Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám
tedd, ne a rosszat! Ennek ellenére az emberiségben mégis megszületett az a pogány mondat, amely így hangzik: A kisebbik rosszat kell választani! ... - Nemcsak az államhatalom, de az egyház sem tolerálta az Ön elpidiáját, mikor 1982-ben egyházi bíróság elé állította... - Kénytelen volt a püspöki kar egy hittisztaságot vizsgáló „inkvizíciós” bíróságot felállítani 1981 őszén, és engem oda megidézni, hiszen 1964-ben megkötötte túlélésének érdekében a maga kompromisszumát. Püspökeinknek nem volt más választásuk, találniuk kellett hat éves tételt teológiai tanításomban. Ezekben emberölésről, szolgálatmegtagadásról szó sem volt. Magasröptű teológiai tételekről folyt a vita. Egy hónapig dolgoztam „Válaszaim”-on - melyekhez felhasználtam az általam elérhető legfrissebb nyugat-európai szakirodalmat -, mivel csak írásban voltam hajlandó felelni a feltett kérdésekre. Természetesen ez a bíróság is elítélt, méghozzá olyan tételekért, amelyekről - egy újabb dolgozatban - kimutattam, hogy nem képviselem azokat. Ők sem azért ítéltek el, mert rossz emberek voltak, tiszteletreméltó, tudós papok ültek ott, de a kompromisszum útján való járás mellett döntöttek. A Vatikán is emellett döntött a maga keleti politikájával mert így akarta menteni a menthetőt. Ám kényszerpályára kerül az, aki meg akar menteni valamit. „Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt” - e szavak Jézuséi (Mt 16,25). Nem fogadhatták el tehát az én magatartásomat, mert a pártállam nem viselte el, hogy azt tegyük, amit Jézus mondott: Szeressétek ellenségeiteket! Mi nem tehettünk esküt arra, hogy elpusztítjuk az ellenségeinket. A püspöki karnak pedig el kellett határolódnia a Bokornak a katonai szolgálatot megtagadó, a tömeggyilkolásra esküt elutasító magatartásától, hiszen létrejött a pártállam - az Állami Egyházügyi Hivatal - és a Szentszék közötti részleges megállapodás. W.: - 1990-ben, a rendszerváltás után az állam rehabilitálta Önt, de az egyháza csak most. Mi történt? - Mostanában találkoztam egy Franciaországban élő barátommal, aki nemrég itthon járt. Mesélte, hogy érdeklődött az egyik budapesti plébánián. Mi is történt most valójában? Ott azt felelték neki, hogy csak annyi történt, hogy Bulányi végre aláírta azt, amire eddig nem volt hajlandó. A valóság pedig az, hogy szóról-szóra azt írtam alá 1997. február 19-én Ratzinger bíboros kérésére, amit már 1985. július 3-án is aláírtam. Itt arról a 12 pontról van szó, amit a II. Vatikáni Zsinat anyagából állított össze a Hittani Kongregáció. Ezt csak úgy voltam hajlandó aláírni, hogy kértem: egészítsék azt ki egy 13. ponttal a lelkiismeret szabadságáról. 1985-ben ezt nem fogadta el Ratzinger, 1997 februárjában már elfogadta a szöveg közepébe iktatva. W.: - Hosszú időre van szükség ahhoz, hogy az a döntés, amelyet az államhatalom és a katolikus hierarchia meghozott, mindenkihez eljusson. De ha el is jut, hogyan képzeli Ön gyakorlatban megvalósíthatónak azt, hogy az ember azt tegye, amit a lelkiismerete diktál? - A lelkiismeret mindenkinek ugyanazt mondja: Jónak kell lenned! Ám vannak az erőviszonyok alakulása következtében létrejövő hatalmak, amelyek törvényeket hoznak, s a törvények áthágóit bebörtönzik, Gulágra viszik, felakasztják, elégetik. E kettő párhuzamosan él, és az ember választhat, hogy hallgat a lelkiismeretére és elviszik a Gulágra, vagy nem hallgat a lelkiismeretére, és ő visz valakit a Gulágra. W.: - Ez azt jelenti, hogy a Bokor tagjai semmilyen törvényhozói hatalomnak nem akarnak részesei lenni? - A magát Jézuson nevelni, akaró Bokor ugyanúgy érdeklődik minden közéleti kérdés iránt, mint a többi ember. Ez azt jelenti, hogy kimondja a véleményét, illetve a diktatúrában nem vastapsol. Mi az evilági ország rendjéért felelősséget a hatalomgyakorlás formájában nem vállaljuk. Bebörtönözni sem vagyunk hajlandóak a törvények áthágóit! - Elképzelhető tehát Ön szerint olyan társadalom, amelynek nincs szüksége államhatalomra? ..: - Igen! Ha mondjuk két ember megszereti egymást, akkor egészen biztos, hogy ők ketten például nem pofozzák meg egymást. S ugyanígy elképzelhető még egy ilyen páros, meg egy harmadik, meg egy negyedik. Ha ezek a párok létrehoznak a társadalmon belül egy kisközösséget, ahol sohasem pofozkodnak, és e kicsiny minitársadalom egyik tagját valaki - egy „kívülálló” - mégis megpofozza, és a megpofozott mégsem hívja fel a rendőrséget, hanem elviseli az ütéseket, máris adva van kicsiben egy erőszakszerv nélküli társadalom. Adva van a házasságon, családon, sőt mondjuk háromnégy családon belül is, és ha háromból lehetett négy, akkor a négyből is lehet öt, és így tovább. Ez az elpicia. W.: - Nagyon szép, amit mond, de én mégis attól tartok, hogy mindig lesznek olyanok, akik pofozkodni akarnak. Jogos, amit mond. Arra vonatkozóan valóban nincs ígéretünk, hogy mindenki szentté lesz, de arra van biztatásunk, hogy ezt megpróbáljuk. Hogy aztán ez a nem pofozkodó szekta mennyire tudja majd benépesíteni a földet, erre csak a Jó Isten ismeri a választ. Én csak azt tudom, hogyha lehazudjuk az igazságot, és azt mondjuk, hogy nem lehet anélkül élni, hogy pofozkodunk, akkor ez annyit jelent, hogy az erőszakszervre szükségképp rászorulunk. De csak a pofozkodóknak van szükségük rá, mert mi a Bokorban, nagyon jól megvagyunk mindenféle pofozkodás és rendőrségi beavatkozás nélkül. Müllner Dóra Az INTERJÚ HOSSZABB VÁLTOZATA A KARÁCSONYI ÉS-BEN OLVASHATÓ. Petőfi Rádió .. ....... Minden második pénteken 7.15-kor Wanted-játék koncertjegyekért/ lemezekért/ pólókért/ Wanted-ajándékcsomagokért/ miegymásért. A következő fejtörő: 1997. november 29. Továbbá: hangos Wanted-lemezkritikák minden második kedden 7.30 és 7.45 között a Kultúrtégla blokkban. Reggeli Csúcs, Petőfi Rádió drcimbrru/**Zamária