Ring, 1991 (3. évfolyam, 27-48. szám)

1991-10-08 / 36. szám

RING - FÜGGETLEN KÖZÉLETI HETILAP Ha valaki az M1-es autópályán érkezett Tatabányára, óhatatlanul a város fölé magasodó hegyvonulatra esett a tekintete, amelynek az egyik legkiemelkedőbb pontjáról a Turul emlékmű tekintett vissza rá. Az itt élők úgy fogalmaztak, hogy a madár intett búcsút az otthonról elutazónak és fogadta a hazaérkezőt. Történt, hogy egyszer csak eltűnt a Turulmadár a „fészkére Г. Sokan keresték, sokáig rejtély övezte az eltűnését. Elrepült a sebzett Turulmadár Emlékmű helyett csökevény? Több pletyka kelt szárnyra ebben az időszakban. A sajtó segítségével azonban napvilágra került az igazság. A több mázsás madár vázszerkezete és borítása az időjárás viszontagságai, a há­borúk és a barbár rongások ki­tartó munkájának eredménye­ként olyan állapotba került, hogy szükségessé vált a javítása, a lebontása és elszállítása. A da­rabokra szedett Turul emlékmű Nausch Géza tatabányai ötvös­művész műhelyének udvarán pi­hent, és várta sorsának a jobbra fordulását. A madár körüli viha­rok azonban tovább folytatódtak mind a közvélemény előtt, amelyről a sajtó is tájékoztatott, mind a közvélemény kizárásá­val, amelyről már csak kevesen tudtak. Az újabb fordulatot az je­lentette, hogy a roncsok tovább repültek a Madaras­ művészcsa­lád által megadott budapesti helyszínre. Az okok ismét rejté­lyesek voltak. Nausch Géza öt­vösművészt ennek kapcsán ke­restük fel egy interjú erejéig. Hozzá nem értők a bizottságban - Az ország egyik legjobb emlékművéről van szó - fakadt ki a művész. - A mostani Turul Bizottság vezetője, Csőke úr, véleményem szerint nem áll a helyzet magaslatán. Turul Bi­zottság régen is volt, amelyet a következő nevek fémjeleztek: Donáth Gyula szobrászművész, Feszty Árpád festőművész, Feszty Gyula építész, Szekeriusz Aurél császári és királyi műszaki tanácsos, aki a várat is tervezte, rajtuk kívül a vármegyeház né­hány elöljárója. Mint az a nevek­ből kiderül, a századforduló leg­nevesebb művészei, műszaki szakemberei alkották a bizottság­­­got. A mostanit pedig... - Látom, friss sebet szakí­tottam fel jövetelemmel! - Ez így igaz. A legjobban az bosszant, hogy az itt élők - tisz­telet a kivételnek - nem is tud­ták, hogy kinek az alkotása az­­ emlékmű. De honnan is tudták volna. Donáth olyat alkotott, hogy megérdemelte volna hogy legalább egy utcát nevezzenek el­­ róla. Most pótolni lehetne a hi­ányt, mert jó néhány utca meg­érett a névváltozásra, a dicstelen neveket váltsák fel az arra érde­mesek. - Mi az oka, hogy a bizott­ságról nem éppen a legjobb a véleménye? - Mint mondtam, az embe­rek többsége nem tudta a terve­ző és alkotóművész nevét, de az abszurdum, hogy a Turul Bizott­ság sem. Az alapító okiratuk a tanú erre, amelyben a legelején­­ az áll, hogy az emlékművet - most szó szerint idézem - „egy jó nevű művész készítette”. Ezek után még ki merik jelenteni, hogy minden jogot fenntartanak maguknak az emlékművel kap­csolatban! A következőkről van szó: művészi hitelesség ellenőr­zése, művészi színvonal ellenőr­zése, szakszerűségi szempontok betartása. Kérdem én, hogy mi­nek az alapján?­­ Kikből áll a bizottság, és mi a művész feladata? - Az önkormányzaton belül van egy kulturális bizottság és egy művészeti tanács, amelyek funkcióképtelenek. Nincs prog­ramjuk, konkrét elképzelésük és feladatuk. Összetételüknél fogva alkalmatlanok a feladatok ellátá­sára. A művész feladata az ő vé­leményük szerint az, hogy úgy táncoljon, ahogy ők „zenélnek”. - Ezek igen súlyos kijelen­tések! - Igen, de vállalom a követ - t­kezményeket. Én az alakuló összejövetelen ott voltam. Már ott elmondtam, hogy ez akkor lenne jó, ha művészeti szakmán­ként lenne egy-egy képviselő. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az írók és költők képviselőjét meg sem hívták er­re az alakuló ülésre. Hlát lehet így komoly valami? Éppen ezért egy pár kollégával én ellenzéket alkotok. Benkő Benedek úr me­­­­zőgazdász végzettségű, ő kezeli a közpénzeknek azt a részét, amely a kulturális tevékenységek fedezésére kell. A kellő hozzá nem értés miatt olyan dolgok, kiállítások lettek finanszírozva, amelyek a szónak nem a nemes értelmében voltak „amatőrök”. Gondokba és gondolatokba mélyedve a művész: Nausch Géza Az elvtársak és az irredentizmus - Térjünk vissza a Turul­­­­hoz! - Az egész Turul-ügy csak akkor lesz érthető az olvasók­nak, ha tudnak az alapokról is. Ezért még azt is szeretném el­mondani, hogy a közpénzek felül használóit jogszabályok segítik a­­ munkájukban, amelyek betartá­sa kötelező érvényű. A közterü­leteken csak olyan művek állítha­tók fel, amelyeket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűri­­­­zett. Restaurálás esetén ki kell­­ kérni a Műemlékvédelmi Bizott­­­­ság véleményét is. Nos, a párt­államiság időszaka ezeket a mű-

Next