Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)
V - Világháború
Világháború — 307 — támadásuk révén számos sikeres hadművelettel zárták le az évet; a körülöttük alkotott gyűrűt vagy megvédelmezték (nyugat és délnyugat), vagy tetemesen kibővítették (keleten és délkeleten). Bulgária szövetségével erőik gyarapodtak ugyan, de Olaszország hadbalépésével az entente erősebb lett, Törökország megsegítése lehetségessé vált. Bár már hiányát érzik a nyersanyagoknak és az élelmicikkeknek és így a morális erők is ingadozni kezdettek, a harci kedv azonban még nem lanyhult. Az ententenál fokozódik az a törekvés, hogy legyőzzék, megsemmisítsék a közp. hat.-at. Az 1915 dec. -i chantalyi haditanács (Joffre, Haig, Alexejev, Cadorna) elhatározta, hogy az erők fokozásával (angol ák: védköz, franc, gyarmati csapatok szaporítása, az orosz hadsereg újjászervezése, amerikai és japán lövészet és hadieszközök beállítása) 1916. általános támadást indít a közp. hat. ellen. c) Hadműveletek 1916-ban. Általános helyzet. A chantillyi határozat mellett az entente nem téveszti szem elől ellenfeleinek tökéletes körülzárását (Románia). A közp. hat. közül Ausztria-Magyarország erőinek javarészét már elhasználta. Az a hit, hogy Oroszország az 1915. évi hadműveletek révén hosszabb időretehetetlenné tétetett, tévedésnek bizonyult és oka volt annak a sztratégiai fordulatnak, hogy mellékhadszintérré tévén Oroszországot, az erők szétforgácsolása mellett, egyidőben nyugaton (Verdun) és délnyugaton (Tirol) keresik a döntést. 1. Keleti hadszíntér. a) Az újévi csatában (1915 dec. 24—1916 jan. 15.) az oroszok 130 km. hosszú vonalon az Ivanov vezette 14 hadtestükkel Pflanzer-Baltin osztr.magy. és Bothmer ném. hadserege déli szárnya ellen (Dnyesztr, Strupa, Styr, Kormin) támadtak avégből, hogy a Dardanelláknál vallott kudarc és Szerbia meghódítása ellenére is, a várható győzelem eredményeként Romániát a maguk oldalára háborúba rántsák. A rendkívüli nagy veszteségekkel egybekötött harcok (Bojan, Rarance, Toporovc, Bucsac, Okna, Uscieszko stb.) az oroszok vereségével végződtek. b) A Naroc-tó melléki csatában (márc. 18— ápr. 30.)az oroszok, egyrészt a franciáknak Verdun ostrománál való megsegítése, másrészt Litvánia és Lengyelország visszafoglalása végett, északon a Duna mellékén, délen pedig a Berezinánál egyidejűleg harcrakelő erők támogatása mellett és Evert tb. vezetése alatt igen nagy erejük (128 orosz, 19 német ill.) ellenére támadásukkal kudarcot vallottak. c) A Brusszijov tb. vezette orosz támadások elseje (jún. 4—aug. 30.) még Oroszország önálló hadműveleteként zajlik le (Verdun ostroma, az o.m. tiroli támadással és az ententenak a Sommemelléki csatához való előkészületei közben), míg a 2. és 3. már a román hadjárattal kapcsolatos. Az első támadás célja: az o.m. tiroli előtörés megállítása, Breszt-Litovszk, Lublin és Bukovina elfoglalása, de főként végre Románia megnyerése. A csatát négy orosz hadsereg kezdi meg (Kaledin, Szaharov, Scserbacsev, Lesiczki) az egész keleti arcvonalon, de amikor a József Ferdinánd fhg. vezette 4. o.m. hadsereget Lucknál áttörték, Brusszilov összes erőit itt veti bele a küzdelembe. Az áttört o.m. hadsereg felbomlottan özönlött vissza Vladimír- Volinszkyj felé és így, mivel Baranovicsinél (júl. 2—9.) is támadás érte a német erőket (Woyrsch), a közp. hat. keleti arcvonala ingadozni kezdett éppen abban az időben, amikor a nyugati harctéren is szorult helyzetben voltak a németek. Amíg ezután az oroszoknak Kevel felé való áttörését a Linsingen tb. vezette német erők meggátolták, addig délen a Pflanzer-Baltin ellen támadó erők győzelmet arattak, elfoglalták Bukovinát és eljutottak a Kárpátokig. Sőt e siker következményeként a megtámadott Bothmer német és Böhm-Ermolli 0.m. 2. hadserege is hátrább eső állásokba volt kénytelen vonulni. Az aug. 18-i hivatalos jelentés először állapítja meg török császári csapatok részvételét a keleti hadszintéri harcokban. A haderők egységes alkalmazhatása végett a közp. hat., megegyezés alapján, aug. 5. a keleti harctéren, Rigától le egészen Bródyig Hindenburg, délen pedig Károly Ferenc József fhg. trónörökös parancsnoksága alá helyezték a seregtesteket. Amikor pedig bekövetkezett a román hadüzenet, a német hadvezetőség Falkenhaynt felmentette a ném. haderők vezérk. főnöksége alól és helyére Hindenburgot (Ludendorff első főszállásmester) állította. Aug. 27. Románia az entente oldalán belépett a háborúba, amivel, tekintettel az összes hadszinterek igen súlyos és feszült helyzetére (Verdun, Somme, olasz ellentámadás Tirolban, Görz eleste, olasz sikerek a Doberdón), a közp. hat.-ra nézve felette válságos új fejezete kezdődik meg a V.-nak. Ennek folyamán zajlottak le: a Brusszilov vezette és Erdély ellen irányuló 2. orosz támadás (szept. 19 30.), amelyben Bukovinában, Kelet-Galiciában és Volhiniában a szövetséges haderők állásaikat megtartják. d) A román hadjárat. Erőviszonyok. Mivel egyrészt a német hadvezetőség (Falkenhayn) nem hitt Romániának ellenünk való korai (szept. vége előtt) támadásában, másrészt a kényszerhelyzet és Románia lebecsülése volt oka annak, hogy a hadüzenet (aug. 27.) teljesen készületlenül érte A.M.-ot és hogy így az erdélyi határok védelmére csupán maroknyi erők állottak rendelkezésre. A hadműveletek megindulásakor szemben állottak egymással: Magyarország határainak hosszában (500 km.) részünkről 3 gyenge hadoszt. és 3 népf. gyal. dandár (68 zlj., 1801 lov. sz. és 47 üteg, mintegy 80,000 ember), a románok igen erős zlj.-akból alakított 12 l/a gy. hadoszt. és 8 lov. dandára (220 zlj., 60. sz., 60 n., 250,000 fegyveres); a bolgár határ mentén a románok részéről 4 gyal. és lov. dandár és 2 orosz gyal. 1 orosz lov. hadoszt., a közp. hat. részéről az o.m. dunai flotilla és a macedóniai vegyes, német erő támogatta 7 hadoszt. (1 német, 4 bolgár és 2 török). Hadműveleti tervek. A közp. hat. az erők felvonulásáig a védelemre (Maros vonala) határoz- Világháború.