Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám

reményében kerestem föl akkori, Wesselényi utcai lakásán. Pataki azonban az elszámolás helyett furcsa „egyezséget” ajánlott: javasolta, hogy 50 százalék tulajdonrészemet csökkentsük 32 százalékosra. Nem akartam hinni a fülem­nek, de Frédi, aki akkoriban testőri minőségben állt Attila szolgálatában, azt ajánlotta, hogy ne nagyon kekeckedjek, Pataki meg azt mondta, hogy vagy belemegyek ebbe az ajánlatba, vagy a bőröm ki lesz szögezve a kerítésre. Laurencsik László nem adta be első szóra a derekát, kijelentette, hogy neki nincs félnivalója. Akkor, elmondása szerint, P. A. arra figyelmeztette, hogy erofipoliofi­d­elycsek CIFB­­ mert köny­­nyen bajuk eshet, majd egy fegyvert fogott rá.­­ Amikor közöltem vele, hogy méltánytalan és komolytalan az ajánlata, akkor életveszélyesen megfenyegetett, és azt mondta, hogy személyesen fog berugdalni a sírgödörbe. Nem sokkal ezután ismeretlen tettesek rágyújtották Laurencsik csa­ládjára miskolci házuk ajtaját, majd ugyancsak ismeretlenek szétverték Ford Tranzit áruszállító furgonját. Másfél éve próbált az ügyészségen, a rendőrségen feljelentést tenni - sokáig eredménytelenül. Járt a Miskolci RFK-n az ORFK-n, fordult a Helsinki Bizottsághoz, most visszautalták az ügyet a Sárospataki kapitányságra. Epres és Laurencsik szintúgy régóta ismerték egymást. Pataki Epresnek és másoknak Laurencsikot mindenféle szemét gazembernek, patkánynak nevezte, arra hivatkozva, hogy az milliókkal tartozik neki, de nem hajlandó megadni.­­ A című számot, ami rajta van az egyik CD-n, egyenesen nekem, L. L.-nek ajánlotta. Kérdem én, nem az a pat­kány, aki a pestist terjeszti?! Pataki érzelmi alapon épít az agresszióra, de kemény emberekbe nem mer belekötni. Bennünket ismert, mint ahogy is­merte például Slamovitsot is, akit szintén tönkretett... - mondja a borász. Epres immár önkritikusan elisme­ ri, hogy Laurencsikkal szemben min­dig Patakinak hitt, hiába mondta ne­ki ismerőse, hogy „vigyázz Laci, te le­szel a következő”. Amikor felgyújtot­ták Laurencsik lakásának bejáratát, Epres kérdőre is vonta rocker társát: - Nekiugrottam Attilának, hogy az isten áldjon meg, ezt nem lehet csinálni, ha kiderül, az a mi közös üzletünket is veszélyezteti. Erre ő azt válaszolta, hogy ez nem derülhet ki, mert profik csinálták. Mindketten azt mondták, hallot­tak Pataki Attila viselt dolgairól, de váltig hitték, hogy velük ezt nem tud­ja­ meri megcsinálni. - Nekem Pataki mindig a rózsaszín arcát mutatta, mert nem csak re­mek énekes, de kiváló színész is - így Epres, majd még hozzátette: - Én vakon megbíztam benne, még a puccs előtti napon is, tűzbe mentem vol­na érte, ha bajba kerül. Szégyellem elmondani, de még szerettem is... Laurencsik dettó: - Szerettem azt az embert, nem gondoltam, hogy le­rabol minket, így vezet a közös szerelem együttes feljelentéshez. Amikor arról kérdeztük Epres Lászlót, hogy mitől jött meg hirtelen a bátorságuk, hogy feljelentést mertek tenni, azt mondta: - Szörnyű dolog , akkor pánikhely­zetbe kerültem, és aláírtam. Ez az érzés idővel szerencsére múlik. Félig meg­ölt engem Pataki, elvette az életművemet, remélem, a rendőrség kideríti az igazságot. Megjegyezzük, a permanens robbantások és maffia-kivégzések közepette is furcsa, hogy a rend őreinek két hónap kellett, hogy lépjenek. Feltételezni sem merjük, hogy ez összefüggésben volt azzal, hogy Garamvölgyi ex-szóvi­­vővel Pataki baráti nexust ápolt. Mint ahogy nyilván az is csak véletlen le­het, hogy akkor vették elő az ügyet, amikor az egykori miskolci főrendőr (For­gács dandártábornok) megmelegedett az országos főkapitányi székben. (A leg­főbb rendőr állítólag nem kimondottan Pataki párti. Hiába invitálták az Ed­­da-szépségverseny zsűrijébe /szemben Garamvölgyivel/ nemet mondott.) A BRFK-t természetesen nem lehet érdemben szóra bírni a zsarolási­ügyben. (Február elején Schöm Péter főhadnagyot, a bűnügy előadóját nem sikerült utolérnünk.) Ellenben érdekes adalékul szolgálhat, amit szembesítés­kor (Patakival) Laurencsik László tapasztalt. - Nem véletlenül mondják, hogy Bánáti ügyvéd úr óradíja 100 ezer fo­rint. A szembesítéskor ő vezette a kihallgatást, nem csupán nekem és Pa­takinak, de olykor még a nyomozónak is ő tett fel kérdéseket. Pataki Attilának felajánlottuk, hogy a Wanted hasábjain cáfolja az elle­ne felhozott vádakat, ám ő közölte, csak akkor beszél, ha ezzel a jogi kép­viselője is egyetért. Dr. Bánáti János viszont tudomásunkra hozta, hogy „ügy­felem úgy döntött, ebben a csúnya ügyben nem vesz részt”. A miértre a védő csak ennyit mondott: „mert nem tartjuk aktuálisnak.” Dr. Bánáti sze­rint „a két feljelentés minden szava valótlan, és ez remélhetőleg már a nyo­mozati szakban tisztázódni fog.” Neki egyébként az a véleménye, hogy ezt az ügyet nem az újságokon keresztül kell megoldani, és a sértettek azzal, hogy fecsegnek fűnek-fának, veszélyes útra léptek. Végezetül álljon itt egy mondat a megtámadott Edda-frontembertől, amit a Napfelkeltében közvetlenül a már idézett Sinatra és a Marlboró szerelés közötti összefüggést megvilágító észrevétele után nyilatkozott ki: „Remé­lem, hogy a magyar törvények és a demokrácia megvédenék ettől az el­mondhatatlan rettenettől...” Tódor János Bodnár Attila - Te, jó Isten... Ennek valami alap­ja kell hogy legyen és van is. Ez a kérdés eléggé mellbe vág. Nem úgy lep meg, mint egy 12 évest, hanem mint egy 40 évest, mert­hogy ennyi idős vagyok. Szokott lenni a világban, mert hallottam ró­la, meg beszélnek róla. De hogy itt nálunk is? És miért? A kérdésed nagyon sok más kérdést vet föl. - Szakmai múltad során nem ta­lálkoztál semmi ilyennel? - Konkrétan soha. Valami van, azt tudom, lehet hogy ez nem csak a rockzenére vonatkozik. Általában van valami sötét erő a háttérben. Én imádom a jó rockzenét... Volt régebben az a srác, aki aztán jól neki is ment a falnak, hogy is hív­ják? Az a Griff nevű együttes?.. Ne­kem az olyan hangok tetszettek, jó volt még az a No-s gyerek... A Szalai Gábor... - Hogy jön ez a témához? - Úgy, hogy annak valami oka kell hogy legyen, hogy ezek a jó han­gok igazán nem tudtak feljönni. Talán a Pataki mutogat még vala­mit, de róla mostanában annyi rosszat hallani. Engem még nem érintett meg. Előnyét nem élvez­tem, ha valami gátlás volt, ahhoz meg már hozzászoktam. Azért ala­kítottunk ki magunknak egy ilyen kis várat... Szerintem nincs össze­fonódás, nincs ebben üzlet igazán. Miért lenne? A hamisításban mondjuk lehet, bár a magyarok már kiszálltak ebből... Egy jól me­nő étteremben talán... kapcsolat ma Erica C. - A saját tapasztalataim és a sa­ját életem egyáltalán nem fonód­nak össze a szervezett bűnözés­sel. Hogy a többieké mennyire, ar­ról nem tudok nyilatkozni. - Ennyi? - Nem tapasztaltam ilyesmit, bár nem vagyok az a társaságba járó ember, szóval nem tudom, hogy egyénileg kinek mi köze ehhez, vagy honnan szerzi a támogatást, mert tudjuk, hogy enélkül már nem működik ez a dolog. Tudjuk, hogy Amerikában is vannak olyan emberek, akik a Las Vegas-i maf­fiából élnek, de mindez nem iga­zán az én asztalom. Magyarországon? Cerka (Sing Sing) - Szerintem abszolút nem, vagy legalábbis nem tudok róla. Annak, aki a szervezett bűnözésben részt vesz, nem szabad szem előtt len­nie. A rockzenész pedig - aki a „színpadon” van - ilyen tekintet­ben teljesen védtelen. A Pataki ügyhöz nincs mit hozzáfűznöm, több ok miatt is. Remélem, hama­rosan tisztázni fogja magát a vá­dak alól. A zenélés, a vele együtt járó plusz dolgokkal sok időt elvesz, nem hinném, hogy e mellett efféle üz­­ letekben is benne lehetne lenni. Pásztor László (Wamer-Magneoton) - Alapvetően nincs, mert más ar­cok csinálják mind a kettőt, már amennyire én ezt elképzelem. Nekem alapvetően rockzenészek­kel van kapcsolatom, a másik fe­lével nem igazán. Ha valaki szív­­vel-lélekkel zenél, akkor se ide­je, se kedve nincs a másik oldal­lal foglakozni. Mert nem is ugyanaz a pálya. Ez hangsúlyo­zottan az én véleményem. Nem is kívánom ezt tovább ragozni, mert miért halandzsázzon az em­ber olyanról, amivel nem foglal­kozik, meg amikről az a vélemé­nye, hogy két külön dolog, március 29- u­antrd

Next