Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-21 / 12. szám

„Én csak rendben szeretnék élni, emberi rendben...” Beszélgetés Orbán Viktorral Középmagas, sötétbarna. A sza­badelvű divatnak megfelelően sza­kállas. Huszonhat éves, nős, jogvég­zett, egy kisgyermeke van. Feleségé­vel az egyetemen ismerkedett meg. Egy politikatudományi folyóirat társ­szerkesztője, a Fiatal Demokraták Szövetségének alapítója és azóta is választmányi tagja. A Fidesz orszá­gos listájának primus parese, Orbán Viktor Budapesten, a Hő­sök terén mondott gyújtó hangú be­szédével robbant be a köztudatba. Egy megcsalatott generáció nevé­ben. Amit azután sokan a szemére is vetettek. Hogy jön ő ahhoz, hogy egy generáció nevében szóljon? Hát elég az, hogy ő is a generáció tagja? Szólt, mert úgy érezte, helyette az elmúlt évtizedben nem szólt senki. Mikor először kerestem Orbáné­­kat, még a Bibó Szakkollégiumban, a portás azt mondta, a kertben van­nak, valamilyen megbeszélést tarta­nak, kérik, ne zavarja őket senki. Odamentem hozzájuk. A fűben ül­tek. - Éppen a világot váltjátok meg? - Óh, azon már túlvagyunk - vá­laszolta mosolyogva. Egyszer megkérdeztem tőle: - Mit szeretnél a legjobban? Kocsárd - Beilleszkedni - válaszolta. - Egy olyan polgári mindennapi élet­be, amelyben élni lehet. Én nem va­gyok forradalmár, aki csak „kívül” érzi jól magát, aki csupán támadni tud. Én csak rendben szeretnék len­ni, szabad, polgári rendben. Nyese­getném az érvényes polgári társa­dalmat, de nem kívánnék szembefor­dulni vele. Ilyen „nyárspolgársóvár” tehát a Fiatal Demokraták Szövetségének vezéregyénisége? Azok vezetője, akikről azt írta - június 16-án - egy névvel és házszámmal el nem látott levél írója: „Mi jól tudjuk, hogy a Fi­desz nemcsak a Nagy Imre-temetés­­re ment szívesen szerepelni, még szí­vesebben menne el a munka teme­tésére. Hol dolgoznak egyáltalán? Hiszen üldögélnek, sztrájkolnak, hő­­börögnek; egy dologtalan, felelőtlen ifjúsági csoportról van szó.” - Mit szólsz ehhez? - Semmi rendkívülit nem találok benne. Több levelet is kaptunk a te­metési beszédem után. Három dicsé­rő levélre jut egy szitkozódó. Mi egyébként soha nem mentünk bele abba a vitába, hogy dolgozunk , vagy dologkerülők vagyunk. Én azért nem, mert a Fideszben a vá­lasztmányi tagság fejében egyetlen fillért sem kapok. Ezt a munkaidő­mön túl csinálom. Nekem gyerme­kem van, családom, őket kell eltar­tanom, így vannak a többiek is, így vállaljuk azt, amit egyébként az ilyen levélírók nem. A politikai lehetőség kihasználását, ami végre megnyílt a magyar társadalom előtt.­­ És szerinted is szélsőségesek vagytok? - Valójában már tudjuk, hogy gondolatainkkal a magyar társada­lom mennyiben ért egyet. Élesek va­gyunk, de - mint kiderült - közel sem abnormálisak! Ezért a devianci­avádakra, hogy például szélsősége­sek lennénk, valójában nem is kívá­nunk választ adni, nemcsak a ringbe szaálljon be a parasztsaag lakatlan ellenzeekbe bojkottáalgatunk

Next