Révai Nagy Lexikona, 20. kötet: Kiegészítés: Bér-Zsolt (1927)
N - Németbirodalom
Német birodalom — 697 — Története: A világháború kitörésekor II. kormánya és közvéleménye közös frontot alkottak, melyet közel egy esztendeig semmi sem látszott megzavarni. A háború kimerítő áldozatai és a béke kilátástalansága azonban 1915 nyarán már oly mértékben éreztette hatását, hogy a szocialisták, kik a kormánynak egyedüli ellenzékét alkották, nyílt figyelmeztetésre határozták el magukat. Vezetőik: Bernstein Eduárd, Haase Hugó és Kautsky Karl 1915 júl. 19. a Leipziger Volkszeitungban a békekötés mellett foglaltak állást, ami a császári kormányra nézve hadüzenetnek volt tekinthető. Nyílt szakításra egyelőre nem gondoltak, sőt a szocialisták a hadihiteleket is megszavazták, 1914 dec. 2., 1915 márc. 20. és aug. 20. egyedül a radikális szocialista Liebknecht Karl szavazott ellene. Midőn azonban a német hadvezetőség az orosz támadás letörése után sem tudott közelebb kerülni a háború befejezéséhez, sőt a béke megkötésétől idegenkedni látszott. 1915 dec. 20., a IV. hitel megszavazásakor már 20 szocialista képviselő tagadta meg II. Vilmos császár kormányától a háború folytatásához szükséges eszközöket. Liebknecht nem elégedett meg parlamentáris eszközökkel, hanem 1916 jan. 12. a szocialista pártból kilépett, 27-én pedig titokban megindította radikális és antimilitarista lapját, máj. 1. pedig háborúellenes tüntetést rendezett, mire a Spartakusbriefe hírhedt szerkesztőjét jún. 28. két és félévi börtönre ítélték. Időközben márc. 24. azonban Haase vezetésével már 18 képviselő lépett ki a szocialistapárt kötelékéből, hogy a kormánnyal nyíltan szembehelyezkedjék és máj. 1. az egész birodalom területén háborúellenes zavargások keletkeztek. Erre az esetleges győzelmek gyümölcseinek biztosítása végett júl.-ban jobboldali koncentráció alakult, mely német nemzeti bizottság néven a baloldali eltolódások ellensúlyozására törekedett. Vilmos császár a felmerült ellentéteket azzal igyekezett áthidalni, hogy aug. 31. a békejavaslatok elkészítését rendelte el, amelyet azután Zimmermann Arthur külügyi államtitkár munkájaként 1916 dec. 12. az ellenséges kormányoknak elküldtek. Bár Bukarest elfoglalása éppen akkor az ellenséges hatalmakat megdöbbentette és az orosz-román támadás kudarca Oroszországot szövetségeseitől eltávolítva, mindenütt komoly válságot eredményezett, a békejavaslatokat dec. 30. mereven elutasították. Szemmel láthatólag tehát a háború nem volt befejezhető, mivel pedig a szocialisták felfogása és állítása szerint ez csupán a szembenálló kormányok akadékoskodásán múlt, az 1917 ápr.-i gothai szocialista konferencián a német szocialista párt kettészakadt. A mérsékeltek továbbra is megmaradtak a kormánnyal szemben a parlamenti ellenzék fegyverei mellett, a független szocialisták azonban nyíltan a forradalom álláspontjára helyezkedtek. Bethmann-Hollweg kancellárnak a háború folytatásával előidézett szakadás állásába került és helyét júl. 14. Michaelis Georg foglalta el, ki alatt azonban a szakadás még élesebbé lett. Erzberger Mathias centrumpárti képviselő ugyanis abban a feltevésben, hogy a korlátlan búvárhajóharc elrendelése és annak fenntartása lehetetlenné teszi azt, hogy a német kormány az ellenséges kormányokkal békét kezdeményezhessen, a középpártok egyesítésével és a birodalmi gyűlés határozatával akarta a béketörekvések sikerét biztosítani. A katolikus centrumpárt, a szabadelvűek és a szocialisták segítségével 1917 júl. 19-én 214.116 szavazattal sikerült oly határozatot provokálnia, mely a hódítótervek feladásával a megegyezéses béke megkötésének szükségességét mondotta ki. A határozat nyíltan megmutatta, hogy a német hadvezetőség és a német közvélemény között szakadás állott elő és hogy a szemben álló ellenfelek szervezkedése I, erejét jelentékenyen meg fogja gyengíteni. A határozat válaszaként János Albert mecklenburgi herceg és Tirpitz tengernagy vezetése alatt szept. 2. valóban megalakult a nacionalisták jobboldali elemeiből a Vaterlandspartei, mire Michaelis kancellár nov. 1. Hertling Georg gróf bajor miniszterelnöknek engedte át helyét. A délnémet kancellár azonban már tehetetlennek bizonyult azokkal az erőkkel szemben, melyek a katonai balsikerek és különösen Amerika beavatkozása következtében elemi erővel nehezedtek II.-ra, egészen addig, amíg 1918 júlban kezdetét nem vette az általános visszavonulás. Ezzel a háború érdemi része befejezettnek volt tekinthető. Ugyanakkor, amidőn a balkáni fronton Bulgária letette a fegyvert,Scheidemann Philipp szocialista képviselő szept. 24. a kormánytól a háború rögtöni befejezését és a parlamenti kormányzat behozatalát követelte és ezzel a császári ultimátum elé állította. Röviddel azután, szept. 29. azonban a hadvezetőség, mely eddig a béke megkötéséről hallani sem akart, szintén rögtöni békeajánlatra kérte a birodalmi kormányt, mire Hertling gróf 30-án elhagyta helyét. Csak okt. 3. került a kancellária élére Miksa badeni herceg, ki a külügyi hivatal élére Solf Wilhelmet állította, hogy vele a békekötés tárgyalásait befejeztesse, Scheidemann és Erzberger képviselőknek a kabinetbe való meghívásával pedig az ellenzék előtt is utat nyitott és megkezdette az átmenetet a parlamentáris kormányzat felé. Ezek után okt. 5. Wilson északamerikai elnöktől békét kért. Ettől kezdve az alkotmányos átalakulással karöltve haladt a forradalom. Okt. 7. a spartakisták Gothában megtartott értekezletükön, Joffe orosz népbiztossal összeköttetésben, a nyílt harc mellett döntöttek. Okt. 26. a birodalmi gyűlés a kancellár felelősségét mondotta ki, mit 28-án a császár is magáévá tett, a kieli matrózlázadás hírére azonban 31-én a főhadiszállásra utazott. Nov. 5. már az egész flotta fellázadt, mire másnap Joffét kiutasították. A forradalom azonban most már feltartóztathatlanul tovább harapózott és Hamburgba, 6-án Brémába is átcsapott, 7-én pedig a délnémet államokban ütötte fel fejét. Nov. 7. éjjel Münchenben, 9-én Berlinben teljes erővel tört ki a harc, mire Miksa herceg a császár és a trónörökös lemondását hírülersl, Ebert Priedrichnek, a szocialista párt elnökének adta át helyét, a Miksa herceg kormányából kivált Seheidemann pedig a birodalmi gyűlés lépcsőiről a német köztársaságot kiáltotta ki. Másnap név. Német birodalom