Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám

Lt AjIÂRflM NtELETNr B E K A T ! BESZÉLGETÉS CSILLAG ÁDÁMMAL CSILLAG ÁDÁM EGYIK MESTERE - A MÁRA KIHALÓFÉLBEN LÉVŐ SZAKMÁ­NAK/ A DOKUMENTUMOM KÉSZÍTÉSNEK. KÉT-HÁROM ÉVIG FORGATJA FILMJEIT. Szereplői - a Duna vízlépcsőjének ellenzői/ egy megalázott tantestület/ egy általános iskola diákjai és az ő szüleik/ a 40-es 50-es évek járványát túlélt gyermekbénulásos betegek/ orvosaik és ápolóik­­ mind politikai és/vagy gazdasági felsőbb érdekek kiszolgáltatottjai. Két éve kezdett hozzá/ hogy új filmet csináljon/ de még mindig csak a pénz összekilincselésénél tart. A téma: Magyarországon évente egy-két ezer gyerek tűnik el nyomtalanul, egy részük nemzetközi prostitúciószervező maffiák kezére kerül. Cs. Á.: - Egy konkrét példa, egy lány, akit elraboltak, megerőszakoltak, aztán eladtak külföldre, miután hazakerült az édesanyjához két esetben találkozott az állam segítőkészségével. Az egyik egy bírság volt, mert kerüli az iskolát, a szülei kaptak egy felszólítást, hogy fizessenek, mert iskola­­köteles gyermekük nem jár iskolába. A másik találkozása pedig a rendőrségi kihallgatása volt. Ennyi. Azok után, ami vele megtörtént. Tehát még ha vannak is törvényeink, amelyek szerint a bíróságok eljárhatnának ilyen ese­tekben, akkor sem történik semmi. Nincs kialakult rendszere a törvény alkal­mazásának. Azért akarom megcsinálni ezt a filmet, hogy rákényszerítsem a társadalmat, a politikusokat arra, hogy felépüljön az a rendszer, ahol egy ilyen lány valóban segítséget kaphat. Wanted: - Ahhoz, hogy az ilyen eseteket fel lehessen kutatni, hogy a film elkészülhessen pénzre lenne szükség. Cs. Á.: - Ha valaki ma Magyarországon komoly dokumentumfilmet akar forgatni, akkor arra tulajdonképpen nincsen hely. A televíziók nem vállalják a gyártás költségeit, az állami dotáció pedig megalázó. Ez annyit jelent, hogy egy filmhez körülbelül egymillió forintot lehet kapni attól az alapít­ványtól, amelynek az a feladata, hogy a magyar filmet támogassa. Ez a film tizenegy közép és kelet-európai or­szágban készülne, a költségvetése messze egymillió forint fölött van. De megfordítom a kérdést: milyen filmet lehet ma professzionális technikával egymillió forintból csinálni? Nagyon szűk, két-három emberes stábbal, ka­merabérléssel, nyersanyaggal együtt körülbelül négy napot lehet forgatni. Wanted: - Lehetőleg egy országban. Cs. Á.: - Leginkább csak Buda­pesten. Wanted: - Mi a helyzet azokkal az­­ alapítványokkal, állami és társadalmi­­ szervezetekkel, akik rendelkeznek bizo­­­nyos mennyiségű pénzekkel, és a gyer­mekek jogainak érvényesítésével fog­lalkoznak? Cs.Á.: - 1996 márciusa óta akarom ezt a filmet megcsinálni, azóta körül­belül kétszáz olyan szervezetet keres­tem meg, amely zászlajára tűzte a gyer­meki jogok védelmének jelszavait. Ezek között sok olyan is van, ahol sokkal többet tudnak erről a problémáról, mint amennyit én ezalatt a két év alatt ki tudtam deríteni. Az elutasító vála­szaik nagyon hasonlóak, és általában bürokratikus, hivatali okokra vezethe­tők vissza. Leggyakrabban az a válasz, hogy nincsen pénzük, vagy ha van, akkor annyi van, hogy egy-egy gye­reket, egy-egy ügyet egy-egy civil tár­sadalmi kezdeményezést támogassa­nak, mivel nem rendelkezek nagy pén­zek fölött. A legnagyobb kudarc eddig az Európai Bizottságnál ért, ahol már volt egy aláírásra kész szerződésünk. Én alá is írtam, ez 1996-ban volt, aztán 1997 júniusára kiderült, hogy mégsem tudják támogatni a filmet, mert nem egy non-profit társaság nevében kértük a segítségüket. Ha ezt korábban közölték volna, akkor még lehetett volna találni egy olyan szervezetet, amelynek legalábbis a zászlajára fel van írva, hogy ő non-profit. Akkor leg­alább ez az akadály elhárulhatott volna. Wanted: - Még mindig nem értem egészen. Abban mindenki egye­tért, hogy a film nagyon fontos volna. Most két év után úgy tűnik, hogy mégsem készül el. Cs.Á.: - Hamar az ügy mellé álltak olyan világszervezetek, mint például az UNICEF, amelyek erkölcsileg nagyon melegen támogatják az ügyet. A forgató­­könyvet nagyon jónak tartják, de anyagilag - mint azt már mondtam -, csak akkor tudják támogatni, ha mások is ezt teszik. De azt is észre kellett vennem ezalatt a két év alatt, hogy nagyon sokan taszítják maguktól ezt a problémát. Ennek mélysége, súlyossága úgy tűnik, leginkább a művészeket érinti meg, és nem a hivatalnokokat. Az egyes embert pedig akkor, ha valaki közvetíti szá­­ mára a MSl inpr­ofil.

Next