Rockinform, 1997 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1997-09-01 / 7. szám
Természetesen az idei Szigeten is szálka volt a szememben az In-Kal tevékenysége. Na nem az egész cégé persze, csak egynéhány bunkóé az alkalmazottaik közül. Konkrétan a Toy Dollz koncertje alatt haladtam el - a főszerkesztő társaságában - a színpad mellett, mikor is észrevettük, hogy négy-öt kétajtós szekrény csépel két gilisztaválít. Mindegyiken kesztyű, ne mondják, hogy nem kesztyűs kézzel bánnak itt az emberekkel. Meg talán félnek is, ha véresre vernek valakit, még AIDS-et kapnak. Nem tudom milyen főbejáró bűnt követhettek el, de egyiküket aztán mentővel kellett elszállítani. (A másik meg U alakban gubbasztott a füvön, ahova kidobták - a szerk.) (Mondjuk a mentősök is inkább néztek ki mészároslegénynek, fehér fejkendőben, meg méretre is. Meg is fogadtam, hogy a Szigeten nem fogyasztok húsárut. Ki tudhassa?) Talán egyszer - vagy akinek kell, százszor - el kéne mondani a hülyébb szekusoknak is, hogy nem azért vannak, hogy itt vezessék le az energiájukat, ráadásul jóval gyengébb egyedeken. Menjenek edzőterembe! így elég jól rombolják a cég renoméját is. Problémám volt még az árakkal. '94-ben, az Eurowoodstock alatt még az akkori közérti viszonylathoz képest is kedvező árak uralkodtak a Szigeten, mára viszont itt is némi árelszabadulás kapott teret. Például egy korsó Kőbányai 110 Ft-ba vagy ugyanennyi Dréher 150-be került. Ennyiért a városban is lehet kapni, és kényelmesen ülve lehet elfogyasztani. Mellesleg fenti árképzés szinte minden kaja-pia tekintetében jellemző volt. Legyen bármilyen olcsó is a belépőjegy a Szigetre, azért csak kivasalják a pénzt az emberekből. Legfeljebb nem a szervezők, hanem az árusok zsebébe jut. A Szigeten voltak olyan zenekarok, akik többször is felléptek. Ezzel több zenekartól elvették a bemutatkozás lehetőségét. Nem hiszem, hogy lelkiismereti gondjaik lennének miatta. A fair play meg csak egy hülye angol kitaláció. Rinyálós vagyok. Mindig rettegve várom a nagy visszatéréseket. Ezek egyike volt az Európa Kiadó idei - mindjárt két - fellépése a Szigeten, gondolom, nemrég megjelent Love ‘82 és jó lesz '84 demóik apropóján. Először a Nagyszínpadon szórakoztatták a nagyérdeműt Galliano és a Toy Dolls között. Terjengtek olyan hírek, hogy a „klasszikus” felállásban lép fel a zenekar, Döncivel (Dénes József gitár) meg Másik Jánossal (billentyűs hangszerek), hamar kiderült, hogy erről szó sincs, Kirschner Péter és Varga Orsolya tölti be a fenti posztokat, vagyis a Love '92 albumon szereplő felállás az aktuális, kiegészítve Diósy Ákos másodbillentyűssel. Tulajdonképpen lélekben már ekkor feladtam az elvárásaimat. Pedig volt olyan év az életemben, amikor a Love '82 demón kívül - nem volt hifi minőség - nem hallgattam mást, és ma is az Európa Kiadó az a szám, amit - ha csak egy számot vihetnék - magammal vinnék egy lakatlan szigetre. A műsor a Turistával indult, már kezdtem reménykedni, hogy felállás ide vagy oda, mégis a fenti két album dalai lesznek terítéken, de hát nem. Elhangzott ugyan néhány régi szám - Európa Kiadó, Igazi hős, Romol meg, Mocskos idők - de a műsor nagyobb részét az 1988-1992 közötti időszak dalai tették ki, amivel nemhogy a jelenlegi kultuszzenekari státust, de a jelentősebb mértékű ismertséget se tudták volna kivívni. Nincs bennük - se szövegben, se zenében - az a bizonyos plusz, az a lélek, dac, lelkesedés, ami 1981-1984 között jellemezte az együttest. Ezen a koncerten pedig a régi lendületnek nem volt nyoma, hiába, tizenöt év, nem mindegy, hogy az ember huszas évei elején járó lázadó vagy negyvenhez közeledik. Ez nem blues, amit még hetvenévesen is ugyanúgy lehet nyomni. Szóval nem volt valami meggyőző a mutatvány. A következő koncert a Bahia színpadán már kicsit jobban sikerült. A műsor összetétele ('84 előtt - ‘84 után arány) maradt, a számok változtak. Határozottan jót tett a koncertnek, hogy Menyhárt Jenőt az óbudai polgármester felhúzta idegileg, mivel felére kellett csökkenteni a színpadokon a hangerőt. Másik problémáját, a szponzorokkal kapcsolatosan leszidott mindenkit, Pepsi, Kőbányai, M(usic) TV, az agyban a kopasz cenzor helyén mára kopasz szponzor ül, a Bahia-koncerten ezt Magyar Péter énekelte, bal kezével a mikrofont tárná, többi végtagjával dobolva - már nemigen tudtam mihez kötni. (Viszont ahogy az MTV-t említette, azonnal sajnálni kezdtem őket. Mert most kint volt az MTV a Szigeten, forgattak is egy csomót, de - érthető okokból - az Európa Kiadó nem tartozott fő célpontjaik közé. .Amikor meg érdemesek lettek volna a figyelemre, még más volt a rendszer. Pech.) Ez a düh átütött a műsoron, lejött a színpadról, határozottan jobb volt a koncert, mint a Nagyszínpadon, meg az átutalt háromnegyed fellépti díj ellenére se. Ezt volt aki sajnálta, volt aki nem. A Korai Öröm játszott helyettük. Igazán megérdemelték már, hogy egyszer nagyobb közönség előtt, nagyobb színpadon mutatkozhassanak be. A nagyobb színpad már csak azért se árt, mert időnként tíz-tizenegy ember is a színpadon van. (Csak megjegyzésként: a Sziget szervezői ismét bebizonyították, hogy nem anyagi érdek mozgatja őket, mivel - mint hírlik - egyes neves hazai zenekarok - a neveket tudom, de inkább nem említem - még fizettek volna is azért, hogy ők ugorhassanak be a Prodigy helyett, viszont Gerendaiék hálistennek nem rájuk szavaztak. Ez a fesztivál másról szól!) Ja igen, a jegyár erre a napra 1200 helyett 800 forintra lett redukálva. Szóval Kiliánék felpakolták irdatlan mennyiségű cuccukat a színpadra, ehhez képest rekordidő alatt átszerettek, aztán hadd szóljon. Az addigra odasereglett mintegy tizenötezer ember nagyon hamar ráhangolódott a leginkább ritmusra és a megírt alapokra játszott számtalan improvizációra - utóbbiból most kevesebb volt épülő zenéjük (acidpunk, vagy mifene, de az elnevezés talán lényegtelen is), hátul Jócsik Jancsiék dolgoztak keményen (dob + két percussion-ös, meg aki még beszáll a zenekarból, egyéb hangszerét félrerakva), a közönséget is szinte azonnal megmozgató alapokat biztosítva a többi zenésztársnak. Ez a lélek mélyéről fakadó, ösztönökből előhozott és ösztönöket előhozó lüktetés, már-már mélyéről sámánisztikus, néha kicsit meditációs jellegű, néha sodró lendületű, de mindkét esetben igen életerős és életteli zene mindenkit a hatása alá vont. Most, a hatást fokozandó, vendégként beszállt két szám erejéig Lukács Levente (szaxofon) is a Másfélből, és Pajzs Miklós mindenféle fúvós ketyeréken, valamint a zenekar legutóbbi albumán is hallható torokénekkel díszítve a Korai Öröm amúgy sem szegényes hangszertárát. A Korai Öröm koncertjei mindig is tartalmaznak látványelemeket is (diaporáma- és videóbejátszások), ez most is ment a színpad hátterében, emellett a két oldalon lévő hangfalhegyet borító vásznakra is vetítettek valami primitívebb fényjátékot (minden koncert esetén, nem csak náluk, de így kicsit jobban hatott), ám mindez csak kiegészítésként szolgált ahhoz a fénycucchoz - a hagyományos lámpák mellett többféle lézer, amivel csakugyan elképesztő fényorgiát csináltak színpadon belül és kívül, amit a Prodigy kapott volna, ha eljön, és amit a Korai Öröm az életben nem tudott volna kibérelni. Esetenként nem ártana, ha a különféle fények, lámpák, lézerek, stroboszkópok stb. ki-bekapcsolásának lenne valami köze a zene ritmusához is, de ez már igazán nem a zenekaron múlik. A Korai Öröm minden elvárásnak megfelelt, nem remegett a lábuk a lehetőségtől, hogy ennyi ember előtt játszhatnak, remekül éltek a lehetőséggel, még jól is szóltak. Remélem, ha már itt ette a fene az MTV-t, lesz valami kedvező folytatása is a dolognak... Európa Kiadó AUGUSZTUS 16. SZOMBAT, NAGYSZÍNPAD AUGUSZTUS 18. HÉTFŐ, BAHIA SZÍNPAD Korai Öröm AUGUSZTUS 18. HÉTFŐ, NAGYSZÍNPAD Vagy két nappal a koncert előtt bebizonyosodtt, hogy a Prodigy mégse jön, a tavalyi gázsi négyszereséért se, a megkötött szerződés Skinny Bohemians AUGUSZTUS 14. CSÜTÖRTÖK, WANTED SZÍNPAD A Wanted színpad környékén az embert érő hatások közül az első komolyabb a rettenetes szag volt. Mintha több mázsa döglött halat szórtak volna szét a környéken. Persze ami az embernek kellemetlen, a szúnyogoknak kifejezetten mennyei lehetett, mivel millliószámra rajzoltak a környéken. Ezek a sovány bohémek (lelőhely: Anglia és Budapest) beneveztek ugyan a Szigetre, de aztán kiderült, hogy nem minden működik úgy, ahogy kéne, így két héttel a koncert előtt tulajdonképpen még nem volt zenekar, pontosabban volt egy énekes, volt egy baszszusgitáros, és volt egy gitáros, akinek minden cucca - a gitárok is - Angliában porosodott. Ehhez képest a koncertre kilenctagúra gyarapodott a zenekar, és bár a próbák hiánya észrevehető volt - nem voltak mindig annyira együtt, mint illene -, azért egészen élvezhető kis műsort nyomtak a Skinny saját dalaiból és némi Doors-feldolgozásokból elegyítve. Sajnos, mivel átszereléssel együtt kaptak egy órát, mire a zenekar és a közönség igazán belelendült volna, már azt jelezte a színpadmester, hogy még egy számuk van, lehetőleg öt percnél nem hosszabb. Jövőre talán jobban összejön. Tundra voice AUGUSZTUS 15. PÉNTEK, WANTED SZÍNPAD A tavalyi Sziget óta az együttes felállása némileg, műsora jelentősen módosult. Előbbit egy új énekesnő belépése, utóbbit a befogadhatóbbá vált zene jelenti. A jelenlegi műsor a májusban megjelent „Bálványbál című kazettára épül, bár egy-két instrumentális darab megmaradt a zenekar régi korszakából, illetve a fent említett Bálványbál is régi darab, amit énekkel egészítettek ki. Az együttes egy lendületes intróval kezdett, amit sokan még a beállás részének gondoltak, ugyanis a Lois Viktor által gyártott, meglehetősen fura kivitelű és hangú szoborhangszerek mindig okoznak némi meglepetést a hagyományos instrumentumokhoz 38