Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám

tedd, ne a rosszat! Ennek ellenére az emberiségben mégis megszületett az a pogány mondat, amely így hangzik: A kisebbik rosszat kell választani! ... - Nemcsak az államhatalom, de az egyház sem tolerálta az Ön elpidiáját, mikor 1982-ben egyházi bíróság elé állította... - Kénytelen volt a püspöki kar egy hittisztaságot vizsgáló „inkvizíciós” bíróságot felállítani 1981 őszén, és engem oda megidézni, hiszen 1964-ben megkötötte túlélésének érdekében a maga kompromisszumát. Püs­pökeinknek nem volt más választásuk, találniuk kel­lett hat éves tételt teológiai tanításomban. Ezekben emberölésről, szolgálatmegtagadásról szó sem volt. Magasröptű teológiai tételekről folyt a vita. Egy hó­napig dolgoztam „Válaszaim”-on - melyekhez felhasz­náltam az általam elérhető legfrissebb nyugat-európai szakirodalmat -, mivel csak írásban voltam hajlandó felelni a feltett kérdésekre. Természetesen ez a bíróság is elítélt, méghozzá olyan tételekért, amelyekről - egy újabb dolgozatban - kimutattam, hogy nem képvise­lem azokat. Ők sem azért ítéltek el, mert rossz emberek voltak, tiszteletreméltó, tudós papok ültek ott, de a kompromisszum útján való járás mellett döntöttek. A Vatikán is emellett döntött a maga keleti politikájával mert így akarta menteni a menthetőt. Ám kényszerpá­lyára kerül az, aki meg akar menteni valamit. „Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt” - e szavak Jézuséi (Mt 16,25). Nem fogadhatták el tehát az én magatar­tásomat, mert a pártállam nem viselte el, hogy azt tegyük, amit Jézus mondott: Szeressétek ellenségei­teket! Mi nem tehettünk esküt arra, hogy elpusztítjuk az ellenségeinket. A püspöki karnak pedig el kellett határolódnia a Bokornak a katonai szolgálatot megta­gadó, a tömeggyilkolásra esküt elutasító magatartá­sától, hiszen létrejött a pártállam - az Állami Egyház­ügyi Hivatal - és a Szentszék közötti részleges meg­állapodás. W.: - 1990-ben, a rendszerváltás után az állam rehabilitálta Önt, de az egyháza csak most. Mi történt? - Mostanában találkoztam egy Franciaországban élő barátommal, aki nemrég itthon járt. Mesélte, hogy érdeklődött az egyik budapesti plébánián. Mi is tör­tént most valójában? Ott azt felelték neki, hogy csak annyi történt, hogy Bulányi végre aláírta azt, amire eddig nem volt hajlandó. A valóság pedig az, hogy szóról-szóra azt írtam alá 1997. február 19-én Rat­zinger bíboros kérésére, amit már 1985. július 3-án is aláírtam. Itt arról a 12 pontról van szó, amit a II. Vatikáni Zsinat anyagából állított össze a Hittani Kongregáció. Ezt csak úgy voltam hajlandó aláírni, hogy kértem: egészítsék azt ki egy 13. ponttal a lel­kiismeret szabadságáról. 1985-ben ezt nem fogadta el Ratzinger, 1997 februárjában már elfogadta a szöveg közepébe iktatva. W.: - Hosszú időre van szükség ahhoz, hogy az a döntés, amelyet az államhatalom és a katolikus hierar­chia meghozott, mindenkihez eljusson. De ha el is jut, hogyan képzeli Ön gyakorlatban megvalósíthatónak azt, hogy az ember azt tegye, amit a lelkiismerete diktál? - A lelkiismeret mindenkinek ugyanazt mondja: Jónak kell lenned! Ám vannak az erőviszonyok alaku­lása következtében létrejövő hatalmak, amelyek törvé­nyeket hoznak, s a törvények áthágóit bebörtönzik, Gulágra viszik, felakasztják, elégetik. E kettő párhuza­mosan él, és az ember választhat, hogy hallgat a lel­kiismeretére és elviszik a Gulágra, vagy nem hallgat a lelkiismeretére, és ő visz valakit a Gulágra. W.: - Ez azt jelenti, hogy a Bokor tagjai semmilyen törvényhozói hatalomnak nem akarnak részesei lenni? - A magát Jézuson nevelni, akaró Bokor ugyanúgy érdeklődik minden közéleti kérdés iránt, mint a többi em­ber. Ez azt jelenti, hogy kimondja a vé­leményét, illetve a diktatúrában nem vastapsol. Mi az evilági ország rendjé­ért felelősséget a hatalomgyakorlás for­májában nem vállaljuk. Bebörtönözni sem vagyunk hajlandóak a törvények áthágóit! - Elképzelhető tehát Ön szerint olyan társadalom, amelynek nincs szük­sége államhatalomra? ..: - Igen! Ha mondjuk két ember megszereti egymást, akkor egészen biztos, hogy ők ketten például nem pofozzák meg egymást. S ugyanígy el­képzelhető még egy ilyen páros, meg egy harmadik, meg egy negyedik. Ha ezek a párok létrehoznak a társadalmon belül egy kisközösséget, ahol sohasem pofozkodnak, és e kicsiny minitársa­dalom egyik tagját valaki - egy „kívül­álló” - mégis megpofozza, és a meg­pofozott mégsem hívja fel a rendőr­séget, hanem elviseli az ütéseket, már­is adva van kicsiben egy erőszakszerv nélküli társadalom. Adva van a házas­ságon, családon, sőt mondjuk három­négy családon belül is, és ha háromból lehetett négy, akkor a négyből is lehet öt, és így tovább. Ez az elpicia. W.: - Nagyon szép, amit mond, de én mégis attól tartok, hogy mindig lesznek olyanok, akik pofozkodni akarnak.­­ Jogos, amit mond. Arra vonat­kozóan valóban nincs ígéretünk, hogy mindenki szentté lesz, de arra van biztatásunk, hogy ezt megpróbáljuk. Hogy aztán ez a nem pofozkodó szekta mennyire tudja majd benépesí­teni a földet, erre csak a Jó Isten ismeri a választ. Én csak azt tudom, hogyha lehazudjuk az igazságot, és azt mondjuk, hogy nem lehet anélkül élni, hogy pofozkodunk, akkor ez annyit jelent, hogy az erőszakszervre szükségképp rászorulunk. De csak a pofozkodóknak van szükségük rá, mert mi a Bokorban, nagyon jól meg­vagyunk mindenféle pofozkodás és rendőrségi beavatkozás nélkül. Müllner Dóra Az INTERJÚ HOSSZABB VÁLTOZATA A KA­RÁCSONYI ÉS-BEN OLVASHATÓ. Petőfi Rádió .. ....... Minden második pénteken 7.15-kor Wanted-játék koncertjegyekért/ lemezekért/ pólókért/ Wanted-ajándék­csomagokért/ miegymásért. A következő fejtörő: 1997. november 29. Továbbá: hangos Wanted-lemezkritikák minden második kedden 7.30 és 7.45 között a Kultúrtégla blokkban. Reggeli Csúcs, Petőfi Rádió drcimbrr­u/*­*Za­mária

Next