Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-21 / 12. szám
„Én csak rendben szeretnék élni, emberi rendben...” Beszélgetés Orbán Viktorral Középmagas, sötétbarna. A szabadelvű divatnak megfelelően szakállas. Huszonhat éves, nős, jogvégzett, egy kisgyermeke van. Feleségével az egyetemen ismerkedett meg. Egy politikatudományi folyóirat társszerkesztője, a Fiatal Demokraták Szövetségének alapítója és azóta is választmányi tagja. A Fidesz országos listájának primus parese, Orbán Viktor Budapesten, a Hősök terén mondott gyújtó hangú beszédével robbant be a köztudatba. Egy megcsalatott generáció nevében. Amit azután sokan a szemére is vetettek. Hogy jön ő ahhoz, hogy egy generáció nevében szóljon? Hát elég az, hogy ő is a generáció tagja? Szólt, mert úgy érezte, helyette az elmúlt évtizedben nem szólt senki. Mikor először kerestem Orbánékat, még a Bibó Szakkollégiumban, a portás azt mondta, a kertben vannak, valamilyen megbeszélést tartanak, kérik, ne zavarja őket senki. Odamentem hozzájuk. A fűben ültek. - Éppen a világot váltjátok meg? - Óh, azon már túlvagyunk - válaszolta mosolyogva. Egyszer megkérdeztem tőle: - Mit szeretnél a legjobban? Kocsárd - Beilleszkedni - válaszolta. - Egy olyan polgári mindennapi életbe, amelyben élni lehet. Én nem vagyok forradalmár, aki csak „kívül” érzi jól magát, aki csupán támadni tud. Én csak rendben szeretnék lenni, szabad, polgári rendben. Nyesegetném az érvényes polgári társadalmat, de nem kívánnék szembefordulni vele. Ilyen „nyárspolgársóvár” tehát a Fiatal Demokraták Szövetségének vezéregyénisége? Azok vezetője, akikről azt írta - június 16-án - egy névvel és házszámmal el nem látott levél írója: „Mi jól tudjuk, hogy a Fidesz nemcsak a Nagy Imre-temetésre ment szívesen szerepelni, még szívesebben menne el a munka temetésére. Hol dolgoznak egyáltalán? Hiszen üldögélnek, sztrájkolnak, hőbörögnek; egy dologtalan, felelőtlen ifjúsági csoportról van szó.” - Mit szólsz ehhez? - Semmi rendkívülit nem találok benne. Több levelet is kaptunk a temetési beszédem után. Három dicsérő levélre jut egy szitkozódó. Mi egyébként soha nem mentünk bele abba a vitába, hogy dolgozunk , vagy dologkerülők vagyunk. Én azért nem, mert a Fideszben a választmányi tagság fejében egyetlen fillért sem kapok. Ezt a munkaidőmön túl csinálom. Nekem gyermekem van, családom, őket kell eltartanom, így vannak a többiek is, így vállaljuk azt, amit egyébként az ilyen levélírók nem. A politikai lehetőség kihasználását, ami végre megnyílt a magyar társadalom előtt. És szerinted is szélsőségesek vagytok? - Valójában már tudjuk, hogy gondolatainkkal a magyar társadalom mennyiben ért egyet. Élesek vagyunk, de - mint kiderült - közel sem abnormálisak! Ezért a devianciavádakra, hogy például szélsőségesek lennénk, valójában nem is kívánunk választ adni, nemcsak a ringbe szaálljon be a parasztsaag lakatlan ellenzeekbe bojkottáalgatunk