Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1-2. szám

1996 a viszatérések éve volt Csak­úgy, mint a tavalyi, meg a tavaly­­előtti, meg most már jónéhány egy­mást követő. Permanens nosztalgia ez, ám nemcsak erről van szó. A szórakoztatózenei posztmodernre, a kilencvenes évekre jellemző totális stíluskavarodásra, a poptörténelem eddig létező majd minden irányzatá­nak összevissza keveredésére sem foghatjuk a dolgot Sőt nem is azok­ról az előadókról, együttesekről van szó, akik egy-egy új produkciójuk közt pihiznek néhány évet Ipar van, meg ahogy az érintett sztárok mon­dani szokták, spontán közönség­igény. Hisztiző tömegek vonaglanak a világ nagyvárosaiban, könnyekkel puhítják legszebb éveik sztárjainak szobájuk falán fityegő posztereit hogy aztán megvásárolják a hősök visszatérésekor a borsos jegyeket a leggrotesztebb vicceket tartalmazó újralemezeket a brilliáns koncertpil­lanatokat megörökítő videokazettá­kat a sztárszösszeneteket összefog­laló legendáriumokat a turnépólót meg az összes többi felejthetetlen re­likviát Szóval ipar van. Kell a cash. Az újdonságok felfuttatása macerás, és ha van egy, már jól ismert ter­mék, akkor miért is ne csússzon le róla még néhány bőr. Csúszik is, nem is egy. Az idei év csúcsrajáratás volt A naiv zenekedvelő csak kapkodta a fejét főként ka takszative szembesül a feltámadott panoptikummal. Volt a Sex Pistols, beleröhögött a világ sze­mébe, hogy csak a pénzért koncer­tenként százezer kósza dollárért Volt a három élő Beatle, akik három té­telben antologizáltak, csináltak két életművüket tekintve igen közepes új dalt és az év legmasszívabb brit el­adását produkálták rápirítva a regná­ló Oasisra. Feltámadott a tenger, va­lamint a hatvanas évek vicczeneka­ra, a Monkees, a hetvenesek máso­dik felében indult Talking Heads, az énekes-szellemi vezér David Byrne nélkül, vendégénekesekkel The Heads néven, továbbá a nyolcvana­sok kevésbé vicces csapata a Misfits, amelyről közben kiderült hogy csak egy, azaz 1 régi tag búvik meg benne. Vén AOR-óriások, a Journey, a Styx jelentek meg ismét teljes egyetértésben a kamerák előtt, majd amikor Sammy Hagar kilépett a Van Halen nevű megarock zenekarból, régi fanatikusok megmámorosodva nézték, amikor az MTV díjkiosztó gáláján David Lee Roth vegyült Eddie Van Halenék közé. Fel is vettek két számot de Diamond Dave kissé elbízta magát és a turnéból meg a zenekarosdiból nem lett semmi. Pedig az eredeti felállású Van Halen legalább akkorát kaszált volna, mint Herskovits Iván kedvenc képregény-zenekara, az ismét maszkot sci-fi ruha­kollekciót öltő, originál tagokkal összeálló Kiss. A szőrös mellű Paul Stanleyék marketing-gépe­zete a legolajozottabban működő rendszer a 1996-os évi popbizniszben. You Wanted The Best You Got The Best hirdette magáról a legenda, és a felhívás meghallgatásra talált tomboló si­ker világszerte. A show valóban nagyszabású, az 1977-es színpadkép retrója, tűzesővel, raké­tát lövellő gitárral - óh, Ace! -, Gene Simons szájából ömlő művérrel, amelyet szapora nyelv­­öltögetés után gyorsan felnyal magáról, égbe emelkedő basszusgitárossal - szintén Gene -, il­letve dobszereléssel. A zene is ugyanaz, ami volt nagyszabású és igen unalmas hard rock and roll, néhány igencsak közepes zenésszel, akik ismervén önnön képességeiket szándékosan sa­ját magukat karikírozzák egy-egy szóló a legbanálisabb fordulatokkal történő túljátszásával. You wanted, you got it. Kissé abszurd, de nagy visszatérésnek hatott az a felhajtás, ami a Ramones számos utolsó koncertjét beleértve a Lollapaloozai fesztivált vette körül. Viszont öt év után rövidre vá­l­tott séróval megjelent a Metallica, sőt egy kísérte­­ tezőbb jellegű, szellősebb lemezzel is kegyeskedtek­ kielégíteni a rajongók akaratá. Ámbár a Load nem arat­­tott osztatlan sikert koncertjeik még mindig a legha-­­tásosabb rock produkciók közé tartoznak. Újra itt van a hippi legenda Donovan, és Johnnyl Cash, a halálcountry apostola. Apro­pó, hazai porondon, amolyan surra­nópályán, a Postás művházban, be­nézett a giccsfalvédő esztétikát tö­kélyre fejlesztő Apostol, összeállt az Illés, kielégítendő a nagy generáció harmadik szívinfarktus előtt álló, nosztalgiázió káeftéigazgatóinak utolsó kívánságát. Demjén Ferenc, mint legkisebb közös nevező közül életre kelt a Bergendy együttes, va­lamint a V’Moto-Rock mínusz Herpai dobos és Lehr billentyűs. Cserháti Zsuzsáról a Charlie-val bő tíz éve elő­adott Száguldás, Porsche-szerelem óta nem hallottunk, most a Charlie-féle stábbal és koncep­cióval tért vissza, ígéretekkel meg tele a padlás: kapunk majd többek közt Led Zeppelint Jason Bonhammel, Genesist originál, Blondie-t, Roxy Musicot, Karthágót elefántdübörgéssel és meg­emlékező könyvvel - te jó atyaúristen -, s ha az orvostudomány és a génsebészet fejlődése megengedi, esetleg Doorst vagy Joy Divisiont is. Mi a közös a Karthagót vagy mondjuk az Hát, hogy kámbekk. 1,2 MILLIÓ ELADOTT JEGY, 43,6 MILLIÓ DOLLÁROS BEVÉTEL 92 KONCERTEN, 75 VÁROSBAM. A KISS ÚJRATURNÉJA 1996. LEGSIKERESEBB KONCERTSOROZATA A SZÓRAKOZTATÓIPARI ADATOKAT ELEMZŐ POLLSTAR an­ és a Stex Pistolsban, ■ Apostolban Jv a Kissben? SZERINT. A KONCERTIPAR EGYÉBKÉNT NAGYON JÓ ÉVET ZÁRT AZ USÁ-BAN: AZ ÖSSZBEVÉTELEK A TAVALYI 950 MILLIÓ DOLLÁRRÓL 1,05 MILLIÁRDRA EMELKEDTEK. A KISS MÖGÖTT MÁSODIK HELYEZETT LETT GARTH BROOKS. A COUNTRYSZTÁR KONCERTJEGYEIÉRT ÖSSZESEN 34,5 MILLIÓ DOLLÁRT FIZETTEK KI TAVALY AZ AMERIKAIAK. NEIL DIAMOND 32,2 MILLIÓVAL HARMADIK, ROD STEWARD 29,1 MILLIÓVAL NEGYEDIK, BOB SEGER ÖTÖDIK (26,3 MILLIÓ), TEHÁT AZ USA-BAN IS A NEGYVEN KÖRÜLIEK A LEGLELKESEBB MEGAKONCERTLÁTOGATÓK. ALANIS MORISETTE KONCERTJEIÉRT 23,2 MILLIÓT KASSZÍROZTAK, A HOOTIE & THE BLOWFISH 21,4 MILLIÓT ÉRT, A KONCERTEZÉSTŐL MÁR EZERSZER VISSZAVONULT OZZY OSBOURNE 21,3-AT, AZ AC/DC 21,2-T. -nr und bb­dinbcfefef

Next