Ring, 1992 (4. évfolyam, 26-50. szám)
1992-07-01 / 26. szám
MAGYAR MUNKÁS LAKITELEK ALAPÍTVÁNY Casablanca, Fekete lyuk Egy lakóközösség Golgotája A MÁVAG neve a Ganz-zal együtt is jól csengett nemcsak a belföldi piacon. Eredetileg külön gyárak voltak, csak 1959-ben „fuzionált” a két vasipari gépgyár. Gólem lett belőlük, annak minden nehézkességével, később mozgásképtelenségével. Ma már éppen ennek következtében egyik gyár sem létezik, az ingatlanokat Kapolyi elvtárs miniszterkedése idején a hírhedt hét törpére - önálló cégecskékre - szabdalták szét, biztosítva ezáltal az elmúlás meggyorsítását. Eredményes intézkedés volt, a siker osztatlan. Ma már nem gyártunk repülőgépet, mozdonyokat, hidat, traktort, terepjárókat, teherautót és MÁVAGMercedes-Benz autóbuszokat, mezőgazdasági gépeket, ki tudná felsorolni, mi mindent még, ami világszerte keresett termék volt, a magyar ipari teljesítőképesség hírnevét öregbítendő. Csak az épületek maradtak, megváltozott a funkciójuk, a nevük, egy kivétel van csupán, a MÁVAG kolónia. Munkás-lakótelep 667 lakással. Akik valaha a gyárban dolgoztak, lakásukat szolgálati bérlakásként kapták annak idején. Van, aki itt született és még ma is itt lakik. A többség előbb a MÁVAG-ban dolgozott, utána kapott szolgálati lakást. Ki mikor. A házirend 1910-ben készült, és kitér 25 pontjában mindenre, ami a zavartalan működésben szükséges a „brit closet” dugulás veszélyétől a házmesterek és a házfelügyelő jogaira és kötelezettségére. A lakáscsoportok lakóközösséget feltételeztek, ezért utolsóként 1910-ben felavatták a művelődési házat a telep közepén. Univerzális szolgáltató és kulturális bázisként épült az ottlakók és a környékbeliek hasznára. Az avató ünnepségen Jászai Mari adta meg az új helyiség kulturális rangját. A szétvert kápolna Ez az épület is létezik, sőt, működik Vörösmarty Művelődési Ház címszó alatt. Emeleti színháztermében a Casablanca bár, alagsorában, a hajdani medencés, kádas, zuhanyozós, szaunás fürdő helyén pedig a Fekete lyuk nevű műintézmény található. Itt kapott helyet a Független színpad, és van még egy alagsori söröző is, étteremmel kombinálva. Akinek van munkája, az nappal dolgozik, éjszaka pedig a többi ottlakóval együtt hallgatja a hajnalban hazatérő dühöngő ifjúság óbégatását, a jobb módú emberek hazatérőben elkerülhetetlen ajtócsapkodását, mielőtt felbőgetik az elegáns kocsik motorját. Amíg ebbe a mai, kevésbé örömteli helyzetbe jutottak a kolónia lakói, történt egy és más. Először is kaptak az IKV-tól lakásonként egy-egy értesítést, amiből megtudták, hogy önként lemondtak - a számtalan előnynyel és kedvezménnyel járó - szolgálati jogviszonyukról. Ettől fogva, mint minden rendes ember, tanácsi bérlakásban laknak. A művelődési házat szintén a magyar állam tulajdonaként jegyezték be a telekkönyvbe a maga 3060 négyzetméterével. Ebben az időben jöttek rá, hogy a szocialista tudat fejlődését nagyban hátráltatja a Golgota téri kápolna, ezért azt életveszélyesnek nyilvánították. El is rendelték a robbantásos bontását az ott élő kolóniabéli lakók nagy szomorúságára. Nos, ezt az életveszélyesnek kikiáltott kápolnát úgy építették annak idején, hogy nem sikerült a robbantással földre rogyasztani. Úgy kellett apránként szétverni, szétvésni, hogy ne legyen. A cél ugyanis ez volt, ígéret társult hozzá, hogy a helyén és környékén mi mindent építenek majd. Meg is lehet nézni. Egészséges gaz virít a gyöngykavics gyalogút mentén a kopasz placcon. Az ipartörténeti műemléknek számító saját víztornyot, ami a központi mosoda és gőzszárító kéményével kombinálva épült, a szépemlékű KÖJÁL záratta be, helyette korszerű nyomásfokozót létesítettek, ami többször rossz, mint jó. Törvényesen kisemmizve A művelődési ház viszont jó kezekbe került. Kezelője a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete lett. Használati és használhatósági értékét becsülni is nehéz. Ki tudja, mire volt jó az a manőver, amivel a magyar állam tulajdonából 1989. május 14-én vétel címén az épület a Ganz Vasúti Járműgyár Rt. tulajdonába került, amelyik a kezelői jogot másnap, tehát május 15-én átadta a fenti szakszervezetnek? Újfent. Mint vadonatúj tulajdonos. Úgy látszik, olyan nyereséges volt a vasúti járműgyártás, hogy sok tíz milliós - nyilvánvalóan veszteséges - ingatlan vásárlásával kellett a fölösleges pénzt elkölteni. Akkor meg miért kellett szanálni a gyárat? Mindegy, a lényeg az, hogy a ház kezelői jogát ismét a szakszervezet kapta. Üzemelteti is, piaci feltételek szerint. A kolónia lakói pedig, ahogy a törvény lehetővé tette, önálló jogi személyként bejegyzett önkormányzati egyesületbe tömörültek, hogy meg tudják, de legalább megpróbálják védeni saját érdekeiket. Egyebek mellett a szakszervezeti kezelői