Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Törökkanizsa - Török kacsa - Törökkoppány - Törökmadár - Török mag - Török-magyar háborúk - Török-magyar rokonság - Török majom - Török maszlag - Török mézga - Török mustár - Török muzsika - Török naptár - Török nyelvcsalád
Törökország — 418 — Fia, II. Szulejmán, a pompás, vagy a törvényhozó, egyaránt sikeresen harcolt Európában és Ázsiában. A török hatalom alatta érte el delelőjét. Már 1521. elfoglalta a két nagy magyar határvárat, Szabácsot és Nándorfejérvárat, de győzelmét nem folytatta, hanem 1522. a Szent János vitézeit űzte el Rhodus szigetéről. 1526-ban elfoglalja Péterváradot, legyőzi Mohácsnál a magyar király seregét és bevonul Budára. Nem hódít, hanem az országot átengedi a pártharcnak Szapolyai János és Ferdinánd közt. Mindkettő keresikegyét, de ő Szapolyait támogatja és visszaszerzi neki az ország keleti felét. 1529-ben Bécset ostromolja, de kudarcot vall, 1532. pedig a kis Kőszeg tartóztatja. Szapolyait testvérének fogadja, de hűbéresének, Magyarországot pedig saját tulajdonának nézi. Szapolyai halála után megszállja Budát és behódítja a Duna-Tisza közötti részt, a keleti részt pedig Erdéllyel átadja Martinuzzi kormánya alatt adófizető hűbéresének, János Zsigmondnak. Területét aztán évről-évre terjeszti a magyarság rovására. A temesi bánság, a mai Szlavónia és a Dunántúl délnyugati fele is török birtokká válnak. Utolsó hadjáratában Szigetvár állítja meg bécsi útjában; ott hal meg, mialatt Zrínyi Miklós még védi a várat. Magyarország hanyatlásának volt következése, hogy az oláh vajdaságokat mint hűbéreket erősebben kapcsolja birodalmához. Ázsiában a Kaukázusig hódít (Georgia), azáltal pedig, hogy a tuniszi és algériai kalózállamok elismerik fenhatóságát, a tengeren is nagy hatalomra, erős hajóhadra tesz szert. Uralkodásának minden külső fénye mellett, az akkori császári követ, Busbegu, már észleli a hanyatlás előjeleit, ez az asszonyi befolyásban, amely őt a tulajdon fiai iránt táplált gyanúra és ezek kivégzésére vitte, lelte eredetét. A hanyatlás okai és következései. Az oszmán nép hatalmát, egyszerű erkölcsén és vitézségén kivül, uralkodói korlátlan tekintélyének, politikai és katonai belátásának köszönte. E belátás alkotta meg a hadicélokra páratlan és amellett egyszerű alkotmányt. A török katona bármily vitéz volt, nem kapott örökös nemességet és adományt, mint Nyugaton a nemesek, hanem a vezér vagy basa fiának is a legkisebb hűbéren kellett kezdeni, így biztosítva volt a hadi érdem jutalma. A keresztény származású jancsárokat pedig mint fizetett vitézeket nevelték a szultán szolgáinak, az tartotta el őket, attól kaptak néha ajándékokat is, de meg nem házasodhattak és magánbirtokuk nem volt. Amint az egész alkotmány az uralom erejére, következetességére és az állami célnak minden más tekintet fölé helyezésére volt felépítve, úgy romlása is felülről kezdődött meg. A szultánok szép egyszerűségét fényűzés és pompa váltotta fel. Már II. Szulejmán alatt is a hárem uralkodik, fia II Szelim épen nem méltó atyjához, már nem is megy háborúba. Szigetvár ostroma a jancsárság javába került; a lepantói csata 1571. a török flotta vereségével végződött az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhaddal szemben. Mennél gyengébb a szultán, annál gyanakodóbbnak kell lennie. Szokás, szinte törvény lett a testvérek megöletése és a közelebbi rokonok távoltartása a közügyektől és a háborútól, így a szultánok tudatlanul, járatlanul jutottak trónra, ki voltak szolgáltatva tanácsosaiknak és csak a háremben, a kegyetlenségben, a kincs halmozásában vagy az italban lelték örömüket. Vezéreikké, kegyenceikké sem a legalkalmasabbat választották, hanem azt, aki pénzzel, ajándékokkal leginkább járt kedvekre. Mivel pedig a szultán kegye változandó, a főemberek lehetőleg gazdagodni törekszenek, már nem az állam érdeke, hanem a maguké dönt elhatározásuk fölött békében és háborúban. Ez által megszűnik a régi fegyelem. A jancsárok már a XVII. sz. elején kivívják nemcsak azt, hogy házasodhassanak, hanem azt is, hogy örökös katonaságot alkossanak. Ez örökösödés által feleslegessé vált az alávetett népek gyermekadója. Az egész véradó a mohammedánokra hárult, a keresztény népek pedig békén erősödhettek. Még mindig roppant nagy a birodalom ereje és ha erős, ügyes nagyvezér akad, mint a XVII. sz. második felében a Köprüliek. T. nemcsak védelemre képes, hanem még terjeszkedésre is, de ez csak kivétel. A régi állapotokat visszaállítani nem lehetett, és így e bajok mindinkább érezhetőkké váltak. A janicsárok egyre több kiváltságot szereztek és hogy ezeket megőrizhessék és növelhessék, gyakran fellázadnak és az őket fegyelmezni szándékozó nagyvezéreket, sőt a szultánokat is leteszik, vagy megötik. II. Szelim alatt még fenntartja a hatalmat Szokoli Mohammed nagyvezér, és nagy áldozatok árán elhódítja a velencésektől Ciprust és az Ión-szigeteket. De a perzsa háborúk dicstelenül és veszteséggel folynak tovább és a chosszú háborúban» (1592—1606) a veszteség felér a nyereséggel, úgy hogy a zsitvatoroki békében a szultán már elismeri a cebécsi király egyenlőségét és nem adót vesz tőle, mint addig, hanem ajándékot, amelyet viszonoznia kell. Új ellenség is támad, aki ellen 1620-ban II. Oszmán nagy csatát veszít: a lengyel. A vereséget a janicsárok fegyelmezetlensége okozta; midőn a szultán meg akarja lakoltatni a vétkeseket, ezek őt megölik. Csak Oszmán öccse, IV. Murád állította ismét helyre a fegyelmet, legyőzte a perzsákat, visszavette tőlük Bagdadot, elfoglalta Tebriszt is és e nagy vállalatok mellett még a kincstárát is megtöltötte. Utána azonban (1648—56) teljes a zavar és a velencések már a Dardanellákba is behajóznak. Köprük Mohammed nagyvezér aztán helyreállítja a rendet, erélyes politikát követ II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel szemben, kinek lengyel királyságát meghiusítja, trónjától meg is fosztja, és a velenceieket visszaveri. Alatta és fia, Ahmed alatt, kik a kiskorú és gyönge IV. Mohammed nevében kormányoznak, renesszánszát éli a török hadiszellem. Ismét megindul a háború Magyarországon, Érsekújvár és Zerinvár elesik, és bár Szentgotthárdnál 1664. vereséget szenved a nagyvezér, a vasvári békében mégis török kézen maradnak. Erdély is csak akkor válik, Apafy alatt, igazán behódolt tartománnyá. Kréta szigetét ekkor veszik el Velencétől, Podoliát a lengyelektől, úgy hogy T. ekkor éri el legnagyobb kiterjedését. Már 1675 óta azonban határt szab T. terjeszkedésének Szobieszky János lengyel fővezér, később Törökország