Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám
WAG THE DOG Mark Knopfler Khaled: Haffa PolyGram A lemezt a Kenza Tour ‘97 anyagából válogatta a Barclay PolyGram, a felvételeket Confoience-ben (Franciaország), Louvain-ben (Belgium) rögzítették az egy Chebbát leszámítva. Ez is élő felvétel ugyan, de nem koncerten készült, Khaledék Bordeaux-ban játszották lemezre a Voyager 2 mozgó stúdió segítségével. A Haflán 14 szám található, ezek jórészt a '96-os Sahráról, a ‘94-es N’ssi N’ssi-ről és a ‘92-es Khaledről származnak. De itt van még az európai fül számára elmaradhatatlan szuvenír, a Safy Boutellával készített Kutché (1989) tévéje (La Camel) is. Sajnos korábbi számok nem kerültek fel. A Hafla ellentmondásos lemez, az algériai etnóból induló világzene túlontúl felhígult: fémesre kevert fehér jazz-dobok, dzsetrótálos fuvolaszólók, salsa és reggae soullal keverve, derbuka és vonyító rockgitár. Ennek ellenére a Sahra csellókíséretével, nyers dinamikájával, az Abdel Kader és a Mauvas Sang Khaled hamisíthatatlan, fájdalmas hangjával még mindig azt sejteti: a rai továbbra is a világ könnyűzenéjének egyik legfrissebb forrása. 11 Cheb Marci Mark Knopfler: Wag The Dog Mercury/PolyGram Amikor a farok csóválja... Az elnöki szexbotrányt előre megszagoló, vitriolos, sztárparádés, politikai filmvígjáték zenéje hallható ezen a minialbumon, sajnos Willie Nelson patrióta paródiái nélkül. Knopfler jóízű instrumentális filmzenéket ír, bizonyította már többször, humora is van, jó fej. Egy dalt énekel is, a címadót, ironikus telitalálat az is. Vau-vau. H -dzsédzsékél-Gorky's Zygotic Mynd: Gorky 5 Mercury/PolyGram Gorkij Pszichopata Majma újra támad. Mint a cím is mutatja a bizarr nevű walesi ötösfogat ötödik albuma ez (diszkográfiájukból a tavalyi Barafundle, illetve a független kiadású korai felvételeikből válogató Introducing... nálunk is forgalomba került - lásd: Wanted 1997/8). Az énekes-billentyűs-dalszerző Euros Childs (komolyan ez az anyakönyvi nevel), hegedűs hugicája és három cimborájuk egy újabb tucat gyönyörű, elvarázsolt dalocskával állt elő. A legtöbbjük abba a típusba tartozik, amire azt szoktam mondani, hogy ‘1969-es hangulat”, ugyanaz a jellegzet, amit a korabeli Pink Floyd-, Soft Machine-, John Cale-, Beatles- vagy akár Bee Gees-lemezekről hallunk, vagy mondjuk a legutolsó Supergrass-albumról. Ugyanolyan kecses és szép, melankolikusabb, ám egy fokkal kevésbé pszichedelikus, kevésbé kaleidoszkópikus, mint az előző lemez volt, de emiatt talán nagyobb közönséget nyer majd meg. Helyzetüket persze nem könnyíti meg, hogy cégük - takarékossági okokra hivatkozva - a lemez megjelenése után két héttel kirúgta őket. Hdzs- Terrorvision: Shaving Peaches EMI A bradfordi slágergyáros rockerek (interjú: Wanted 1996/12) gondoltak valamit, amivel feldobhatják a lemezfelvételek rutinját, azt a nyomasztó perfekcionizmust: negyedik albumuk 15 dalát szétszortírozták négy részre, és mindegyik dalcsomag különböző produceri kezelést kapott. Négy számot például Edwyn Collins vett kézbe (köztük két biztos sláger: a szexműtéten átesett haver iránti szerelmet megéneklő Josephine és a vocoderes Babyface), kettőt meg a Utah Saints. Bár drasztikus különbségeket nem mutatnak, természetesen ez utóbbiak a legérdekesebbek, a Left To The Right például biztos be fog kerülni a kvartettől megszokott albumonként négy kislemezsiker közé. A végeredmény egésze nem csillog annyira, mint a két évvel ezelőtti Regular Urban Survivors album, de egészséges, életerős, szimpatikus, sztárallűröktől mentes, fejlődőképes zenekarnak lenni sem utolsó dolog, főleg ennyi fülbemászó dallal, ilyen ironikusan eszképista szövegekkel, ilyen jó hangú énekessel. 11 -dzs- Five BMG Az, hogy a legklasszabb görlgrupp az All Saints, nem is kérdés. A kérdés az, hogy a bojgruppok között akad-e ilyen cool produkció. Amikor a Joan Jett által feldogozott Gary Glitter-féle I Love Rock 'N Roll riffjére ráhúzott Everybody Get Up elkezdett folyni a csapból, azt hittem megtaláltam, amit keresek, csakhogy a Five albumán az a szám kakukktojás csupán. A bugyinedvesítő penzum letudása mellett az ifjoncok próbálkoznak némi rosszcsontreppel is, az egyiküknek még szemöldög-piercingje is van, húú. A mosolygós borítófüzetke tanulmányozásakor belémhasított, hogy mi hiányzik a palettáról: egy igazi homoszex bojgrupp, akik simogatnák, nyalogatnák egymást a videókon. H -vilidzspípöl- The Beautiful South: Quench Polygram Azzal kezdeném, hogy fogalmam sincs hány lemezt ad el a Beautiful South hazánkban, - gondolom keveset - ám, hogy egy Angliában milliós lemezeladásokat produkáló zenekarról, ahogy a zenei média kaserolja "a Lennon-McCartney duó óta legjobban fogyó angol produkcióról" van szó. Előző sorlemezük, a tavalyi Blue Is The Colour már megmászta a listák élét, (egész pontosan: number one volt) ám az igazi hoppá, az a csapat besztof albuma a Carry On Up The Charts volt, amely a megjelenés évében, a legjobban fogyó brit albumként ment a mennybe. Nem kell csodálkozni: a három énekessel felálló, a volt Housemartins énekes Paul Heaton vezette együttes (tagjai közt a Housemartins volt dobosa Dave Hemingway is, ő itt énekel, viszonylag keveset - a harmadik énekes egy csinos hölgy, Briana Corrigan) csont popzenét játszik klasszikus dalszerzői hagyományokra alapuló, soulos, popos, fúvósokkal megtámogatott, színes és főképp szellemes slágerzenével szolgálnak. Slágerzene a Quench is, úgy bizony, semmi alternativitás: kedves és dallamos, perfektmód hangszerelt, fúvósokkal, perkussönnel, vonósokkal telepakolt sokgenerációs számok, bírhatja a papa-mama-gyerekek, sőt még a nagyi is - táncos gyorsak, szívhezszóló-bárzenés-varietés lassúk, de-de-de... okos és ironikus szövegek. Jó dalok majd’ mind, közülük is kiemelkedik a kislmeznóta, a vidám Perfect 10, a The Lure Of The Sea meg a vicces Look What I Found In My Beer. Má' nem is mondom, hogy van ahol ez a mainstream. H -ener- Besztoflavina A karácsonyi piacra készülő kiadók ismét besztoflemezek tucatjaival jelentkeznek, íme néhány fontosabb kiadvány: Két évtizedes karrierjének első válogatáslemezével áll elő a U2: The Best Of 1980-1990 című lemezről meghökkentő módon hiányzik a Gloria című 1981-es alapmű, viszont korlátozott példányszámban kapható egy 2 CD-s verzió is, 15 nyolcvanas évekbeli B-oldalas dallal, köztük néhány feldolgozással (Dancing Barefoot, Everlasting Love, Unchained Melody). Az angol Tindersticks együttes Donkeys 92-97 címmel rendhagyó válogatásalbumot jelentetett meg, mely korai kispéldányszámú kislemezeik dalait, feldolgozásokat, albumverziótól eltérő dalverziókat tartalmaz, továbbá egy bájos duettet Isabella Rosselini színésznővel. - Tried And True címmel jelent meg Suzanne Vega első besztoflemeze, mely két új dalt is felvonultat (az énekesnővel a Wanted következő számában közlünk interjút). - A hetvenes évek legnépszerűbb gitárhős-énekesétől, Peter Framptontól is piacra került egy Greatest Hits című válogatás, rajta több dal a Framton Comes Alive című multiplatina dupla koncertalbumról. Az Everything About You című 1992-es rockslágerével közhíresült strandmetálzenekar, az Ugly Kid Joe soványka egy EP-t és két albumot számláló életművét As Ugly As It Gets alcímmel rostálja veribesztoflemez, melynek kakukktojása egy Black Sabbath-feldolgozás (N.I.B.). A skót Lloyd Cole másfél évtizedes pályafutását The Collection cím alatt keresztmetszik: a 20 elegáns gitárpopdalból az első nyolc még a Commotions kíséretében készült, a többi 1989 utánról, már a gitáros-énekes New York-i szólókarrierjének idejéről való. A nemrégiben feloszlott Dodgy trió Ace A’s + Killer B's címmel összegzi válogatáslemez, rajta a lyrdsi hagyományokon csámcsogó brit gitárzenekar legnagyobb nyári himnuszai (Good Enough, Staying Out For The Summer, Making The Most Of, Let Me Go Far). Sokadik slágerválogatását dobja piacra a Deep Purple, a 77 perces korong címe Very Best Of (30th Anniversary Collection), a dalok nagy része az albumverzióktól eltérő kislemezváltozatban hallható rajta. - The Very Best Of Rod Stewart címmel szemelgettek a skót focirajongó 1969 és 1974 között a Mercury cégnél megjelentetett lemezeiről, melyeket egyébként most mind egy szálig újra kiadtak “digitally remastered” verzióban. A hetvenes évek végén indult OMD (teljes nevén Orchestral Manoeuvres In The Dark) szintetikus kislemezslágereit The OMD Singles címen gyűjtötték egybe az Enola Gaytől a Sailing On The Seven Seas érintésével a Walking On A Milky Wayig. ■ november .J w# albema*?10