegáció ülésén biztosra veszi, hogy a balkáni királyságok új helyzetükben ápolni fogják a monarchiához való jó viszonyt. A monarchia érdekkörét illetőleg Albániát tűzi ki főterületül. E nemzet szabad fejlődését illetőleg a politikánk teljes egyetértésben jár el az olaszszal. Érintve van még a prizrendi konzulunk, Brodiaska (1. o.) ellen a szerbek által elkövetett sérelem is, melyért a monarchia elégtételt követel. Ez ügyben a félhivatalos sajtó igen élesen szólalt fel, úgy hogy ez háborúra izgatásnak volt tekinthető. Szerbia 1913 jan. 16. Mitrovicában és Prizrendben megadta a kivánt elégtételt. A balkáni válság készületlenül találta a monarchiát. Diplomáciánk, bár katonai figyelmeztetésekben nem volt hiány, vakon bízott a törökök győzelmében és így csak nehezen illeszkedhetett be a bolgár győzelmek okozta helyzetbe. A nagykövetek dec. 17. Londonban összeülő konferenciáján, melyen gr. Mensdorff-Bouilly képviselte a monarchiát, már dec. 20. javasolták, hogy Albánia teljes autonómiát nyerjen, Szerbia pedig csak kereskedelmi utat kapjon az Adriához. Németország Angliával együtt inkább közvetített, semhogy teljesen azonosította volna magát a monarchiával, Oroszország ellenben, Franciaországgal együtt, mind nyíltabban pártfogolta Szerbiát és Montenegrót. A helyzet súlya alatt úgy a magyar, mint az osztrák parlament még 1912 végén megszavazták a mozgósításra és rekvizícióra vonatkozó kivételes hadi törvényjavaslatokat. 1912 dec. 9. Auffenberg helyett Brobatin lett hadügyminiszter, a vezérkar feje pedig újra Hötzendorfi Gonrad. A válság kiélesedésének volt jele Ferenc József sajátkezű levele, mellyel 1913 febr. 2. Hohenlohe herceg alezredest küldte a cárhoz. Bár Szkutari és Albánia ügye még korántsem volt végleg elintézve, márc. 11. a monarchia megegyezett az orosszal a kölcsönös leszerelés ügyében. De midőn az Ú. Montenegrótól több súlyos sérelemért elégtételt követelt (márc. 20.), az orosz kormány tiltakozott minden kényszer alkalmazása ellen és csak ahhoz járult, hogy Montenegro ne tarthassa meg Szkutarit. Midőn ez a város megadta magát (ápr. 25.) azt. kijelentette, hogy erőszakot is kész alkalmazni, ha Montenegro tovább is ellenállana a nagyhatalmak közös akaratának. Az osztrák-magyar sereg és flotta aztán részt vett ama nemzetközi csapatban, mely Szkutarit megszállotta és Montenegro tengerpartját elzárta. Miklós király erre engedett és Albánia megalakulása biztosítottnak látszott. A londoni béke (május 30.) aztán nagyobbára az 0. és az olaszok javaslata szerint állapította meg a leendő Osztrák-Magyar Monarchia