Rockinform, 1997 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1997-09-01 / 7. szám

Természetesen az idei Szigeten is szálka volt a szememben az In-Kal tevékenysége. Na nem az egész cégé persze, csak egynéhány bunkóé az alkalmazottaik közül. Konkrétan a Toy Dollz koncertje alatt haladtam el - a főszerkesztő társaságában - a színpad mellett, mikor is észrevettük, hogy négy-öt kétajtós szekrény csépel két gilisztavál­ít. Mindegyi­ken kesztyű, ne mondják, hogy nem kesztyűs kézzel bánnak itt az emberekkel. Meg ta­lán félnek is, ha véresre vernek valakit, még AIDS-et kapnak. Nem tudom milyen főbejá­ró bűnt követhettek el, de egyiküket aztán mentővel kellett elszállítani. (A másik meg U alakban gubbasztott a fü­vön, ahova kidobták - a szerk.) (Mondjuk a mentősök is inkább néztek ki mészároslegénynek, fehér fejkendőben, meg méretre is. Meg is fogadtam, hogy a Szigeten nem fogyasztok húsárut. Ki tudhassa?) Talán egyszer - vagy akinek kell, száz­szor - el kéne mondani a hülyébb szekusoknak is, hogy nem azért vannak, hogy­ itt ve­zessék le az energiájukat, ráadásul jóval gyengébb egyedeken. Menjenek edzőterembe! így elég jól rombolják a cég renoméját is. Problémám volt még az árakkal. '94-ben, az Eurowoodstock alatt még az akkori kö­zérti viszonylathoz képest is kedvező­ árak uralkodtak a Szigeten, mára viszont itt is némi árelszabadulás kapott teret. Például egy korsó Kőbányai 11­0 Ft-ba vagy ugyanennyi Dréher 150-be került. Ennyiért a városban is lehet kapni, és kényelmesen ülve lehet el­fogyasztani. Mellesleg fenti árképzés szinte minden kaja-pia tekintetében jellemző volt. Legyen bármilyen olcsó is a belépőjegy a Szigetre, azért csak kivasalják a pénzt az embe­rekből. Legfeljebb nem a szervezők, hanem az árusok zsebébe jut. A Szigeten voltak olyan zenekarok, akik többször is fel­léptek. Ezzel több zenekartól elvették a bemutatkozás lehe­tőségét. Nem hiszem, hogy lelkiismereti gondjaik lennének miatta. A fair play meg csak egy hülye angol kitaláció. Rinyálós vagyok. Mindig rettegve várom a nagy visszaté­réseket. Ezek egyike volt az Európa Kiadó idei - mindjárt két - fellépése a Szigeten, gondolom, nemrég megjelent Love ‘82 és jó lesz '84 demóik apropóján. Először a Nagy­színpadon szórakoztatták a nagyérdeműt Galliano és a Toy Dolls között. Terjengtek olyan hírek, hogy a „klasszikus” felállásban lép fel a zenekar, Döncivel (Dénes József gitár) meg Másik Jánossal (billentyűs hangszerek), hamar kide­rült, hogy erről szó sincs, Kirschner Péter és Varga Orsolya tölti be a fenti posztokat, vagyis a Love '92 albumon szerep­lő felállás az aktuális, kiegészítve Diósy Ákos másodbillen­tyűssel. Tulajdonképpen lélekben már ekkor feladtam az elvárásaimat. Pedig volt olyan év az életemben, amikor a Love '82 demón kívül - nem volt hifi minőség - nem hall­gattam mást, és ma is az Európa Kiadó az a szám, amit - ha csak egy számot vihetnék - magammal vinnék egy lakat­lan szigetre. A műsor a Turistával indult, már kezdtem reményked­ni, hogy felállás ide vagy oda, mégis a fenti két album dalai lesznek terítéken, de hát nem. Elhangzott ugyan néhány régi szám - Európa Kiadó, Igazi hős, Romol­ meg, Mocskos idők - de a műsor nagyobb részét az 1988-1992 közötti időszak dalai tették ki, amivel nemhogy a jelenlegi kultuszzenekari státust, de a jelentősebb mértékű ismertséget se tudták volna kivívni. Nincs bennük - se szövegben, se zenében - az a bizonyos plusz, az a lélek, dac, lelkesedés, ami 1981-1984 között jellemezte az együttest. Ezen a koncerten pedig a régi lendületnek nem volt nyoma, hiába, tizenöt év, nem mindegy, hogy az em­ber huszas évei elején járó lázadó vagy negyvenhez közeledik. Ez nem blues, amit még hetvenévesen is ugyanúgy lehet nyomni. Szóval nem volt valami meggyőző a mutatvány. A következő koncert a Bahia színpadán már kicsit jobban sikerült. A műsor összetétele ('84 előtt - ‘84 után arány) maradt, a számok változtak. Határozottan jót tett a koncert­nek, hogy Menyhárt Jenőt az óbudai polgármester felhúzta idegileg, mivel felére kellett csökkenteni a színpadokon a hangerőt. Másik problémáját, a szponzorokkal kapcsolato­san­­ leszidott mindenkit, Pepsi, Kőbányai, M(usic) TV, az agyban a kopasz cenzor helyén mára kopasz szponzor ül, a Bahia-koncerten ezt Magyar Péter énekelte, bal kezével a mikrofont tárná, többi végtagjával dobolva - már nemigen tudtam mihez kötni. (Viszont ahogy az MTV-t említette, azonnal sajnálni kezdtem őket. Mert most kint volt az­ MTV a Szi­geten, forgattak is egy csomót, de - érthető okokból - az Európa Kiadó nem tartozott fő cél­pontjaik közé. .Amikor meg érdemesek lettek volna a figyelemre, még más volt a rendszer. Pech.) Ez a düh átütött a műsoron, lejött a szín­padról, határozottan jobb volt a koncert, mint a Nagyszínpadon, meg az átutalt háromnegyed fellépti díj ellenére se. Ezt volt aki sajnálta, volt aki nem. A Ko­rai Öröm játszott helyettük. Iga­zán megérdemelték már, hogy egyszer nagyobb közönség előtt, nagyobb színpadon mutatkozhassanak be. A nagyobb színpad már csak azért se árt, mert időnként tíz-tizenegy ember is a színpadon van. (Csak megjegyzésként: a Sziget szervezői ismét bebizonyították, hogy nem anyagi érdek mozgatja őket, mivel - mint hír­lik - egyes neves hazai zenekarok - a neveket tudom, de inkább nem említem - még fi­zettek volna is azért, hogy­ ők ugorhassanak be a Prodigy helyett, viszont Gerendaiék hálistennek nem rájuk szavaztak. Ez a fesztivál másról szól!) Ja igen, a jegyár erre a nap­ra 1200 helyett 800 forintra lett redukálva. Szóval Kiliánék felpakolták irdatlan mennyiségű cuccukat a színpadra, ehhez képest rekordidő alatt átszerettek, aztán hadd szóljon. Az addigra odasereglett mintegy tizenöt­ezer ember nagyon hamar ráhangolódott a leginkább ritmusra és a megírt alapokra ját­szott számtalan improvizációra - utóbbiból most kevesebb volt­­ épülő zenéjük (acid­­punk, vagy mifene, de az elnevezés talán lényegtelen is), hátul Jócsik Jancsiék dolgoztak keményen (dob + két percussion-ös, meg aki még beszáll a zenekarból, egyéb hang­szerét félrerakva), a közönséget is szinte azonnal megmozgató alapokat biztosítva a többi zenésztársnak. Ez a lélek mélyéről fakadó, ösztönökből előhozott és ösztönöket előhozó lüktetés, már-már mé­lyéről sámánisztikus, néha kicsit meditációs jellegű, néha sodró lendületű, de mindkét esetben igen élet­erős és életteli zene mindenkit a hatása alá vont. Most, a hatást fokozandó, vendégként beszállt két szám ere­jéig Lukács Levente (szaxofon) is a Másfélből, és Pajzs Miklós mindenféle fúvós ketyeréken, valamint a zene­kar legutóbbi albumán is hallható torokénekkel díszít­ve a Korai Öröm amúgy sem szegényes hangszertárát. A Korai Öröm koncertjei mindig is tartalmaznak lát­ványelemeket is (diaporáma- és videóbe­játszások), ez most is ment a színpad hátterében, emellett a két olda­lon lévő hangfalhegyet borító vásznakra is vetítettek va­lami primitívebb fényjátékot (minden koncert esetén, nem csak náluk, de így kicsit jobban hatott), ám mind­ez csak kiegészítésként szolgált ahhoz a fénycucchoz - a hagyományos lámpák mellett többféle lézer, amivel csakugyan elképesztő fényorgiát csináltak színpadon belül és kívül­­, amit a Prodigy kapott volna, ha eljön, és amit a Korai Öröm az életben nem tudott volna ki­bérelni. Esetenként nem ártana, ha a különféle fények, lámpák, lézerek, stroboszkópok stb. ki-bekapcsolásá­nak lenne valami köze a zene ritmusához is, de ez már igazán nem a zenekaron múlik. A Korai Öröm minden elvárásnak megfelelt, nem remegett a lábuk a lehető­ségtől, hogy ennyi ember előtt játszhatnak, remekül él­tek a lehetőséggel, még jól is szóltak. Remélem, ha már itt ette a fene az MTV-t, lesz valami kedvező folyta­tása is a dolognak... Európa Kiadó AUGUSZTUS 16. SZOMBAT, NAGYSZÍNPAD AUGUSZTUS 18. HÉTFŐ, BAHIA SZÍNPAD Korai Öröm AUGUSZTUS 18. HÉTFŐ, NAGYSZÍNPAD Vagy két nappal a koncert előtt bebi­­zonyosodtt, hogy a Prodigy mégse jön, a tavalyi gázsi négyszereséért se, a megkötött szerződés Skinny Bohemians AUGUSZTUS 14. CSÜTÖRTÖK, WANTED SZÍNPAD A Wanted színpad környékén az embert érő hatások közül az első komoly­abb a rette­netes szag volt. Mintha több mázsa döglött halat szórtak volna szét a környéken. Persze ami az embernek kellemetlen, a szúnyogoknak kifejezetten mennyei lehetett, mivel mil­­lliószámra rajzoltak a környéken. Ezek a sovány bohémek (lelőhely: Anglia és Budapest) beneveztek ugyan a Szigetre, de aztán kiderült, hogy nem minden működik úgy, ahogy kéne, így két héttel a koncert előtt tulajdonképpen még nem volt zenekar, pontosabban volt egy énekes, volt egy basz­­szusgitáros, és volt egy gitáros, akinek minden cucca - a gitárok is - Angliában poroso­dott. Ehhez képest a koncertre kilenctagúra gyarapodott a zenekar, és bár a próbák hiá­nya észrevehető­ volt - nem voltak mindig annyira együtt, mint illene -, azért egészen él­vezhető kis műsort nyomtak a Skinny saját dalaiból és némi Doors-feldolgozásokból ele­gyítve. Sajnos, mivel átszereléssel együtt kaptak egy órát, mire a zenekar és a közönség igazán belelendült volna, már azt jelezte a színpadmester, hogy még egy számuk van, le­hetőleg öt percnél nem hosszabb. Jövőre talán jobban összejön. T­undra voice AUGUSZTUS 15. PÉNTEK, WANTED SZÍNPAD A tavalyi Sziget óta az együttes felállása némileg, műsora jelentősen módosult. Előbbit egy új énekesnő belépése, utóbbit a befogadhatóbbá vált zene jelenti. A jelenlegi műsor a májusban megjelent „Bálványbál című kazettára épül, bár egy-két instrumentális da­rab megmaradt a zenekar régi korszakából, illetve a fent említett Bálványbál is régi da­rab, amit énekkel egészítettek ki. Az együttes egy lendületes intróval kezdett, amit sokan még a beállás részének gon­doltak, ugy­anis a Lois Viktor által gyártott, meglehetősen fura kivitelű és hangú szobor­­hangszerek mindig okoznak némi meglepetést a hagyományos instrumentumokhoz 38

Next