Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1-2. szám
Családi kör David Bowie Bécs, Libro Music Hall, 1999.10.17. A kilencvenes évek második felében a Bowie-koncerteknek négy fő típusáról tudunk. Az első a monumentális Outsideturné (lásd: Wanted 96/2-3) a ritmusszekció mellett három szintis vokalistával, két gitárossal, átható művészetszaggal, új és régi számok fele-fele arányban, ám az utóbbiak közül direkt hiányoznak a legnagyobb slágerek. A második a nyári fesztiválfellépés (Wanted 1996/9) lecsupaszított rockkísérettel - egy gitáros, egy basszer, egy dobos, egy billentyűs -, kevés új számmal, sok régi nagy slágerrel, sőt feldolgozásokkal. A harmadik az 50. születésnapi buli, tucatnyi, egymást váltó sztárvendéggel, na de ilyen csak egyszer volt, a New York-i Madison Square Gardenben, 1997 januárjában (Wanted 1997/3). A negyedikbe meg a ’97-es meglepetés-klubkoncertek tartoznak: másfél óra rock, majd húsz perc szünet, utána háromnegyed órás „táncblokk”. (A két és fél évvel ezelőtti budapesti fellépés a Szigeten inkább az első és a második keveréke volt: az első típusnál kevésbé nagyképűbb volt, viszont nyersebben és jobban szólt, a felállás ugyanaz maradt, mint a második típusnál, annál viszont igényesebb volt, és kevésbé nyúlt be a közönségnek.) Most újabb típust ismerhettünk meg: a családias internetkoncertet. Az új albumot, az ’hours...’-t nem követi turné, Bowie csupán három alkalmi koncertet adott, a harmadikat épp a bécsi Libro Music Hallban, ahol a közép- és kelet-európai sajtó számára külön teraszt ácsoltak, hogy a mintegy hatezres közönség fölött állva nézhessék ezt a kivételes produkciót, melyet egyébként élőben is közvetít az internet lhttp:rifiboujie.Hon.col. Hiába nagy a tömeg, a vörösinges Bowie így is könnyedén képes bensőséges klubhangulatot teremteni. Az első dalban, a Life On Mars?-ban még csak egy billentyűs kíséri (a virtuóz Mike Garson, aki 1972-’75 között is és ’93 óta újra), az aktuális slágerre, a Thursday’s Childra azonban már előjön az egész zenekar: Garson mellett csak Gail Ann Dorsey basszistanő maradt a két évvel ezelőtti csúcsfelállásból, az egy évtizedes közös munka után lelépett Reeves Gabrels helyén most Page Hamilton (ex-Helmet) penget és gerjeszt szigorúan, talpig feketében, a dobos az Outside-on is játszó Sterling Campbell, akusztikus gitáron kísér az utolsó két album hangmérnöke, Mark Platt, hosszú hajjal, rövidgatyában, mint valami jókedvű grungefigura, továbbá két vokalistacsaj is illeg-billeg a jobb szélen, s egyikük a dal stúdióverzióján is gyönyörű mez. A szintén új Something In The Air utó szám ’76-ból, a Word On A Wing, majd emert még régebbről. „Ez volt az első dal, amit Davi konferálja a vigyorgó énekes 1966-ból a Can About Me-t, egy jó kis beatdalt, amit már vagy harminc éve nem játszott. A China G/r/s viszont mindeki ismeri („ezt Iggy Poppal írtuk 1975-ben”), majd két számra Bowie is 12 húros akusztikus gitárt ragad: az Always Crashing In The Same Car jön a berlini periódusból, majd a Survive az új albumról, Hamilton itt engedi el magát először igazán. „A következő dalt a Mott The Hooplenak írtam annak idején, de nem tetszett nekik”. A Drive In Saturday-ről van szó, Bowie 1974-re datálja, ami tévedés, lévén egy ’72-ben írt, ’73-ban kiadott dal. „Az évszámokkal hadilábon állok” - vallja be később maga is. A törzsprogramot a Changes zárja. A ráadáshoz először Bowie egyedül jön vissza egy pohár steával és egy cigivel, és mint stand-up comedian szórakoztatja a közönséget: a Y2K, a 2000-re várható számítógépproblémák kapcsán enged el egy viccet. Mikor beszállingózik a zenekar, a vadiúj Iiom Dreaming My Life után egy obskúrus szám jön a Lodger albumról, az Enóval közösen írt Repetition, majd egy Tin Machine-dal („Igenis jó, tessék szeretni” - kéri előre Bowie, megjátszott durcával), az I Can’t Read, szomorú, lassú, akusztikus verzióban. „Csak 16 számot próbáltunk össze, úgyhogy most eljátsszuk, ami még maradt belőle” - konferálja a második ráadásblokkot az énekes. The Pretty Things Are Going To Hell, Seven - az új lemez két kiemelkedő pillanata, majd zárásként az est legnagyobb ovációját kiváltó Rebel Rebel. Mérleg: az új lemez bő fele, közben pedig a 35 éves diszkográfia nívós áttekintése sok izgalmas, váratlan választással és két-három bombabiztos közönségkedvenccel. Visszafogott, szép, elegáns megszólalás, semmi túlspilázás, semmi díszlet, semmi jelmez, családias légkör, stílusos búcsú az 1-gyel kezdődő évszámoktól. -délifotó: Glódi Bálán ollyalkevéssé ismert kevésbé isnéven írtam’ blinking On 20 JANUARIFEBRUAR Y !