Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1-2. szám

Családi kör David Bowie Bécs, Libro Music Hall, 1999.10.17. A kilencvenes évek második felében a Bowie-koncerteknek négy fő típusáról tudunk. Az első a monumentális Outside­­turné (lásd: Wanted 96/2-3) a ritmusszekció mellett három szintis­ vokalistával, két gitárossal, átható művészetszag­gal, új és régi számok fele-fele arányban, ám az utóbbiak közül direkt hiányoznak a legnagyobb slágerek. A második a nyári fesztiválfellépés (Wanted 1996/9) lecsupaszított rockkísérettel - egy gitáros, egy basszer, egy dobos, egy billentyűs -, kevés új számmal, sok régi nagy slágerrel, sőt feldolgozásokkal. A harmadik az 50. születésnapi bu­li, tucatnyi, egymást váltó sztárvendéggel, na de ilyen csak egyszer volt, a New York-i Madison Square Garden­­ben, 1997 januárjában (Wanted 1997/3). A negyedikbe meg a ’97-es meglepetés-klubkoncertek tartoznak: más­fél óra rock, majd húsz perc szünet, utána háromnegyed órás „táncblokk”. (A két és fél évvel ezelőtti budapesti fel­lépés a Szigeten inkább az első és a második keveréke volt: az első típusnál kevésbé nagyképűbb volt, viszont nyersebben és jobban szólt, a felállás ugyanaz maradt, mint a második típusnál, annál viszont igényesebb volt, és kevésbé nyúlt be a közönségnek.) Most újabb típust ismerhettünk meg: a családias internet­koncertet. Az új albumot, az ’hours...’-t nem követi turné, Bowie csupán három alkalmi koncertet adott, a harmadikat épp a bécsi Libro Music Hallban, ahol a közép- és kelet-eu­rópai sajtó számára külön teraszt ácsoltak, hogy a mintegy hatezres közönség fölött állva nézhessék ezt a kivételes pro­dukciót, melyet egyébként élőben is közvetít az internet lhttp:rifiboujie.Hon.col. Hiába nagy a tömeg, a vörösinges Bowie így is könnyedén ké­pes bensőséges klubhangulatot teremteni. Az első dalban, a Life On Mars?-ban még csak egy billentyűs kíséri (a virtuóz Mi­ke Garson, aki 1972-’75 között is és ’93 óta újra), az aktuális slágerre, a Thursday’s Childra azonban már előjön az egész ze­nekar: Garson mellett csak Gail Ann Dorsey basszistanő ma­radt a két évvel ezelőtti csúcsfelállásból, az egy évtizedes kö­zös munka után lelépett Reeves Gabrels helyén most Page Ha­milton (ex-Helmet) penget és gerjeszt szigorúan, talpig feketé­ben, a dobos az Outside-on is játszó Sterling Campbell, akusz­tikus gitáron kísér az utolsó két album hangmérnöke, Mark Platt, hosszú hajjal, rövidgatyában, mint valami jókedvű grunge­­figura, továbbá két vokalistacsaj is illeg-billeg a jobb szélen, s egyikük a dal stúdióverzióján is gyönyörű mez. A szintén új Something In The Air utó szám ’76-ból, a Word On A Wing, majd e­­mert még régebbről. „Ez volt az első dal, amit Davi­­ konferálja a vigyorgó énekes 1966-ból a Can About Me-t, egy jó kis beatdalt, amit már vagy harminc éve nem játszott. A China G/r/s viszont min­­deki ismeri („ezt Iggy Poppal írtuk 1975-ben”), majd két számra Bowie is 12 húros akusztikus gitárt ragad: az Always Crashing In The Same Car jön a berlini periódus­ból, majd a Survive az új albumról, Hamilton itt engedi el magát először igazán. „A következő dalt a Mott The Hoople­­nak írtam annak idején, de nem tetszett nekik”. A Drive In Saturday-ről van szó, Bowie 1974-re datálja, ami tévedés, lévén egy ’72-ben írt, ’73-ban kiadott dal. „Az évszámok­kal hadilábon állok” - vallja be később maga is. A törzs­programot a Changes zárja. A ráadáshoz először Bowie egyedül jön vissza egy pohár steával és egy cigivel, és mint stand-up comedian szórakoz­tatja a közönséget: a Y2K, a 2000-re várható számítógép­problémák kapcsán enged el egy viccet. Mikor beszállingó­zik a zenekar, a vadiúj Ii­om Dreaming My Life után egy obs­kúrus szám jön a Lodger albumról, az Enóval közösen írt Re­petition, majd egy Tin Machine-dal („Igenis jó, tessék szeret­ni” - kéri előre Bowie, megjátszott durcával), az I Can’t Read, szomorú, lassú, akusztikus verzióban. „Csak 16 számot próbáltunk össze, úgyhogy most el­­játsszuk, ami még maradt belőle” - konferálja a második rá­adásblokkot az énekes. The Pretty Things Are Going To Hell, Seven - az új lemez két kiemelkedő pillanata, majd zárás­ként az est legnagyobb ovációját kiváltó Rebel Rebel. Mérleg: az új lemez bő fele, közben pedig a 35 éves diszkográfia nívós áttekintése sok izgalmas, váratlan válasz­tással és két-három bombabiztos közönségkedvenccel. Visszafogott, szép, elegáns megszólalás, semmi túlspilázás, semmi díszlet, semmi jelmez, családias légkör, stílusos bú­csú az 1-gyel kezdődő évszámoktól. -déli­fotó: Glódi Bálán olly­­al­­kevéssé ismert kevésbé is­néven írtam’ blinking On 20 JANUARIFEBRUAR­ Y !

Next